
Hanyas vagy? 23-as… – Durkóné Lovász Erika – kabinos a csepeli strandon
Irodában nem tudnék dolgozni! Itt szabadság van, levegő, nyári neszek, jókedvű emberek. Sok a régi arc, a vizsgára készülő diák, látom, hogy irodalomból fog szóbelizni az érettségin, és később azt is megtudom, sikerült-e neki. Egész pici koromtól jártunk erre a strandra, mindig néztem a kabinos nénit. Fehér ruhája volt, jó illata, és csörögtek nála a titokzatos biléták. Nem mondom, hogy ezt álmodtam meg felnőtt koromra, de nem bánom egy percig sem.
Kabint a szégyenlősebbek bérelnek, vagy akik az értékeiket akarják biztonságban tudni. A családosoknak ilyen a babakocsi, és az anyukák ott szoptathatnak is. Rájuk külön figyelek, sarki kabint kapnak, mert azok nagyobbak. Egyre többen jönnek ki laptoppal vagy iPhone-nal. Néha csak kiszaladnak a vízből, kinyitom nekik a kabint, megnéznek egy-két mailt, mert olyan a munkakörük, hogy ezt megkívánja, és utána mennek vissza csobbanni. Egyszer fogyott csak el a türelmem. Fiatal fiúk szálanként vették ki a cigit, kétpercenként. Ha a következő héten éjszaka, álmomból riasztva kérdezték volna, hogy melyik volt az ő kabinjuk, akkor is tudtam volna, hogy 23-as.
Amikor hőségriadó van, és a beton már 40-42 fokot üt vissza, akkor a főnököm megengedi, hogy felváltva zuhanyozzunk. A legrosszabb az, ha esik. Mert akkor bezárják a strandot, és haza kell menni.”
Ki győzi le Tarzant a medencében? Margit András – úszómester a leányfalui strandon
Egy szőke kisfiú keresi szüleit… Gulyás Istvánné Margit – fürdőcsoport-vezető, hangosbemondó a budapesti Dagály strandfürdőben
A gyerekek eltűnése miatt is gyakran hallják a vendégek a hangomat. Tíz hektár a területünk, el tudnak bóklászni. Bár a legtöbb esetben nem a kicsi tűnik el, hanem a hozzátartozó. A gyerek áll egy helyben, nagyon sír – innen tudjuk, hogy baj van. Nekem szokták odahozni őket, mert én vagyok a területen legtöbbször, naponta járom be és ellenőrzök mindent, az úszómestert, a vízhőmérsékletet, a szemetest… Az a jobbik eset, ha meg tudja mondani a nevét, és hogy kivel jött a strandra. De néha annyira megijednek, hogy a legegyszerűbb kérdésre sem tudnak válaszolni. Volt olyan, hogy csak három óra múlva keresték a gyereket a szülők, hiába mondtam be többször.
A gyerekeket nem szoktam felvinni az irodába, megrémülnének a zárt tértől. És mindig van nálunk egy kis csoki, hogy megnyugtassuk őket.
Én a strandon alig fürdöm, tényleg csak dolgozni járok ide – amikor dolgozom, nem is úszhatnék, szabadnapon pedig nem szoktam bejönni. Ha elmegyek egy másik strandra a gyerekekkel, akkor is szakmai szemmel nézek mindent. Mondják is a gyerekeim: »Anyu, most pihenjél, ne nézd, hogy milyen az öltöző, meg hány szemetes van…«”
Ebédidő: három órakor – Vámosné Ivanics Anita – büfés a diósjenői strandon
A munka közös kávézással indul, aki tíz előtt pár perccel érkezik, az persze kimarad ebből. Naponta 10-12 kiló sült krumplit adok ki, a rekord tavaly 56 kiló volt. Ez a gyerekek kedvence; az ára miatt is. Sajnos nincs minden a kínálatban, a palacsintához például külön „tésztakonyha” kellene. Az élelmiszer-biztonsági szabályok nagyon szigorúak, sok energiát emészt fel minden szabályt betartani. Amikor a „strandkommandó” rajtaütésszerűen kivonul, hat ellenőr kérését teljesítjük egyszerre. Az emberek nem is gondolják, mennyi az adminisztráció: napi ellenőrzési napló, takarítási napló, a hűtő hőmérsékletének folyamatos feljegyzése, az árukészlet felügyelete… A borravaló nálunk nem jelentős, tavaly nyáron hatszáz forintot kaptam összesen. A faluból járnak ide, mindenki ismer mindenkit, furcsa lenne ismerősnek jattolni.
Ha egy-egy nagyobb turistacsoport érkezik, akkor izgalmas igazán egy nap. Egyszerre rendelnek! Délután három körül van a legtöbb kívánság, ha süt a nap, később éhezik meg az ember. A szakács kezd kiborulni, én meg rohanok ide-oda. A munkámhoz szükség van a jó arcmemóriára, és kialakult a karikatúraszemem: a rendelés mellé mindig odaírom: kávé a pocakos úrnak, gyrostál a szemüveges lánynak. Ezt a vendégek persze nem láthatják, megbántani nem akarom őket, de így annak viszem a rendelést, aki kérte – százötven vendégnél is. Jut eszembe, az esküvőnket is a strandon szerettük volna tartani, de sajnos éppen rossz idő volt.”
A legfrissebb szám tartalmából:
- Mészáros Árpád Zsolt
- Paleolit receptek
- Nem kívánt babák az inkubátorban
- Politikusok és a szex
- Így dolgozom én a strandon!
- Milyen a mi kapcsolatunk?
- Nyári nagymamák
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!