Gyógyszerezzük be a pedofilokat?

A hír:

Nemi vágyukat csökkentő gyógyszeres kezelésnek vetné alá a Jobbik a tizennégy éven aluli fiatalokat megrontó pedofilokat. A párt két országgyűlési képviselője úgy módosítaná a büntető törvénykönyvet, hogy az intézkedési nemek közé felvennék a szexuális bűnelkövetők gyógykezelését is. Ezt akkor rendelnék el, ha az elkövetőt megrontás miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bűncselekmény „normálistól eltérő szexuális szokásainak” következménye, és tartani kell attól, hogy – szexuális vágyának csökkentése nélkül – hasonló cselekményt fog elkövetni.  

Különvélemény Soma Mamagésától
Ez remek megoldás! Csak gratulálni tudok hozzá! Hasonló szisztéma, mint aki lop, annak vágják le a kezét, hisz a kéz tette ezt. Aki kiskorúakat megront, annak pedig ha már a farkát nem tudják levágni, akkor legalább a nemi vágyát vágják el. Mintha ezen múlna az egész!…

Aki BETEG, és ez az AGYÁBAN, LELKÉBEN van, annak a nemi vágy csökkentése nem fogja leállítani a torz szokását, legfeljebb más utakra tereli. Nem csak az az erőszak, ahol erekció és behatolás van, egy fogdosás, nyalogatás stb… éppúgy az. Ezt szinte el sem akarom hinni, hogy ezt felnőtt emberek komolyan gondolják. Terápiás kezelés kell, ha már gyógyítani akarnak, amit egyébként jó ötletnek tartok. Egészséges lelkületű ember másban nem tesz erőszakot, sem nemi, sem más szinten. Úgyhogy innentől a paletta igen széles, sok beteg ember van köztünk, akiknek betegségtudata sincs. De most maradjunk szigorúan a pedofíliánál.
17 női csoportot vezettem az elmúlt két évben, amiben 16–20 nő volt jelen. Minden alkalommal megkérdeztem – egyébként többnyire magától is kijött –, hogy kit molesztált, abuzált, erőszakolt az apja, esetleg keresztapja, nagybátyja, vagy más családtag. Két csoport kivételével minden csoportban volt 1-2-3 nő, aki ezt megélte. Igen sok apukának adagolhatnák a nemivágy-csökkentőt, mintha a nemi vággyal lenne a baj, nem az eltorzult, beteg lélekkel… Elképesztő… Egyszer már „meséltem” azt a történetet, amit az apámtól hallottam. Apám agrármérnök volt Hajdúnánáson, ő vezette a csirketelepet, sok ember munkájáért volt felelős. Egy alkalommal azt kérte tőle az egyik beosztottja, hogy beszéljen már Imrével, mert az a hír járja, hogy fajtalankodik a 12 éves lányával.
Apám először visszautasította ezt, mondván, hogy nem tartozik a munkakörébe, aztán csak nem hagyta nyugodni a lelkiismeret, és rákérdezett Imrénél, hogy ez igaz-e. Mire így felelt a paraszt: (Ez nem minősítés, hanem munka.) „Mért, ha egy asztalos csinál egy széket, nem ráül?” Mivel a patriarchális szemlélet lényege a birtoklás volt: a férfi birtokolta a feleségét, a családját – ezért ebben a rendszerben ez elfogadott volt. „Az én asszonyom, az én székem, az én lányom.” A gyógyszerek nála sem értek volna sokat. Egy férfi nem csupán a farkával tesz kárt a másikban. Ott kell gyógyítani a beteget, ahonnan a betegség ered: a lelkében.