| Olvasnál még? Kattints a rovat legfrissebb híreiért! |
A hír: Lezárult a jelentkezés a Való Világ következő szériájára, az új széria augusztusban indul. Valamivel több, mint 38 ezren akarják megméretni magukat a beszavazóshow-kon. A televíziók nem publikálják a műsorokra jelentkezők számát, de valószínűsíthető, hogy ennél többen soha nem jelentkeztek Magyarországon televízióműsorba.
Winkler Nóra különvéleménye: Csodás a hír, hogy valami, amire nagy közönségigény mutatkozik, újra és újra műsor lesz a legnézettebb és profin összerakott kereskedelmi tévében. Ezen sokkal jobban nem lehet örülni, kereslet smárol kínálattal, szuper. Sőt, ha onnan nézzük, hogy a villán dolgozott lakberendező, vannak színes takarók, étel-ital, érdekes társaság és medence, tehát a hazai átlagnál fényévekkel jobb ellátás, akkor tulajdonképpen csoda, hogy nem 3,8 millióan jelentkeznek beköltözésre.
Vonzóak a fődíjak is persze, a jelenlét a címlapokon, a közfigyelem, ami addig elérhetetlen volt, teljes joggal, teszem hozzá. Nem szoktam nézni, de nem elvből vagy ilyesmiből, csak mert elunom hamar, ahogy más dolgokat is el szoktam, így azokat kihagyom. Ahogy mások is ekképpen rendezik az életüket. Na de láttam azt a Fábry-show-t, amiben – nyilván csatornadöntésből – vendégként ült VV Évi is. Fábryn sokan vitatkoznak politikussága, attitűdje, humora, munkatársaival való viszonya okán, de egyvalamit azért kijelenthetünk – pláne ha visszanézünk a pályaindulására, amikor még pár tucatnyi vacsoravendéget nevettetett esténként –, hogy érdekesen sztorizik, van poénja a történeteinek, gyorsan vág az esze, és az élményeiből, lexikális tudásából sokszor valami teljesen váratlan, de szórakoztató elemet húz elő. A műsor szerkesztői komolyan és alaposan felkészítik az alanyokat, akiket vendégnek hívnak. Előinterjúk és interjúk során áll össze, hogy az a pár percnyi jelenlét és az abban elmesélt történet feszes, felépített és poénra kifutó legyen.
Ez már egy ideje direkt módon is kiderül – Fábry sokszor fáradt ahhoz, hogy spontánná tegye a rávezető kérdést, és maga is elszórakozik azon, hogy rászól a vendégeire, hogy na, akkor jöjjön az a horgászepizód, vagy hogy is volt, amikor a kaszkadőr rád esett. Beismerem, nem láttam teljes hosszában a VV Évivel folytatott beszélgetést, és lehet, hogy sok drámai, humoros vagy az élet nagy alapkérdéseiig eljutó pillanat maradt így ki, de amit elkaptam, abban egy elkeseredett Sándort láttam, aki egy laposan induló, ámde sehova se eljutó, a hétköznapinál is érdektelenebb történetet fogad be, fáradtan kutatva benne azt a pontot, amit ha megtol, talán kicsit elemelkedik a sztori, de sose jött el az a pont. Ki ne ismerné ezeket a rosszul előadott kis jeleneteket? Kérsz egy üveg vizet a pultnál, és amíg jön, pont egy ilyet mesél valaki melletted. Áthallgat az ember a másik asztalhoz a kerthelyiségben és jönnek, százzal, ezerrel, de mért is legyenek jól előadva, ha csakis annak a bizalmi, szeretett embernek szólnak ott szemben, mért kéne, hogy jól beszéljen bárki is a barátjának. És persze egy jó talkshow azt a hamis illúziót kell keltse, hogy itt valaki épp megnyílik, elsztorizgat, hogy vele hogy volt, belefeledkezik, és kijön belőle valami érdekes. Ez persze sose spontán, bár itt, úgy tűnt, valódi lett az illúzió, önfeledten ült egy csaj, és mesélt egy pasiról, aki egy bárban nyomult rá, és aszonta, erre én, erre ő, hát erre meg, érted, állok ott hülyén, hogy mit képzel?!
Én meg ültem ott, ugyanezzel, hogy tényleg, mit képzel, hogy ez tényleg és igaziból érdekes? Sose felejtem el, ahogy Sándor izzadt közben, kitartott valami félhalott mosolyt a fején, próbált kíváncsi tekintettel nézni, vagy legalább fegyelmezni magát, hogy ne pattanjon fel, hogy figyu, helyes csaj vagy, de semmi okom ezt végighallgatni, mert egész életemben érdekes dolgok után mentem, ez a kis ügy meg, amit önfeledten megosztasz épp, nem az. Na ez jut eszembe, kicsit nyaralunk, aztán pont mire dühítő lenne, hogy vége a nyárnak meg a meleg sörnek a strandon, jön is az ötödik rész.
