Ne fizess a munkáért!

Évek óta rengeteg panasz érkezik az állásközvetítőnek tűnő cégekre, s a helyzet csak rosszabb lett a válság nyomán, a munkanélküliség növekedésével. A kimondottan átverésre szakosodott vállalkozások, illetve maszek csalók visszaszorítására komolyabb kísérlet sem történt, lényegében szabadon garázdálkodva vadásszák le azokat a kétségbeesett embereket, akik nagyon szeretnének dolgozni, de nincs munkájuk, s szinte már bármilyen melót elvállalnának. De honnan lehet felismerni, hogy átverésről lehet szó?

Igazából egyetlen aranyszabály van: ha pénzt kér a közvetítő, vagy annak látszó csaló, akkor célszerű azonnal felhúzni a nyúlcipőt. Törvény szerint ugyanis a közvetítők szolgálataiért csak a munkaadó fizethet, így ha az álláskeresőről is megpróbálnak legombolni bizonyos összegeket, az azonnal gyanús kell hogy legyen. A legelterjedtebb módszer szerint postaköltséget vagy regisztrációs díjat kérnek azért, hogy többet eláruljanak az általuk hirdetett állásról, illetve állásokról.

Ne fizess a munkáért!

Gyakori a lépcsőzetes beetetés is, amikor először csak néhány száz forintot kérnek a válaszlevélre, amiben aztán a nagy rizsa mellett a konkrét információkat ígérik, immár több ezer forintért. Az effajta átverés minősített esete az, amikor szóban ígérnek részleteket, az érdeklődőket tehát megkérik, hogy fáradjanak be egy megadott címre. Ott aztán kiderül, hogy a semmiért akarnak újabb sok ezer forintot elkérni, de a gyönyörűen kialakított irodában elkövetett személyes győzködés, illetve néhány boldog munkavállaló csalinak belógatása hatásosabban nyitja meg az álláskereső bukszáját, mint ha levélben kérnek tőle újabb pénzt. Persze egy fix címre később könnyebben vissza lehet menni balhézni és visszakérni a pénzt, mint ha egy gmail-fiókkal levelezgetünk. Az átvertek nagy része mégsem tesz semmit, mivel szégyelli azt, hogy rászedték, ezért inkább magában pufog csak. Az, hogy milyen munkát ígérnek így, változatos, de általában otthon végezhető, könnyű keresetkiegészítésről van szó. Adminisztrációs munkák, borítékolás, hasonlók. Szintén gyakori, hogy címlistákat sóznak rá pár ezer forintért a csalók a kétségbeesetten állást keresőkre. Az ígéret itt az, hogy a megadott címeken, cégeknél könnyű a munkához jutás, aminek a valóságtartalma általában a nullához konvergál.

Külföldön is bevett szokás

Persze az ilyen átverés kispálya ahhoz képest, amikor elvégeztetik a munkát, majd nem fizetnek érte. Sajnos ennek elkerülésére nehéz annál komolyabb tanácsot adni, mint hogy mindent le kell papírozni, szerződésbe kell foglalni. Ha erre nem hajlandó a másik fél, vagy ha a papírok komolysága megkérdőjelezhető, akkor lényegében szerencse kérdése, hogy kapunk-e valaha fizetést. Ez a fajta durva átverés főleg a külföldi munkák esetében jellemző. Építkezés Németországban vagy konyhai kisegítés Angliában, tök mindegy, az átverés kulcsszava a próbaidő. A gátlástalan közvetítő azt mondja, hogy aki jól dolgozik, az kap szerződést, aztán egy hónap után kis időhúzás, majd két hónap után pénz nincs, menj, ahova akarsz, és reklamálj, ahol akarsz. Ha van is papírozás, az idegen nyelvű és olyan jogászzsargon, amit lehet, hogy magyarul se értene a pórul járt munkaerő.

Hogyan lehet elkerülni?

Nem rossz ötlet a cégek direkt megkeresése sem

De vissza az eredeti kérdéshez: hogyan lehet elkerülni a csapdákat? A válasz két szóban a megfelelő elővigyázatosság, egy szóban pedig az internet. Itthoni munkánál tiszta sor, ha szerződést kötnek velünk, papír nélkül dolgozni szinte biztos bukta, de minimum hatalmas kiszolgáltatottság. A közvetítők mindegyikének utána kell nézni a neten. Ma már az átverős cégek nevei, adatai, telefonszámai is fenn vannak a hálón. Az összes nevet és telefonszámot, melyet a hirdetést látva esetleg hívnánk, érdemes beütni a Google-ba. A közvetítő cégek neveivel ugyanez az eljárás, a lényeg, hogy a csalók zavartalanul működnek, nincs hatóság, mely ez ellen tenne, de a net nyilvánossága ellenük dolgozik és nekünk segít.

Nem rossz ötlet a cégek direkt megkeresése sem. A munkaügyi központokból, illetve a céges híreket olvasgatva korrektebb infókat kaphatunk arról, hogy hol van felvétel, mint a csaló hirdetőktől. Külföldi munkavállalás esetén nehéz megtalálni a korrekt közvetítőket, de érdemes rászánni az időt. A sokéves működés, illetve ha megmondják, hogy pontosan melyik céghez közvetítenek, az megnyugtató – főleg, ha a netes vélemények nagyobb része is pozitív. De lehet direktben is próbálkozni. Ehhez persze nyelvtudás kell, míg a közvetítő nyelvtudás nélküli állást is ígérhet – azonban ez utóbbi is többnyire átverés, vagy csak nagyon rossz melót jelenthet éhbérért. Pontosan lehet tudni, hogy Angliában folyamatosan keresnek buszsofőröket (egy csomó városban a járműveken is ott látható a hirdetés nagy betűkkel), illetve szállodai, éttermi alkalmazottakat, de egyszerűbb és biztosabb úgy bekerülni, ha kint élő ismerős segítségét kérjük. Lehet persze a cégeket direktben bombázni a levelünkkel, de az elveszhet a sok hasonló jelentkezés között. Kifejezetten hasznos és egyáltalán nem szégyen a kapcsolati hálót mozgósítani annak érdekében, hogy egy közeli, vagy akár távoli ismerős segítsen vagy szóljon az érdekünkben.