Aktuális

Megrendelésre fosztogatták az Iparművészetit?

Talán rendelésre fosztogattak az Iparművészeti Múzeumban, és valószínűleg egy ott dolgozó volt a tettes, mivel a leltárba vett tárgyakról készült papírok manipulálását, meghamisítását nem végezhette látogató, illetve a műtárgyakat nem lehet csak úgy, szabadon értékesíteni – vélik szakértők.
Megrendelésre fosztogatták az Iparművészetit?A városra omlik a budai vár?

Mint az nemrégiben kiderült, az Iparművészeti Múzeum raktárait 17 éve fosztogatják. A nyomozásra való tekintettel az ellopott műtárgyakról és a nyomozás állásáról nem ad ki információt sem a múzeum, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi alosztálya. Tavaly vette észre a hiányt az ötvösosztály vezetője, és az átvizsgáláskor kiderült, hogy az őrzött (tehát nem kiállított) műtárgyak esetében a hozzá tartozó kartonon, illetve az úgynevezett helyrajzi könyvben több helyen vannak áthúzások, hibajavítós bejegyzések, írógéppel vagy kézzel írt javítások. Az intézmény február 16-án ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi alosztályán.

Megrendelésre fosztogatták az Iparművészetit?Jellemzően dolgozók fosztogatják a múzeumok raktárait, hiszen a tárgyleíró kartonhoz (ez a hivatalos neve a leltári dokumentumnak) csak ők férnek hozzá – mondta a Nők Lapja Café kérdésére Einspach Gábor igazságügyi festmény- és műtárgyszakértő, az Első Magyar Festmény- és Műtárgyszakértő Iroda vezetője, aki azt is elmondta, hogy ebben az ügyben még nem kérték fel szakértésre, de már több múzeumi fosztogatásnál volt igazságügyi szakértő.
Láttam már ilyet, például hosszú időn át a Pannonhalmi Apátság könyvtárát dézsmálta egy fénymásoló-szerelő, illetve a Széchenyi Könyvtárban is volt egy hasonló eset.

Az Iparművészeti Múzeumban történt fosztogatást súlyosnak és nagy értékűnek jellemezte a Einspach Gábor, bár hozzátette, hogy az 50 millió forintos becsült érték a múzeumban őrzött darabok összértékéhez képes csekély.

Az Iparművészetiben jellemzően bútorokat, üvegtárgyakat, porcelánokat, kerámiát, arany- és ezüsttárgyakat, ötvösmunkákat őriznek.

Be lehet látni, hogy egy aranyszelencét például igazán nem nehéz kivinni az raktárból, mármint fizikai értelemben – mondta Einspach Gábor.  
A magyar nyilvántartás egyébként jó, bár amiatt, hogy papír alapú, könnyebben manipulálható, mintha digitálisan, több helyen tárolva szerepelnének az egyes tételek adatai.

Régi esetek
Felbecsülhetetlen értékű okleveleket, levéltári iratokat és muzeális dokumentumokat lopott  egy fénymásoló-szerelő a Pannonhalmi Bencés Főapátság vitrinjeiből 2006-ban; az eltulajdonított műkincsek értéke több százmillió forint volt. A Széchenyi Könyvtárból 1983-ban tűntek el könyvek, metszetek, kódexek, térképek. Mindkét esetben megkerültek a lopott tárgyak.

Ha van megfelelő nyilvántartás, akkor természetesen az ellopott tárgyat körözni lehet, és ezzel nehéz helyzetbe hozhatják a tolvajt. Ám jó tudni, hogy ebben az esetben sajnos fennáll annak az esélye, hogy a tárgyak egy részét külföldre juttatták, már csak azért is, mert (bár a hiányzó tárgyak listája nem publikus) az Iparművészetiben külföldi keletkezésű műtárgyak is vannak, így azokra nagyobb lehet a kereslet máshol.

A tolvaj nagy valószínűséggel megrendelésre dolgozott, mivel Magyarországon elég nehéz csak úgy egyszerűen eladni egy műtárgyat. Egy becsületes műkincskereskedő azonnal gyanút fogna, ha lopott tárgyat próbálnának eladni neki – mondta érdeklődésünkre Golovics Lajos művészettörténész.
Ha ugyanis egy különlegesebb, értékesebb darabbal beállítanak egy kereskedőhöz, akkor a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a rendőrség is tudna információval szolgálni, hogy nem védett-e, illetve nem szerepel-e körözött tárgyak között.
Most például az is látható a hivatal adatbázisában, hogy a Magyar Nemzeti Galéria kiállításából mely két tárgyat lopták el 2011. február 9–15. között.

Az Iparművészetiben jellemzően bútorokat, üvegtárgyakat, porcelánokat, kerámiát, arany- és ezüst tárgyakat, ötvösmunkákat őriznek.
Az Iparművészetiben jellemzően bútorokat, üvegtárgyakat, porcelánokat,
kerámiát, arany- és ezüsttárgyakat, ötvösmunkákat őriznek.

A tettes tehát vélhetőleg magyar vagy külföldi gyűjtő, esetleg kereskedő megrendelésére dolgozott – véli a művészettörténész, majd hozzátette: – Elképzelhetetlen, hogy valaki mondjuk egy ilyen műtárggyal besétáljon egy zaciba, annak pedig szintén semmi értelme, hogy magának lopja és otthon, a vitrinjében őrizgesse a darabokat.

A tárgyleíró kartonon szerepelnek az alábbi adatok: a műtárgy megnevezése, pontos leírása, alkotója, keletkezési ideje, a jellemző dimenziók (tehát a mérete), a műtárgy állapota, az alkotóra utaló szignó. Ezenkívül szerencsés esetben van fotó is a tárgyról.

A műtárgyakon van leltári szám, ám ezt kulturáltan tüntetik fel rajta, tehát úgy, hogy ne sérüljön miatta a darab. Általában ragasztott cetlin található, vagy tussal van felírva a tárgy egy kevésbé látható részére. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a leltári szám eltüntethető – bár  Golovics Lajos szerint a műkincskereskedőnek szemet szúrna az ilyen, mert az eltávolítás nem igazán történhet nyom nélküli.

Arra a kérdésre, hogy miként lehet felbecsülni egy eddig raktárban lévő, ma már csak kartonon szereplő (ellopott) műtárgy árát, a művészettörténész azt válaszolta, hogy az utóbbi évtizedekben aukciókon eladott hasonló tárgyak áraiból lehet következtetni az értéket. Ám nagy nehézséget okoz az, hogy ha valami például 1960-ban került be a raktárba 40 ezer forintos áron, akkor vélhetőleg jelenleg is ilyen értéken van nyilvántartva annak ellenére is, hogy esetleg már több millió forintot ér.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top