 Olvass bele a Szerelmem, Sanghaj CaféBlog korábbi bejegyzéseibe is! |
A földrengés – azon túl, hogy sokkoló képeket és híreket látunk Japánról – a mi önző nézőpontunkból nézve a kisebbik gond itt Sanghajban. A nagyobbik probléma a radioaktív gőz, amit naponta többször eregetnek ki az erőműből, hogy elkerüljék a reaktor felrobbanását. Nem tudjuk pontosan, mit szívunk be.
Eddig biztató hírek érkeztek, sikerült hűteni a reaktorokat a túlhevüléstől, de azért már kettő hűtése a hatból felrobbant és a harmadikkal is komoly gondok vannak. Most olvastuk a BBC-n, hogy elfogyott a hűtésre rendelkezésre álló üzemanyag, most pótolják.
Sokat gondolkozunk mostanában, mi lenne a helyes. Fogni magunkat és hazamenni, amíg rendeződik a helyzet. S azon, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, hogy ezen gondolkozhatunk. Vannak, akik a reaktoroknál dolgoznak most, és hűtik, eszkábálják, hogy ne legyen nagyobb baj. Az én szememben ők igazi Hősök. Biztosan tudom, hogy védőruha ide, védőruha oda, veszélyben van az életük. Tisztelet nekik. Elképzelem, ahogy egy hűtőmunkás útnak indul reggel: – Apa, mit fogsz ma csinálni? Megyek fiam, hűteni egy atomreaktort, ami bármikor felrobbanhat, úgyhogy pár napig most nem jövök haza, mert sugározni fogok… Jobb ebbe nem is belegondolni…
 |
| Túlélők a földrengés után. Szeretteik elvesztését sirató nők gyászolnak együtt Keszennumában. (MTI/AP/Kyodo News) |
Mindezen felülemelkedve azon gondolkoztam, hiába mondják a tudósok, hogy nem gyakoribbak a földrengések most, mint korábban, a Föld igenis mérges mostanában. Fizikai és szellemi síkon is káosz van… Jó lenne ezen elgondolkozni. És felfogni, hogy minden mindennel és minden mindenkivel összefügg.
Még Kína is küldött embereket Japánba, pedig a kínai–japán barátság nem túl híres.
Patetikusan hangzik, de egy Földön élünk: mit számít, ki milyen nemzetiségű, mikor egy levegőt szívunk?
