 Pedofilok miatt tiltották be a szűk ruhát egy középiskolában |
Hogyan gondol vissza Peterre, arra, ami önnel történt?
Mára megbékéltem a tudattal, hogy soha nem fogom a múltam minden részletét megérteni. Ma már én is édesanya vagyok, amitől sokkal rémisztőbbnek tűnik az, amit Peter velem tett. Soha nem fogom tudni felfogni, hogyan tud valaki úgy manipulálni egy gyermeket, hogy ilyen szinten belemászhasson a szívébe és a tudatába. Hogy mondhatta azt, hogy szeret engem, amikor ilyen dolgokat művelt velem? De Peter nem volt egészséges ember, én pedig az vagyok. Látom azt, hogy milyen horrorisztikus az ő személyisége, éppen ezért csodálatos tudni, hogy én egészséges tudtam maradni, mindannak ellenére, ami történt velem.
Mennyire volt nehéz visszaemlékezni mindezekre a dolgokra?
Nyolc évig tartott, mire elkészültem a könyvvel. Hol írtam egy kicsit, hol abbahagytam. Közben más projekteken is dolgoztam: esszéket, novellákat írtam, illetve egy regényt. Emellett pedig tanítottam. Valószínűleg nagyon jó volt, hogy nem egyfolytában erre kellett koncentrálnom, hiszen sokszor így is nehéz volt emlékezni, pszichésen megterhelő is volt.
Miért volt a történet megírása fontos az ön számára?
Egyrészt szerettem volna kiírni magamból, hogy megérthessem, mi történt velem. Abban bíztam, hogy regény formájában tud megszületni a történet. Az volt a célom vele, hogy figyelemfelkeltő és izgalmas is legyen. Egy könyvnek lehet társadalmi célú üzenete, azzal együtt, hogy művészeti alkotás.
Mit szeretne, hogy az olvasói érezzenek a regény olvasásakor?
Érezzék azt, amit maguktól éreznének, ne azt, amit én szeretném. Úgy vélem, az íróknak meg kell hagyniuk a lehetőséget az olvasóiknak arra, hogy saját maguk vonják le a következtetéseket egy-egy történetből.
Mit gondol, a könyv tud segíteni más olyan nőkön, akik pedofilok áldozatául estek, vagy akár olyanokon, akiket más módon bántalmaztak?
Igen, mert a mű megmutatja nekik, hogy nincsenek egyedül. Már ez a tudat nagy könnyebbséget jelent. A regényben egy az egyben úgy ábrázoltam magam, amilyen én akkor voltam, ahogy akkor éreztem. Se erősebbnek, se gyengébbnek nem akartam láttatni a személyemet. Úgy vélem, sokan tudnak azzal a szenvedő lánnyal azonosulni, mivel a valóság az, hogy számos olyan van az áldozatok között, akik nem elég erősek ahhoz, hogy elhagyják a bántalmazójukat.
Nagyon megrázó a szexuális jelenetek leírása a könyvben…
A kreatív írást oktató tanáraim segítségével jöttem rá arra, hogy igazán úgy tudom bemutatni, milyen durva is egy pedofil áldozatának lenni, ha leírom azt, amit a legjobban félek papírra vetni. Azt a részt, ahol Peter egyik szexuális fantáziájáról írok, majdnem töröltem, mert túl erősnek és felkavarónak találtam. De végül megtartottam azért, hogy az igazságot tudjam megmutatni. Hogy az olvasók megértsék azt, hogy a pedofília sokkal inkább a hatalomról, mintsem a romantikáról szól. A pedofilok azt mondják maguknak, hogy amit csinálnak, az romantikus, de ez nagyon messze áll a valóságtól.
Mely gyerekek annak a leginkább kitéve a zaklatás veszélyének?
Úgy vélem minden gyermek, akivel nem foglalkoznak eleget a szülei, ki lehet téve ennek veszélynek. Sok pedofil például iskolákban, nyári táborokban vagy más olyan helyeken dolgozik, ahol számos gyerek megfordul. A legjobb módja annak, hogy a gyermekeinket megvédjük, ha növeljük az önbecsülésüket, meghallgatjuk őket, és odafigyelünk arra, amit mondanak. Ha egy gyerek elég szeretetet és törődést kap, akkor egy pedofil nem igazán tud mit ajánlani neki. Egy érzelmileg elhanyagolt gyermek számára a pedofilok szeretete és imádata nagyon vonzóvá tud válni. Néha a szülők csak azt érzik, hogy valami nincs rendjén, de utána nem igazán törődnek ezzel – ilyenkor a gyerek tovább szenved, egyedül. A depresszió, a magukba zárkózás, a furcsa szexuális viselkedés mind a szexuális zaklatás jelei lehetnek.
 |
| Megrendelheted a képre kattintva! |
Mi a legnagyobb hiba, amit a szülők elkövethetnek egy molesztált gyermek esetében?
Ha megtörténik a baj, nagyon fontos, hogy a szülők a szexuálisan zaklatott gyereket ugyanúgy kezeljék, mint előtte. Ne bánjanak úgy vele, mintha kevesebbet érne, mint korábban. Hallottam olyan szülőket – köztük a saját apámat –, akik úgy nyilatkoztak: „Inkább halt volna meg a lányom egy autóbalesetben, minthogy szexuálisan molesztálták. Ez a legrosszabb dolog, ami történhetett.”
Erre én azt szoktam mondani, hogy a szexuális zaklatás kezelhető, az nem végleges állapot. Felnőttek vagyunk, tudnunk kell az ilyen helyzeteket kezelni. Én például soha nem mentem a szüleimhez segítségért, pont azért, mert a fent említett módon vélekedtek.
Mit tehetünk a gyerekeink megóvása érdekében?
Szülőként el kell érnünk a gyereknél, hogy megbízzon bennünk, ne féljen bármit elmondani nekünk. Tudnia kell: nincs olyan dolog, amivel ne jöhetne hozzánk. A politikusoknak támogatniuk kellene azt az elképzelést, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a megelőzésére a pedofilok kezelése a legjobb módszer. Fred Berlin, egy amerikai specialista szerint a pedofíliát ugyanúgy kezelni kellene, mint az alkoholizmust vagy a bulimiát. Gyógyszerek (tesztoszterontermelés-gátló, antidepresszáns), csoportterápia – ezek többek között a lehetőségek. Peternél az antidepresszánsok működtek. Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, a kormányoknak áldozniuk kell a megelőzésre. Mi lenne, ha nem az áldozatokat kezelnénk, hanem a bántalmazókat?
