Amikor 2006-ban bevezették a kétciklusú, Bologna-rendszerű képzést a magyar felsőoktatásban, az alapszakos diplomát úgy „reklámozták”, hogy ez egy kevésbé speciális, a munkaerőpiac igényeinek jobban megfelelő „szakképzettséget” ad majd. Ugyanis a képzésben a nagy szerep jut a gyakorlati ismereteknek, az oktatás a reális problémák felismerésére és megoldására koncentrál. Több alapképzési szak képzési és kimeneti követelményeinek kidolgozásában részt vettek munkaadók is. Nagy szerepet kap például a képzésben az olyan kompetenciák fejlesztése, mint a csapatmunkára alkalmasság, a motiváltság, problémamegoldó készség, az informatikai és nyelvi ismeretek.
A munkáltatók nem tudják, mi ez?
Az alapszakon végzett hallgatók végzettségi szintjéhez nem kapcsolódik FEOR-számmal (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) azonosított foglalkozás – állítja a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) egy közleményében. Az egyes adott alapképzési szakon szerezhető végzettségi szinthez és a szakképzettséghez a jogszabályok jelenleg nem írnak elő konkrét munkaköröket. Az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 2005-ös miniszteri rendelet nem egyértelműen fogalmazza meg, hogy az oklevél megszerzésével milyen munkakörök betöltésére lesz alkalmas valaki.
A szülők úgy vélik: a munkaadók (akár gazdálkodó szervezetek, akár költségvetési intézmények) nem
 |
| A gazdaságnak szüksége van a nőkre |
tudják értelmezni, hogy az oklevélbe beírt szakképzettség milyen foglalkozási csoportban, milyen munkakör betöltésére jogosít, ha nincs hozzárendelve FEOR-számmal azonosítható foglalkozás, vagyis nem szerepel a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerében. A munkaadók többségének nincs fogalma arról, hogy például a szabadbölcsész, andragógus, kommunikátor alapfokozat végzettségű szakemberek milyen munkakörök betöltésére alkalmasak – véli az MSZOE.
A Felsőoktatási és Tudományos Tanács (FTT) egyik felmérése kiderítette: a munkaerőpiac szereplőinek még elég kevés a tapasztalata a bolognai képzési rendszer által kibocsátott pályakezdők ismeretszintjéről. A kutatásban részt vevő intézmények jelentős része bizonytalan volt abban, hogy milyen képzési szintet állapítson meg az egyes pozíciókhoz.
Az Educatio Nonprofit Kft. még a rendszer bevezetésekor készített egy átfogó tanulmányt arról, hogy a munkaadók hogyan vélekednek a diplomásokról. A válaszadók többsége igen kevés információval rendelkezett a felsőoktatás átalakításáról, minden megkérdezett szakterületre (agrár, bölcsész, természettudományi, gazdasági, műszaki, informatikai, egészségügyi, jogi, tanító, óvópedagógus képzésekre) jellemző volt a bizonytalanság a 3 éves alapképzés munkaerő-piaci hasznosíthatóságával kapcsolatban.
Szinte minden szektorban azt jelezték a vállalkozások, hogy a korábbi egyetemi szintű képzésből hiányzott a gyakorlati oktatás. Az informatika szakterületén működő cégek jelezték: előnyben részesítik azokat a jelentkezőket, akik már az egyetem alatt részt vettek „éles” projektben, mert anélkül „papírízű marad” a megszerzett tudásuk. A műszaki szakterület munkáltatói pedig azt közölték akkor: általában nem látják, hogy mihez kezd valaki a hároméves képzés után.
