Élet a kastélyban – Ugron Zsolnával beszélgettünk

Ugron Zsolnával, akárcsak nemrég megjelent regényének főhősévével, nagyot változott a világ az elmúlt években. „Soha nem gondoltam, hogy újra Erdélyben fogok élni… Televíziós újságíróként, nyüzsögve és taposva, zörögve a mókuskerékben, éjszakákat átmulatva éltem Budapestről világom. Erdély, és ami vele nekem jutott, jól elcsomagolva porosodott, amíg néhány évvel ezelőtt újra be nem tört az életembe..” Zsolna évekig dolgozott riporterként az MTV Híradójában és a Tényekben, majd szerelmes lett, hozzáment egy erdélyi grófnő és egy bengáli arisztokrata fiához, s hátat fordítva addigi életének, egy erdélyi faluba költözött.

Visszatérés Erdélybe

Ugron Zsolna

Mikes Katalin grófnő Ausztriában, egyetemi évei alatt ismerte meg Shuvendu Basu Roy Chowdhuryt, egy bengáli arisztokrata fiát, akinek családja Kelet-Bengál Indiától való elszakadásakor  ugyanúgy vesztette el birtokait, akárcsak az erdélyi arisztokrata Mikes család. A különleges szerelemből két fiú született, Gregor és Alexander, akik bár tehették volna, hogy Londonban, New Yorkban vagy a világ bármely részén éljenek, inkább úgy döntöttek, visszatérnek őseik földjére, Erdélybe. A család hosszas küzdelmek során visszakapta zabolai kastélyát és erdőit, de a csillogás és a pompa helyett kezdetben leginkább csak omladozó falak, fűtetlen szobák és sok-sok munka várta őket; no és a kedves helyi emberek, akik örömmel segítettek a visszatérő Mikes családnak. „A falubeliek nagy szeretettel fogadták anyósomat és fiait, a férjemet, Gregort, és öccsét, Alexandert. Gregor már két-három éve Zabolán élt, amikor mi találkoztunk – meséli Zsolna. – Az én első »nagy találkozásom« a faluval az esküvőnkkor volt, és igazán megható volt az öröm és szeretet, ahogy a falubeliek fogadtak. A polgármester az esküvőre és a külföldről idesereglő több száz vendég tiszteletére még egy kis útszakaszt is újraaszfaltoztatott. Volt, akitől virágokat kaptunk ajándékba a díszítéshez, volt, aki önként jött segíteni az előkészületekkor. Azóta már többen dolgoznak velünk a faluból, az erdőben, az irodában, vagy éppen a parkban működő kis panzióban.”

Munkás hétköznapok
Sokunknak romantikus elképzelései vannak az arisztokrata családok életéről. Gyönyörű parkok, ódon kastélyok, ezüst evőeszközök a családi címerrel, pompás bálok… De a XXI. században ez már kicsit másképp van. „Ó, az ezüst evőeszközöket a legtöbb családtól elvitték… Errefelé minimum háromszor menekültek a front elől az elmúlt száz évben, hogy a többit ne is említsük. Sem ezüst, sem festmények, sem bútorok. Az egyik barátom mesélte, hogy nagynénje családja visszakapott Csehországban egy kastélyt, és a gyerekkori hálószobájában, az éjjeliszekrényben ott találta meg a Bibliáját, ahol annak idején hagyta… Na, itt nem ez volt a helyzet. De legalább itt, Zabolán szerencsére a park megmaradt. Erdély-szerte a legtöbb kastélynál vagy udvarháznál kivágták és egyszerűen eltüzelték az évszázados fákat.”

A család felújította a romos kastélyt, ahol egykor Mikes Kelemen is nevelkedett,  az egykori gépházból pedig hangulatos vendégházat alakítottak ki, melynek mostanra Európa különböző részeiből már számos visszatérő vendége van. Zsolna két kislánya mellett a panzió ügyeivel is foglalatoskodik, míg férje és öccse az erdészeti céget vezetik.
Zsolna számára, bár addigi életének hátat fordított, egyáltalán nem volt nehéz a váltás, és hamar otthon érezte magát Zabolán.

Az egykori gépház mára hangulatos vendégházként funkcionál

„Erdély mindig is jelen volt az életemben, sokkal inkább, mint a könyvbeli Annáéban. Az »átállás« is valahogy észrevétlenül történt, rengeteg munkánk volt Zabolán rögtön az esküvőnk után, és a kislányunk is megszületett az első évben, úgyhogy nem nagyon volt időm gondolkozni azon, hogy mekkora fordulatot vett az életem. Mindenesetre nekem is rengeteg mindent meg kellett tanulnom, akárcsak a könyvbéli Annának, mert én sem tudtam sokkal többet a vidéki életről. És bár nagyon más egy erdélyi faluban élni, mint Budapesten, én azonnal otthon éreztem magam Zabolán.”

A második Ugron-lány Zabolán
Zsolna és férje nem sokkal azután, hogy összeházasodtak, egy különleges felfedezést is tettek. Kiderült ugyanis, hogy Zsolna már a második Ugron-lány a zabolai Mikes-birtokon, valamikor az ezerhétszázas évek közepén egy déd-déd-nagynénje ide jött férjhez az akkori birtokos Mikes Zsigmondhoz.

A Mikes-kastély

Az Ugron család az egyik legősibb székely főnemesi család, melynek tagjai fontos szerepet töltöttek be az erdélyi és a magyar történelemben. A román agrárreform, majd a kommunizmus azonban megfosztotta a családot minden vagyonától. A második világháború után a család több tagjának is el kellett menekülni az országból, mások munkatáborba vagy börtönbe kerültek.

Rendeld meg a  könyvet! Katt a képre!

Zsolna a családjával 11 éves korában költözött Kolozsvárról Budapestre. „Sem én, sem a hasonló hátterű rokonaim, unokatestvéreim nem nőttünk fel kivételezettekként, vagy az átlagnál jobb körülmények között. Sőt. A nagyszüleink generációjától elvették a házaikat és minden tulajdonukat. Erdélyben az édesapám generációja a származása miatt nem is tanulhatott felsőoktatási intézményekben. Nekem ezeknek az előttünk járó generációknak a magatartása példaértékű, az, ahogyan a nehéz időkben tisztességesen élték végig, ami rájuk méretett. És nekik köszönhetően, meg annak, hogy a világ változása szerencsés irányt vett, az én korosztályom már tanulhatott, utazhatott, és most egy kivételes történelmi csavarral néhányunknak megadatik, hogy megpróbáljuk újjáépíteni azt, amit az elődeinktől elvettek és tönkretettek.”

„Az erdélyi konyha a mániám”
Az egykori erdélyi világ már a múlté, de a régi történetek, a családi anekdoták révén talán még visszahozható valami belőle. Ezért is írta meg Zsolna a könyvét, mely először nem is regénynek, hanem szakácskönyvnek készült. „Nagyon szeretek főzni. Édesanyám szerint nem nagyon tudok, de a férjem és a barátaink eddig még elégedettek. Az erdélyi konyha nekem kicsit mániám, azt gondolom, hogy Erdély sokszínű kultúrájának gyönyörű lenyomata. Pontosabban inkább csak volt. A diktatúra évei alatt nem nagyon lehetett jó minőségű zöldséget, húst, tejterméket kapni, a legtöbbször akármilyet is csak nehezen. Ez nyilván tönkretette a sokszínűséget és az eredetiséget.”  Zsolna reméli, az erdélyi konyha színeit sikerül újra feléleszteni; ezért ő maga nemcsak a konyhában igyekszik tenni, de szenvedélyesen gyűjti a régi recepteket, s hamarosan egy gasztronómiai sorozatra is készül. De az írást sem teszi félre, új könyvéről azonban egyelőre csak annyit árul el: „erdélyi úrilányok után most egészen másfajta úrinőkről fogok írni.”