 |
| 11 állás, amit azonnal elvállalnánk |
1. Ausztrália bauxitban gazdag
Lássuk be, a magyar nők igen kevés százaléka foglalkozik ásványtannal, és nagyjából ugyanennyien gyűjtünk hobbiból kőzeteket. Ha januárban utazunk Ausztráliába, akkor hasznos tudnunk, hogy elég néhány lenge ruha. A bauxittal foglalkozzon az, akit épp az érdekel.
2. A hóvirág az egyszikűek osztályába tartozik
A hóvirág fontossága pont annyiban merül ki, hogy reményt ad a tavasz közeledésére. Na meg hogy szép. Fontos volt továbbá, hogy Ádám a 7. b-ből adott nekünk egy csokorral, vagyis talán mégsem véletlenül lökött meg kedden a folyosón. Különben is, mi az a szik?
3. A diszperziós kötés a leggyengébb kötéstípus
Nagymamánk kötéstípusához képest minden egyéb fajta nyilvánvalóan csakis gyengébb lehet. Ezért is nem dobjuk ki azt a norvég mintás pulóvert, amit még a tizedik születésnapunkra készített, és ami már akkoriban is végtelenül kínos volt. A diszperzió pedig legfeljebb arra emlékeztet bennünket, hogy talán ideje lenne mégis kifesteni a konyhát. Homokszínre. Vagy talán tojáshéjra.
4. Kötélmászás
Amennyiben nem lettünk tűzoltók, nem járunk rendszeresen kalandparkba és a partnerünk sem vágyik tarzanos szerepjátékokra, a legritkább esetben mászunk kötélre. Nagyjából soha. Esetleg a családi bújócskán jól jöhetne, de a gyerekeknek is sanszot kell adni, úgyhogy maradjon inkább a jól bevált bokor.
5. Kis Pippin 751-től uralkodott
Bár nem illendő, hogy Kis Pippin neve hallatán azonnal hangos röhögésben törjünk ki, de persze nem tudjuk megállni. És bár tudjuk, mi volt az Aranybulla, kik voltak a kurucok, és hogy Caesar után Antonius következett a Római Birodalomban, azért mégsem olyan nagy baj, hogy utóbbiról Richard Burton jut eszünkbe. Bőven elég észben tartani a családi ünnepeket és az adóbevallási határidőt.
6. Pázmány Péter édesapja Pázmány Miklós bihari alispán volt
Pázmány Péterről elneveztek teret, egyetemet, minden bizonnyal utcát is. Haladók és fanatikusok tudják idézni, hogy „a nyelv, ha oktat, tudatlanságtúl szabadít”. De mindannyian nyugodtan alhatunk, ha nem tudjuk, hogy az édesapja az anya halála után újranősült: nyilván nem ezt a traumát dolgozta fel egyetem alapításával.
7. Az oktaéder szabályos test
Az oktaéder szó, úgy egyáltalán, leginkább akkor jut eszünkbe, amikor a húsvéti lakomák után a legkíméletlenebb jelzőkkel illetjük tükörképünket. Nem emlékszünk rá pontosan, hány fokosak a szögei, milyenek az oldalélei, de rémlik, hogy a csúcsára állítva középen a legszélesebb. Szóval muszáj lesz csinálni néhány száz felülést, amíg a férjünk segédkezik a matekháziban.
8. A „command” parancsértelmező rendszerfájl
Kész csoda, hogy azoknak, akik közülünk informatikát tanultak, nem ment el már rögtön az első órákon örökre a kedve a számítógép használatától. Még ennél is nagyobb szerencse, hogy az Office programok remek súgó funkciókkal vannak ellátva. Az igazán nagy szerencse pedig az, hogy mindannyiunknak van legalább egy férfi rokona, családtagja, ismerőse vagy kollégája, aki küldetésének érzi, hogy a számítógépes parancsok nyelvét ismerje. És ennyi nekünk elég is bőven.
9. A minőségjelző jele: mi…
Feláll a hátunkon a szőr, amikor a hentes azt mondja: „tudnák javasolni egy szép sertéskarajt”, vagy az utcán megkérdezik: „nem-e tudja, merre van a Baross utca”. De ha újra mondattani ágrajzot kellene eszkábálnunk, akkor irdatlan nagy bajban lennénk.
10. A latin nyelv flektáló
A latin nyelv jó választásnak tűnt az orvosi ambíciókhoz, a különcséghez és a vadromantikus hajlamokhoz. Esetleg kötelező volt. Hacsak nem alkalmaztuk a nyelvtanát később francia-, olasz-, spanyoltanulásnál, átlagosan 5 idézetre emlékszünk a sok-sok évből…
11. Aláírás-hamisítás
Tekintettel arra, hogy egyikünk sem úszott meg legalább néhány gyengébb osztályzatot, az ellenőrzőbe hamisított szülői aláírás legalábbis elgondolkodtató és csábító volt. Aki iskolásként tökélyre fejlesztette, az felnőttként legjobb esetben is néhány év felfüggesztettet kaphat jutalmul. Na de akkor már inkább Kis Pippin és a diszperziós kötés…
