A szépségkirálynő csak egy termék?

Olvasnál még? Kattints a legfrissebb hírekért!

A hír: A szépészeti beavatkozás ugyanis nem zárja ki a három címet (Miss World Hungary, Miss Universe Hungary, Miss Earth Hungary) kiosztó versenyen való részvételt (kivéve, ha a jelentkező operáció útján vált nővé, és ezt még be is vallja), szemben a férjezettséggel és az anyasággal, amik a pornózáshoz, valamint a megjelent akt- és félaktképekhez hasonlóan szigorúan tilosak. (Részlet ebből a cikkből)

Winkler Nóra különvéleménye:
Mielőtt próbálnánk valami fura rokonságot találni az anyaság és a félakt, a férjezettség és a pornó közt, szerintem a tiltólistát értsük onnan meg, hogy mi is egy ilyen verseny vége, célja, az indulók motivációja. Nem akarok hamis nosztalgiázásba kezdeni, hogy húsz, harminc, ötven száz évvel ezelőtt jaj mennyire mások voltak még a szépségkirálynő-választások, a nyertesek nőiessége, tartása, jelenléte. Hogy az egész műfaj jobban szólt egy királynői jelenségről – pláne mondjuk, ha az 1920-as Miss France titokzatos, picit piruló fotóját nézegetem a neten. Minél messzebb megyünk vissza az időben, annál inkább érezni ennek a fajta nőiességnek mondjuk úgy, régimódi báját. A mai versenyek szerintem sokkal konkrétabb logika és üzletiesebb tervek mentén szerveződnek. Ha a hatvanas években valakiről kiderült, ő egy ország szépe, akkor nyilván forgatott vele a televízió, szerepelt nők által olvasott sajtótermékekben, esetleg be is mutatott pár aktuális divatdarabot ezekben. Talán megjelent férfiaknak szánt lapokban is, bár valahogy azt képzelem, ezek még jobban elváló kategóriák voltak; egyféle forrás, ahonnan a Playboy-modellek kikerültek, és egy másik, ahonnan szépségkirálynők.

Persze lehet, hogy ez csak megszépítő nosztalgia, vagy még inkább fantázia, honnan is tudhatnám, nem dolgoztam szerkesztőként a hatvanas évek derekán a Playboyban, csak elképzelem. De akárhogy is volt, ma már iparszerűbb ez a terület, és aki megnyer egy ilyen versenyt, kötve hiszem, hogy kíváncsi várakozással néz a következő események elé, mint inkább nagyjából tudja, milyen lépések, megjelenések, ajánlatok jöhetnek. Ebben egy nyertes csajt meg kell építeni, és ha nem lenne elég, amennyire vonzó önmagában is – vagy a bevont plasztikai sebészek révén –, akkor is meg kell őt mint terméket fogalmazni. És míg egy gyönyörű nő, akinek férje és vele közös gyereke van, csodálatos sztori, a vágy tárgyaként mégse pozicionálható. Nehéz lenne őt később férfimagazinokban szexin láttatni, ha mindenki tudná, ennek az erotikus kisugárzásnak bármekkora lehetne a hatósugara, de csak lehetne, mert van már egy egyfős célcsoport, aki birtokolja. Más eset, ha egy ismert nőt lehet végre bikiniben is vagy anélkül látni, és ő akkor is izgalmas, ha közben családot alapított valakivel, de az ismeretlen szépség piaci értékéből levesz, ha már elkelt. Én legalábbis így fejtettem meg a tiltólistát, sőt ebben a logikában voltaképpen tetten érhetjük a szervezők hitvallását is. Mert míg a verseny fotóin pushup melltartós csajok ücsörögnek kényelmetlen műbőr bárszékeken, vagy felerősített mosollyal tartják a sorszámaikat, és az egészet belengi valami műanyag neonosság, egy magasztos gondolat lengi be a tereket, mely szerint a házasságok örökre szólnak, aki kimondta az igent, az többé már sose keresgél.