A közös kassza is a jó kapcsolat alapja?

A 29 éves lány másfél évig élt párjával a fiú hitelre vásárolt lakásában. Mindkettőjüknek volt állása, nem kerestek rosszul, de az anyagiakról sosem egyeztek meg. A havonta esedékes nagybevásárlásokat közösen intézték és fizették, a bank a hitel törlesztőrészleteit a fiú számlájáról vonta le, a lány pedig hónapról hónapra új holmikat, bútorokat vett a lakásba. Sosem tisztázták, kell-e közös kassza. Ezek aztán egyenes utat jelentettek a káosz és a félreértések felé. Az ő kapcsolatukra egyértelműen rányomta a bélyegét a pénz, néhány hónap távlatából Kata is úgy látja, a közös kassza, az együtt kezelt bankszámla kevesebb konfliktust okozott volna a kapcsolatban.
Míg egyesek úgy vélik, a jó kapcsolatban a jó szexen kívül az egyértelmű anyagi viszonyok is fontosak, mások minden fennakadás nélkül megvannak úgy hosszú évekig, hogy külön kasszán élnek, a pénz miatt pedig sosincs összeütközés.
Biztos recept nincs.

Mit mondanak a Nők Lapja Café fórumozói? Néhány vélemény mindkét táborból:
 
„Mi gyakorlatilag az első napoktól közös kasszán vagyunk. Máshogy nem is működne, tekintve, hogy a férjem többszörösét keresi, mint én. Hülyén nézne ki, hogy ő eszi a bifszteket és nyaralni jár a Bahamákra, míg én tolom a zsíros kenyeret lila hagymával és a járdaszigeteken nyaralok. Így marhapörit eszünk és Zalaújlakon nyaralunk, de legalább együtt.”  (czege)

„Nálunk is közös a kassza, nagyjából úgy, ahogy a többieknél. A havi kiadásokat én kezelem, én tartom számon, hogy fizu előtt 1 héttel még mennyi pénzünk maradt, mi fér még bele a kiadásokba, a férjem viszont a megtakarításainkat kezeli, arról meg én nem tudom forintra pontosan, hogy mennyi. Én azt gondolom, hogy ha külön kezelik a kasszát, akkor minden egyéb dolgot is külön kell kezelni: főzés, mosás, takarítás stb. Vagy ha mindezt a nő csinálja, akkor ezért pénzt kell kérni a pasitól, de akkor az egész kapcsolatnak mi értelme van?” (sapanna)

„Nagyon el tudja rontani a házasságot, ha a pár mindig a pénzen veszekszik. Sőt amikor a férfi okolja a nőt a pénztelenségért. A nőknek ki kell állniuk magukért, legvégsőbb esetben pedig teljesen rábízni a férfire a pénzügyeket, és aztán már lehet a feje alá dörgölni, hogy látod, nem én vagyok a hibás. Aztán átvehető a kassza és a tejhatalom.”  (kasokaa)

„Nálunk alapvetően én »kezelem« a pénzt, pedig én vagyok az, akinek inkább kifolyik a kezéből.
Mivel mindkettőnknek van kártyája, a kisebb kiadások előtt nem feltétlenül egyeztetünk. Itt nemcsak a pár ezres tételeket értem, hanem akár a tízezres nagyságrendűeket is, tehát ha neki kell valamire, akkor kivesz és elintézi. Tehát engedélyt egyikünk sem kér a másiktól. De ha pl. egyikünk kitalálja, hogy kellene egy új számítógép, arról előzetesen beszélnénk és egyeztetnénk.” (Xanthia)

„Nekünk egy bankszámlánk van, 2 kártyával.
Mi nem tartjuk számon, hogy ki mikor mit kapott. Nekem szemműtétem volt pl., ő meg letette az E-s jogsit… 1-1 mondjuk 🙂
De sztem a kozmetikus, fodrász stb. ezek olyan apróságok. Én nyilván nem tudom saját magamnak levágni a hajam, páromét  viszont én nyírom.  Nekem muszáj fodrászra költeni. Ő meg vesz magának vitaminokat.” (Mango)

„Hát nekünk külön számlánk van, de valahol mégis közös a dolog. A fizunk nem sokban különbözik, kb. 30000 forinttal több az övé. A villanyt, netet én fizetem, a gázt és közös költséget a párom, ez kb. ugyanannyi. A tankolás változó. Vásárláskor egyszer én fizetek, egyszer ő, a megtakarításaink is külön számlán vannak. (Mindketten ismerjük egymás jelszavát, kódját stb.) A havi átlagos megtakarításon felül, ha 30-40 ezer forintnál nagyobb összeget akar valamelyikünk elkölteni, azt megbeszéljük. (Főleg ha valami olyan kütyüről van szó, amit mindketten használunk, nézünk.) Ha elfogy a pénzem (nekem hamarabb szokott :(, szólok, és utal kozmetikusra, fodrászra, megveszi nekem a ruhákat stb.” (haramatka)

„Szerintem a közös kassza bizonyos fokig evidens, de nem lehet benne egyenlőség, kivéve azt az esetet, ha mindkét fél ugyanannyit keres. Akkor a közös költségeket megosztják, a maradékot pedig mindenki saját belátása szerint költi el. Utóbbinak nem kellene!!! bekerülnie egy közös fiókba, mert akkor előbb-utóbb minimum rossz érzés, de akár komolyabb konfliktus is lehet abból, ki mire költi a kvázi zsebpénzét.
Szerintem utóbbi személyes magánügy 🙂
Ha pedig az egyik fél sokkal jobban keres, mint a másik, akkor annak kell természetesnek lennie, hogy ő vállalja a nagyobb anyagi részt, ügyelve arra, hogy a másik félnek is elegendő zsebpénze maradjon, amit saját magára költhet, hiszen a házasság nem a pénz miatt köttetett anno! Így lehet mindkét fél elégedett, tudván azt, hogy van minden hónapban egy kis pénze csak saját magára, amivel nem kell elszámolnia és szabadon elköltheti.” (crossover)

A külön kassza békességet hoz a kapcsolatba?

Előnyök
1. Lehet saját hobbira költeni.
2. Ritka az anyagi vita.
3. Válás esetén tiszta, ki mit visz.
4. A társunkat szabadon meglephetjük ajándékkal, nem fogjuk azt a megjegyzést megkapni: „miért költesz ilyesmire?”
5. A „közös döntés” valóban közös lesz, és nem a domináns félé, amihez a másik asszisztál.

Hátrányok
1. Gyakori egyeztetések az alkalmi közös kiadásokról.
2. A közös szerzeményeken éppúgy osztozni kell válás esetén.
3. Elvész a közös szerzés spontán öröme, örökös téma a „ki fizeti?” kérdése.
4. Ha közös gyermek van, bonyolultan működtethető.

Készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával.