 Internetes pedofília – Hol a határ? |
A hír: Őrizetbe vették azt a férfit, aki a gyanú szerint szexuális jellegű játékot játszatott a rábízott gyerekekkel egy hévízi kiránduláson. Az eset még tavaly októberében történt, a férfit szerdán hallgatták ki gyanúsítottként.
A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság rövid közleménye szerint a 48 éves dunakeszi férfi ellen kiskorú többrendbeli veszélyeztetése miatt indult eljárás, miután az osztályába járó gyerekekkel szexuális játékot játszatott, meztelenre kellett vetkőzniük. A váci rendőrségre több tanú meghallgatása után idézték be gyanúsítottként a férfit, egyúttal kezdeményezték előzetes letartóztatását is. (hír24.hu)
Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Azon nincs vita, hogy minden egészségesen gondolkodó ember elítéli a pedofíliát. Az viszont kérdés lehet, hol vannak a pedofília határai. Az angol iskolákban például nagyon szigorú a szabályozás arra vonatkozóan, hogy mi a maximális kontaktus, ami kiépülhet tanár és diákja között. Tilos egyáltalán megérinteniük is a tanulókat.
Egyik barátom épp most vesz részt a tanári mesterképzésen Walesben, és meséli, hogy néha igencsak nehéz megállnia, hogy egy síró, elkeseredett tanulót ne öleljen át, illetve ne akarjon vállát átkarolva megvigasztalni. Mert a barátom nagyon közvetlen alkat, mindennapos nála egy-egy heves érzelmi megnyilvánulás, az érintésnek nagy szerepe van nála a kommunikációban. De tudja, hogy ha ott bárkit bármi okból megérintene, a tanári pályájának befellegzett.
Nálunk még nem ilyen szigorú a rendszer, emlékszem, nekem magamnak is milyen közvetlen viszonyom volt az oktatóimmal, osztályfőnököm veregette a hátam, simította meg a hajam gyakran, ha szokásos sírórohamaim egyike erőt vett rajtam az aula kellős közepén, és a hóna alá csapva kísért el egy másik tanár az iskolaorvoshoz, amikor például egyik órán rosszul lettem. Mondanom sem kell, ők is teljesen normális emberek voltak, és a közvetlenségnek helye és ideje volt azokban a pillanatokban. Én csak hallottam olyan esetekről – és nem is a mi iskolánkban történtek – ahol a tantestület tagjai szigorúan áthágták ezeket az íratlan szabályokat, és szexuális kapcsolatba kerültek a diákokkal. Legtöbbször persze ezekben az esetekben a lányok (ha lányokról volt szó) nem emeltek kifogást a dolog ellen, az egyik esetből házasság is lett, úgy hallottam, a mai napig működik.
Másik – durvább eset – egy olyan lányismerősömmel történt, akit egy életre tönkretett a hasonló történet. Még másodikos sem volt, mikor az egyik tanárnő szabályszerűen rászállt. Iskola után sörözni hívta, beavatta magánéletébe, és mivel a lány rajongva nézett rá, mint művészre (mert festő volt egyébként az illető), végül mindenféle dologra rávette; egy meglehetősen kusza, titkos és fájdalmas, több mint tíz évig elhúzódó tragédia lett a dologból. A lány a mai napig nem tud kapcsolatokat kiépíteni, ez a diákkori eset örökre nyomot hagyott benne.
Pár éve véletlenül megismerkedtem ezzel a tanárnővel, aki most is az egyik aktuális diákjával él. Elképesztő volt a gátlástalansága. Akkor még ittam, így hát bátran nekiszegeztem a kérdést, mégis, hogy képzeli ezt, és hogy szerinte szép dolog-e kiskorúakat megrontani.
Lekezelő mosollyal válaszolt: „Ez tart fiatalon.” Semminemű szégyenérzet vagy betegségtudat nem volt benne. Kérdeztem a barátnőmet, nem óhajtja-e feljelenteni az említett hölgyet, de legnagyobb megdöbbenésemre a válasz egy határozott „nem” volt. Merthogy annyira karizmatikus, erőteljes, határozott figuráról van szó. A fájdalom mellett az érintett tinédzserek még egyfajta hálát is éreznek iránta, hiszen – mint mondják – megnyitott előttük egy másik világot. Mindezt csak azért írom, hogy nagyon nehéz észrevenni (hiszen mindenki titkolja, minden érintett) ezeket az ügyeket, egy kiskorú pedig nem mindig realizálja, mi is történik pontosan vele. Esetleg csak felnőttkorban, amikor már késő lehet – állnak a feldolgozatlan traumákkal és az értetlenséggel, miért fut zátonyra mindegyik úgynevezett normális viszonyuk. A cikkben felskiccelt helyzet persze egyértelmű, maga az érintett sem cáfol. Nem szeretnék belegondolni, milyen hatással bír a legérzékenyebb korban lemeztelenített, összeterelt gyerekekre ez az eset. Örülök, hogy kiderült, mert végre nem a hallgatás, bezárkózás diadalmaskodott.
Most láttam egy videomunkát, Koronczi Endre kísérleti filmjét, a Tükör címűt. Ott ismeretlen embereket terel össze, kéri őket, hogy vetkőzzenek le, és viselkedjenek természetesen. Nekik sikerült, de hát ők már felnőttek, saját akaratukból meztelenedtek, művészi célokért. És még így is bennem volt az egész kisfilm alatt, micsoda bátorság kellett ehhez, és ha rám, nézőre ilyen hatást tett, bennük hogyan dolgozik majd tovább az élmény. Kiskorúaknál, főleg a testükkel épp csak barátkozó tiniknél egy ilyen kísérlet végzetes lehet…
