|
Olvass tovább! |
A hír: Nem lesz teljes abortusztilalom
Az eddigieknél szigorúbban védené a magzati életet a készülő alkotmány tervezete. Az alkotmányt előkészítő bizottság elnöke szerint erre szükség van, hogy ne lehessen „szemölcsként” tekinteni a magzatokra. Salamon László szerint nem jelentene teljes abortusztilalmat, ha az új alkotmányba bekerülne az emberi élet fogantatással kezdődő védelme – mondta a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának elnöke csütörtökön, az Erkölcs és politika az alkotmányozásban elnevezésű konferencián. Az azonban a politikus szerint „kétségtelen, hogy (…) a magzati élet feletti döntés a továbbiakban megszűnne puszta önrendelkezési kérdés lenni”.
Különvélemény Karafiáth Orsolyától
„Éva tegnap volt az abortuszbizottság előtt. Télikabátomra hasztalan keresek vevőt…” – énekeltük/énekeljük a Cseh Tamás – Bereményi Géza klasszikust, a Budapest című számot. És a rendszerváltás óta arra gondoltunk, ezek az idők elmúltak. Vége, pont.
Nincs és nem lehet többé abortuszbizottság: a nők dönthetnek a sorsuk felett. De nem. Most, húsz év után elkezdünk visszacsúszni a múltba. Szeretem, mikor férfiak nyilatkoznak az ügyben. Amikor azt mondják, „ne lehessen szemölcsként tekinteni a magzatokra”. De ők vajon hogyan tekintenek eközben a nőre? Mint egy gyerekre, akinek meg kell mondani, mit tehet magával, más esetben szülőautomatára, akinek az az egyetlen funkciója az életben, hogy szüljön, megint más esetben mint tulajdonra, az állam tulajdonára.
Márpedig akármilyen törvényt hoznak, akármit mondanak az ügyről: ez megmarad puszta önrendelkezési kérdés. Beindul majd újra az abortuszturizmus (Szlovákia például egészen közel van), és virágzani kezdenek majd megint a tiltott praxisok. Találékonyság és pénz kérdése lesz az egész. Amitől megint a legrosszabb helyzetben lévők kerülnek még rosszabb helyzetbe.
Egy nő életének általában az egyik legnehezebb döntése ez (most a szélsőséges karakterekről ne beszéljünk, nem érdemes), senki nem jókedvében végezteti el ezt a beavatkozást. A Maffia-klub című regényben betétként helyet kapott egy abortusznapló. Alapját (mivel a szereplőket felismerhetetlenségig el kellett változtatnom) egy valós írás adta. Jól ismerem az íróját: nem erőszak áldozata volt, egyedülálló, akkor huszonhét éves nő, akinek rendezettek az anyagi viszonyai. Tehát a szigorítás értelmében neki igenis világra kellett volna hozni a magzatát. Mi lett volna a következmény? Tönkremegy bele a férfi (mert nős) mostani családja, és tönkremegy a lány élete is, mert egyszerűen ő nem akart egyedülálló anya lenni, életmodelljébe nem fért bele ez a képlet. Szinte beteggé tette az egész procedúra, megszenvedte nagyon az egészet, és a mai napig sokszor gondol arra, hány éves is lenne az a kisgyerek. De igenis meg kellett lépnie a műtétet, és ha a kihordásra kényszerítették volna, belebetegszik. Szabó Magda írta valahol: „Boldogtalan embereknek nem szabadna, hogy gyerekük szülessék.” És igenis vannak eleve boldogtalanságra ítélt, kisiklott kapcsolatok, félrement együttlétek, amelyek „gyümölcse” nagy valószínűséggel boldogtalan termés lenne. Mert a szüléssel nem ér ám véget a történet, és erről feledkeznek meg álszent törvényhozóink. A gyerek ott marad, ahol nem várták szívesen, ahol esetleg már nem fér el a többi mellett, nincs pénz a nevelésére.
Jöhetnek itt a lózungok a családtámogatásról: ezek nem akkora összegek, amivel valóban el lehet indítani egy gyereket. Egy anya (leendő anya) pontosan fel tudja mérni, milyen úton szeretné elindítani a gyermekét. És az nem olcsó út, főképp ha nem csak egzisztálni, hanem valóban és teljesen élni akar. Látok magam körül három-négy gyerekes családokat, ahol a napi étkezések gondot okoznak, ahol a kisebbek csak levetett ruhákban járnak, és esélyük sincs különórákra, utazásokra, egyebekre. Amíg kicsik a gyerekek, működik a dolog, de később mi lesz? Nem szeretném persze a problémát a puszta anyagiakra szűkíteni. Gondoljunk bele abba, mi vár azokra, akik szeretettelen légkörben nőnek fel, akik óhatatlanul is megérzik, hogy kényszerből hozták őket világra? Nem lehet szülésre kényszeríteni egy nőt! Ma már egyre többen vannak, akik tudatosan a gyerektelenséget választják, és ezt a döntésüket tisztában kell tartani. Jöhet erre a politikusi cinizmus: hogy akkor „teccettek volna védekezni!”. De a legkörültekintőbb védekezés mellett is becsúszhat terhesség, olvassuk csak a statisztikákat. És akkor még mindenféle bizottságok előtt is védekezni kelljen, akik esetleg azt a döntést hozzák, hogy „maga egészséges, jó körülmények között él, szüljön csak”?! A nő nem egy darab hús, az élete nem közösségi tulajdon! Csak saját maga dönthet róla, a saját törvényei szerint.
