| Olvasnál még? Kattints a legfrissebb hírekért! |
Két fiatal – 19 és 21 éves – lány holttestét találták meg egy Budaörsön parkoló autóban vasárnap; halálukat mérgezéses fulladás okozta: sósav és mész keveréke ölte meg őket. A rendőrség azon feltételezését, hogy a lányok öngyilkosságot követtek el, megerősítette a tény, hogy figyelmeztetést tettek ki a szélvédőre: ne nyissák ki az ajtót, mert méreg van az autóban.
„Ha valaki ennyire durva módját választja az
 |
| Képek a helyszínelésről – Fotók: MTI |
öngyilkosságnak, akkor az tényleg meg akar halni” – vélekedik Rudas Katalin, gyermekekkel és serdülőkel foglalkozó klinikai szakpszichológus, hozzátéve, hogy az elkövetés módjából kiindulva elképzelhető, hogy a lányok valamiféle demonstrációnak szánták tettüket. A krízisbe került fiatalokkal harminc éve foglalkozó szakember szerint a közös öngyilkosság, a végletes egymásba kapaszkodás ad egyfajta romantikus felhangot a történteknek, miközben az is igen valószínű, hogy egymást hergelték bele a dologba, amiből aztán egyik sem akart kiszállni, nehogy nevetségessé tegye magát a másik előtt.
Azóta tudjuk, hogy a két lány korábban nem ismerte egymást, csupán a végzetes tettre szövetkeztek. Mindketten régóta küzdöttek depresszióval, és volt már öngyilkossági kísérletük korábban is. Egyikük korábban sem mert egyedül cselekedni, tanácsokat, társakat keresett a neten. Ugyanakkor – mint sok öngyilkosságot megkísérlő – mintha hagytak volna egy menekülőutat.
|
Az akasztás a leggyakoribb Az öngyilkosság a fiatalok körében relatíve alacsony: az összes eset mintegy négy százalékában volt 24 évnél fiatalabb az áldozat, ám az utóbbi egy-két évben valamelyest nőtt ez az arány. Magyarország sokáig „vezetett” világszinten az öngyilkossági-arányszám terén, s bár a rendszerváltás óta sokat javult a helyzet (míg 1980-ban 4809 esetet regisztráltak, addig 2009-ben 2461-et), a magyarok öngyilkossági hajlandósága pont a duplája az uniós átlagnak. Míg több nő próbálkozik öngyilkossággal, addig több férfinak sikerül: hazánkban háromszor annyi férfi vet véget életének, mint ahány nő. A furcsa arány oka az, hogy a férfiak többnyire akasztással próbálkoznak (1900 esetből 1300 ilyen), ami általában „eredményes”, míg a nők körében a mérgezés, begyógyszerezés is igen „népszerű”, abból pedig egy gyomormosás (és egy segélykérő telefon) révén vissza lehet jönni. A 24 év alatti öngyilkosok körében is az önakasztás a legelterjedtebb – a „kifinomultabb” módszereket sokan a neten keresik. Forrás: KSH |
„Az, hogy kitettek egy figyelmeztetést, teljesen egyértelművé teszi, hogy milyen intenzíven élt még bennük a gyermeki naivitás, talán abban reménykedtek, hogy majd valaki mégiscsak megmenti őket” – mondja Rudas Katalin. A családi háttér és az egyéni lelki alkat mellett a fiataloknál a kortársak hatása is rengeteget számít: mint azt a szakembertől megtudtuk, többnyire nem a hangos, adott esetben agresszív tinédzserek szoktak öngyilkossággal próbálkozni, hanem a csendes, magányos, nem túl népszerű, indulataikat teljesen elfojtó társaik (ahogyan az iskolai lövöldözők is inkább az utóbbi csoport tagjai – a tizenöt ember életét követelő Columbine iskolai mészárlás egyik elkövetőjére például annyiban emlékeznek a túlélők, hogy évekig a hátsó padban ült és soha senkihez egy szót se szólt). Rudas szerint elsősorban az elkeseredettség, a reményvesztettség, az elmagányosodás érzése vezethet – bármely korosztályban – öngyilkossághoz. Az ilyesmivel próbálkozó tinik motivációja tehát többnyire nagyon hasonló az öngyilkosságot sokkal nagyobb számban elkövető középkorúakéhoz, illetve idősekéhez, abban azonban mégis különböznek tőlük, hogy sokkal impulzívabbak, gyorsabban cselekszenek és alacsonyabb náluk az indulatkontroll – a kamaszok adott esetben egy múló rosszkedv hatására próbálnak véget vetni életüknek. Emellett a halálhoz való viszonyuk is teljesen különbözik az idősebbekétől: éppúgy nem félnek tőle, mint ahogy az éjszaka az utcán kódorgástól, a droghasználattól vagy egyáltalán, semmitől sem.
„Ez egy beszűkült mentális állapot, úgy érzik, másban nem találnak kiutat” – mondja az öngyilkosságot tervező fiatalokról Rudas Katalin, hangsúlyozva, hogy sok esetben elég lenne csak végighallgatni ezeket a krízisbe jutott gyerekeket ahhoz, hogy letegyenek a tervükről. Ehhez a szakember szerint ingyen látogatható vagy felhívható krízisközpontokra lenne szükség, ahová a magányos, helyzetét kilátástalannak érző (és egy magánrendelést megfizetni nem tudó) fiatal elmehet, hogy végre elmondhassa valakinek, mi bántja. Még ha meg is teheti otthon vagy a barátai között, tőlük a legjobb szándékok esetén sem feltétlen kapja meg a megfelelő, szakszerű segítséget.
