Éppen ebédidő volt, amikor a kétgyermekes kínai édesanyát, Wei Laojint a férje kétségbeesetten hívta fel telefonon. A férfi fiútestvérét letartóztatták, és elhurcolták otthonról. „De miért, mi csinált?” – kérdezte aggódva Wei. „Semmit. Azért tartóztatták le, mert a mi rokonunk” – érkezett a megdöbbentő válasz. A törékeny asszony ijedtében teljesen megfeledkezett a készülő ebédről, a csípős hús szénné égett az edényben. „Megszegtük a törvényt azzal, hogy két gyereket vállaltunk. Ezért a testvérét egészen addig bent tartják, amíg minket meg nem büntetnek. Ahogy meghallottam, miről van szó, egyből elfogott a remegés és a sírás” – idézte fel az asszony az áprilisban történteket.
Hasonló jelenetek játszódtak le számos másik családban szerte a 2,2 milliós Puning városában, ahol a családtervezési hatóság tavasszal kegyetlen akcióba kezdett azok ellen, akik megszegték az „egygyerekes” szabályt. A hatóságok túszként tartották fogva a házaspárok rokonait egészen addig, amíg az édesanyák rá nem bólintottak arra, hogy sterilizáló műtétnek vessék alá magukat. „Azt mondták, csak egyetlen módja van annak, hogy a férjem testvérét kiengedjék: ha beleegyezem a műtétbe” – meséli Wei.
Példátlan kampány
A kínai állami sajtó információi szerint – amely büszkén számolt be az akcióról – 600 hivatalos személyt vezényeltek ki a déli régióba, hogy szinte megrohamozzák az érintettek lakásait, és magukkal vigyék azoknak a nőknek a családtagjait, akik több gyereket szültek. Vittek el nagyszülőket, testvéreket, tinédzsereket, de még kisbabákat is. „Az elmúlt harminc évben mindig voltak a több gyereket vállaló szülők ellen irányuló akciók, de ilyen sok embert érintő, kampányszerű fellépésre eddig nem volt még példa Kínában” – mondta He Yafu független családtervezési szakember.
Az 1,3 milliárdos lakossággal rendelkező Kínában 1978-ban vezették be az egygyerek-szabályt, vagyis tiltották meg a családoknak, hogy egynél több gyereket vállaljanak. A szabályozás eredeti célja azóta teljesült – csökkent a népességnövekedés mértéke –, ugyanakkor sok más következménnyel is járt: arányaiban nagyon megnőtt az idős, segítségre szoruló emberek száma, és az ország bizonyos részein jelentős többségbe kerültek a férfiak. A kínai családokban ugyanis hagyományosan a fiúgyerekeket tartják értékesebbnek, ezért az anyák – mivel csak egyszer szülhetnek – gyakran az abortusz mellett döntöttek, amikor kiderült, hogy lányt várnak.
Puning lakóit azért is érte váratlanul az akció, mert az utóbbi időben mindenki azzal volt elfoglalva, hogy lépést tartson a régió villámgyors gazdasági fejlődésével, így nem sokat törődtek a gyerekvállalási korlátozásokkal. Az ország déli részén fekvő Kuangtung tartomány a legsikeresebb ipari régió, az ott élők kétszer annyit keresnek, mint az országos átlag. „A déliek mások, hajlamosak azt képzelni, hogy figyelmen kívül hagyhatnak bizonyos szabályokat. Sokan hitték azt, hogy nagy családjuk lehet minden retorzió nélkül” – mondta Dean Peng kínai közgazdász.
Április közepéig a régióban 1377 olyan embert vettek őrizetbe, akiknek a rokonaik megszegték az egygyerek-szabályt. Többségében idős nyugdíjasok voltak azok, akik pont otthon tartózkodtak, amikor a hatóságok betörtek a házakba. Közben az állami kórházakban nagyüzemi szinten folyt a sterilizálás: néhány hónap alatt kilencezer nőt operáltak meg. „Reggel 8-tól hajnali 4-ig dolgozunk, hogy teljesíteni tudjuk a feladatainkat” – ismerte el egy orvos.
Anyakönyv nélkül
A varrónő Wei tisztában volt vele, hogy az érvényes szabályok szerint nem szülhetett volna még egy gyereket a most hatéves Xiaoje fia után – a hatóságok egyszer már meg is büntették a családot, amikor kiderült, a kisebbik fiút, Xiaominget nem anyakönyvezték. A négyéves kisfiú esetében ez különösen nagy terhet ró a családra, ugyanis a gyerek enyhén fogyatékos, de a rendezetlen személyazonossága miatt nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz és oktatáshoz sem. A házaspárt 750 dollárnak megfelelő jüanra büntették meg – ez az éves bevételük egyharmada. Wei számított rá, hogy újabb megtorlás is következhet, mégis szeretett volna úgy élni, ahogyan a világ többi részén ez természetes. „A gyerekek boldogságot jelentenek, minél nagyobb a családod, az öröm annál nagyobb lesz. Ez ilyen egyszerű” – vallja.
Napirenden az enyhítés?
Korábban, amikor a kínaiak nagy része állami tulajdonban lévő gyárakban vagy mezőgazdasági telepeken dolgozott, a hatóságok a munkahelyeken keresztül tartották rajta a szemüket az asszonyokon. Az ellenőrök minden hónapban személyesen győződtek meg arról, hogy a nők menstruálnak, ha pedig valaki másodszor is teherbe esett, akár a nyolcadik hónapban járva is abortuszra kényszerítették.
Manapság egyre többször cikkeznek arról a nyugati sajtóban, hogy Kína lazítani fog a szabályon, és két gyereket engedélyez a házaspároknak, különösen ott – például Pekingben és Sanghajban –, ahol túlzott mértékben visszaesett a születések száma. A vezetés azonban tagadta, hogy enyhítést tervezne – ezt erősítik a déli akciók is.
Műtőasztalra kényszerítve
Wei nagyon szereti a hazáját – hatalmas Kína-térkép díszíti a nappalija falát is –, de abból nem enged, hogy számára a család az első. „Valójában három gyereket szerettem volna, nagyon vágytam rá, hogy a fiúknak legyen egy kishúguk, nekem pedig egy női szövetségesem a családban.” A férje telefonhívása után a szomszédra bízta a két gyereket, és a fogdához sietett, ahová a sógorát bezárták. „Az őrök szándékosan úgy intézték, hogy lássam a benti körülményeket. Hong-Li egy dohos, szűkös cellába volt zárva vagy száz másik rabbal. Le se tudtak ülni, csak állva fértek el, és ennivalót egyáltalán nem kaptak. Elviselhetetlen volt ezt a szenvedést látni.” Kínában tradicionálisan nagyon erős a családtagok iránt érzett felelősségtudat – a hatóságok pontosan ezzel élnek vissza, amikor rokonokat börtönöznek be. „Ez zsarolás. Ha Hong-Li kimarad a munkából, elbocsátják. Neki is vannak gyerekei, akiket el kell tartania. Nem volt más választásom, mint teljesíteni a hatóságok utasítását.”
Az asszony könnyek között érkezett a családtervezési klinikára, ahol jelezte, hogy aláveti magát a műtétnek, de szeretné, ha megvárnák, amíg elmúlik a menstruációja (a komplikációk elkerülése érdekében a szakemberek azt javasolják, hogy a havivérzés után legalább három nap teljen el a sterilizálás előtt). Nem vették figyelembe a kérését. „Azt sem engedték meg, hogy lezuhanyozzak. Szinte fel sem fogtam, és már a műtőasztalon feküdtem.”
A család élete azóta visszatért a „normál” kerékvágásba: a sógorát kiengedték a börtönből, és szerencsére nem bocsátották el a munkahelyéről sem. Wei viszont képtelen továbblépni, sírógörcsök törnek rá, megalázottnak érzi magát. „Mindenki azt mondja, hogy vége van, felejtsd el. De nekem muszáj beszélni erről, a világnak meg kell tudnia, hogy itt családok százaival történik ugyanez, de mindenki csak beletörődik. Kis idő elteltével már nem is beszélnek róla, mintha ez így lenne normális.”
Hivatalosan tilos
A helyi sajtót leszámítva valóban kevés szó esik az áprilisban indított kampányszerű sterilizálásról. Ez persze nem véletlen: hivatalosan az ilyen és ehhez hasonló akciók illegálisak. Egy 1995-ös törvénykiegészítés szerint nem szabad megbüntetni azokat a családokat, akik megszegik a szabályt, ugyanakkor a központi vezetés szemet huny a helyi hatóságok akciói felett. A kommunista párt pedig el is várja az egyes régiók vezetőitől, hogy sterilizálási számokkal bizonyítsák: őrködnek a korlátozás betartása felett – valószínűleg a mostani akcióval a párt helyi vezetője szerzett magának jó pontokat. A pártvezetőt hiába kereste meg a Marie Claire újságírója, nem vállalta az interjút, csak a családtervezési iroda munkatársa, Liang Hong-Yu kommentálta röviden az akciót: „Hatékonyan mutattunk rá a sokgyermekes családokkal járó hátrányokra, és nagyon örülünk, hogy ilyen eredményes a kampányunk.”
Önfeláldozó családtagok
Mások számára a hatósági akció tragédiával végződött. A 39 éves Huang Ruifeng fényes nappal nem is mer nyugati újságíróval mutatkozni, ezért éjjel találkozunk egy eldugott sportbárban. Huangnak és a feleségének, Zhengnek három lányuk van, Zheng éppen a negyedik gyerekükkel – egy várva várt kisfiúval – volt állapotos, amikor a hatóságok rájuk törték az ajtót. Huang idős apját vitték magukkal, és követelték, hogy Zheng azonnal sterilizáltassa magát. „Könyörögtünk, hadd szülje meg a kisfiút, utána megműthetik, de nem engedélyezték” – meséli Huang. A kikényszerített abortusztól való félelmükben az asszonyt rejtegetni kezdték, Huang otthon vigyázott a három kislányra, az öccse pedig vállalta, hogy idős apjukat látogatja, és ételt visz neki a börtönbe. „Apánk gyorsan legyengül, ha nem figyelünk rá oda” – mondja a férfi.
A nagyapát több mint egy hónapig tartották bent, addigra Zheng megszülte a kisfiút, és jelentkezett a műtétre. Azon a napon, amikor az idős férfi hazatérhetett, mégis tragédia történt: Huang 37 éves öccse szívinfarktust kapott, és meghalt – a félelem és a kimerültség okozhatta a halálát. De a „másik oldalon” is volt áldozat: egy hatósági ember infarktust kapott, mert hónapokon keresztül napi húsz órát dolgozott, hogy teljesítse felettesei elvárásait.
Egy bátor asszony
Szerencsére azért akad olyan is, aki megmenekült az erőszakos sterilizáció elől. „A 64 éves édesanyámat bevitték, és közölték, csak akkor engedik ki, ha jelentkezem a műtétre – meséli Zhang Xiaoxue, 32 éves kétgyerekes anyuka. – De az édesanyám azt mondta, inkább meghal, de nem engedi, hogy úgy bánjanak velem, mint valami állattal.” Az asszonyt három hétig tartották bent, addig a lánya bujkált. Végül azért engedték ki, mert annyira lefogyott, hogy azt gondolták, nincs neki sok hátra, de szerencsére túlélte a fogságot. „Az ironikus az egészben az, hogy már nem is szeretnék több gyereket. De édesanyám áldozatvállalása rámutatott, hogy ezt a döntést egyedül nekem van jogom meghozni.”
