| Olvasnál még? Kattints a legfrissebb hírekért! |
A hír: Alkoholproblémái miatt Amy Winehouse lemondta az idei nyári koncertturnéját, így a Sziget Nagyszínpadán is hiába várják majd a rajongók.
Karafiáth Orsolya különvéleménye:
El lehet ítélni Amyt. De nem azért, mert részegen színpadra állt. Ha valaki iszik, és rendszeresen, szenvedélyesen, napi szinten teszi ezt, ráadásul mértéktelenül, akkor ez egyszerűen benne van a pakliban. Mert az ember alkoholos befolyásoltság alatt nem mérlegel. Nem nézi meg, hogy mi lesz a tettei következménye, nem mereng el hosszan azon, hogy mitévő is legyen. Az alkoholbeteg – és szándékosan írok beteget, nem a pejoratív értelemben használt alkoholistát – nem ura önmagának és a tetteinek. Ezt persze utólagos mentségnek nem lehet felhasználni (baleseteknél is súlyosbító körülmény az alkoholos befolyásoltság), és nagyon nehéz szembenézni önmagunkkal, ha olyasmit követünk így, amit józanul eszünkbe sem jutna. Többször írtam már a drogok és főképp a leggyilkosabb legális drog, az alkohol hatásáról és a leszokáshoz vezető utakról. Arról, hogy nem szégyen – sőt életbevágó – segítséget kérni. Ahogy Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns fogalmaz: „Szerencsésebb saját lábon elmenni például orvoshoz vagy terápiára, mert legközelebb esetleg már nincsen választásunk, és visznek minket.”
Tehát Amyt, akit én gyönyörűnek, tehetségesnek és fantasztikus hangúnak gondolok, nem azért ítélem el (rossz szó, mert nem igaz, inkább sajnálom, és sajnálom azt, hogy nem vagyok abban a helyzetben és pozícióban, hogy segíthessek neki), mert tönkretett egy koncertet, meg hogy nem jön a Szigetre sem, pedig mennyien vártuk. Hanem azért, mert pontosan tudnia kell, milyen állapotban van, és mégsem fogad el segítséget. Az ivó nők nagy része zugivó: titkolja mind a környezete, mind önmaga előtt, hogy az ital rabja. És tudvalévő, hogy alkoholbetegnél a gyógyulás, a józanodás első lépése, hogy beismerjük a tükörképünknek legalább, hogy betegek vagyunk, hogy a szenvedély (ideiglenesen) legyőzött bennünket. Az első és nagyon nehéz lépés ez, de tudjuk: ha elindultunk, gyakran már igen nehéz megállítani minket. Olyan ez a folyamat, mint a belesodródás, először csak egyszer-egyszer berúgni, aztán már napközben is inni, este feszültséget oldani, reggel egy tömény a kézremegés ellen, hogy helyrebillenjen a lelkiállapotunk. A kimászást persze nehezítik a lelki és a fizikális elvonási tünetek, de lépésenként, és igen gyakran a sorstársak segítségével (Anonim Alkoholisták, terápiás csoportok) az út kikövezhető.
Nos, Amynek kell hogy betegségtudata legyen, hiszen ettől zeng a sajtó, és úgy hallottam, már a szerződéseiben is benne van, hogy fellépések előtt nem ihat és nem lőheti magát, mert egyébként igen súlyos pénzügyi következmények várnak rá. Tehát elméletileg megtették helyette az első lépést: az állapota nyilvános. Neki igazán nem lenne kínos, szégyellnivaló (többen ezért nem fordulnak segítségért) a gyógyulás útjára lépni. Nem igaz, hogy nincs a környezetében senki, aki megtámogatná a benne élő sérült kislányt, aki egy igazán jó pszichiátert vagy tanácsadót ajánlana neki. Mert abban az állapotban van, ahonnan könnyű még mélyebbre süllyednie. Ott van példának szegény Whitney Houston példája: teljesen szétmentek a hangszálai, már soha nem fog tudni úgy énekelni, mint korábban. Ennek a szegény lánynak ezt nem kellene bevárni. Sokkal rosszabb állapotú embereket láttam már visszafordulni és a józanságot választani. Sajnálom tényleg, hogy idén nem láthatom őt élőben, és kívánom, hogy találjon valakit, aki segít neki. És eljuttatja odáig, hogy újra önmaga legyen.
