Malária, kolera, lepra és egyéb veszélyes betegségek is nehezítették a saját alapítású segélyprogramot, a rossz higiénés körülmények között fennállt a sebek elfertőződésének a veszélye. A plasztikai sebészt azonban semmi sem tántorította el, hogy a kis betegen segítsen.
– Nagyon sok ellátatlan vagy fejlődési rendellenességgel született gyermekkel találkoztunk – mondta a jószívű doktor. – Vittünk ajándékba gyógyszereket, valamint a műtétekhez műszereket, varróanyagokat és egyéb eszközöket. A helyiektől az épületet kaptuk, és mellé sok kedvességet, szeretetet.
A műtőben néha gyík szaladgált, a sterilizálás pedig a múlt század eleji kifőzéses módszerrel, üstökben történt. Volt, ahol vörös szőnyeggel fogadták őket, de nem tudták, hogy ez nekik szól, ezért nem mertek rálépni. Több mint ezer kilométerről is hoztak hozzájuk gyermeket.
– Rengeteg égési sérült volt, sok ujjösszenövés és ujjhiány fordult elő. Volt sok ajakhasadékos, köztük még huszonkét éves beteg is, akinek az életét egy egyszerű, félórás műtéttel sokkal jobbá lehetett tenni. Csodálatos érzés, amikor a gyerekek megoperált kezükkel újra tudnak fogni, és ismét tudnak mosolyogni. Emlékezetes pillanat az is, amikor egy járásképtelen kisgyerek egy ínhosszabbító műtétet követően már a második hét végére járni tudott – idézte fel útját a plasztikai sebész.
A helyreállító és szépészeti műtétek nem különíthetőek el egymástól, több kislánynál például trópusi betegségekből vagy égésből eredő melltorzulásnál helyreállító, de egyben szépészeti műtétet is végrehajtottak, hogy mire felnőnek, ezzel kevesebb legyen a gondjuk.
