A hír: Az évtized végére a nagy európai vállalatok vezetői pozícióinak 40 százalékát nőknek kellene betöltenie az Európai Parlamentben szerdán megszavazott jelentés szerint. Jelenleg az unióban a tőzsdén jegyzett nagyobb cégek igazgatóinak csak 10 százaléka, vezérigazgatóinak alig 3 százaléka nő. „Amennyiben az önkéntes lépések nem vezetnek eredményre, a cégek vezető testületeiben 2015-re 30 százalékos, 2020-ra már 40 százalékos kötelező női kvótát elrendelő jogszabályt kellene alkotnia az Európai Bizottságnak” – írja az EP sajtószolgálata.
A jelentéstevő, a görög néppárti Rodi Kraca-Cagaropulu szerint „a nők szerepének megerősítése a cégek menedzsmentjének szintjén nem csupán esélyegyenlőségi és etikai kérdés, hanem a gazdasági növekedéshez és a belső piac sikeréhez is hozzájárul”.
Eljutottunk oda a férfiak alkotta (és nők szülte) világban, hogy a férfi megszavazta a nő jelenlétét a gazdasági, politikai, üzleti életben is a magáé mellett. Ennek több oka van, de maradjunk a számoknál. Az észak-európai országokban – Dániában, Svédországban, Finnországban, Belgiumban – a politikai vezetésnek körülbelül (van ahol pontosan) a fele nő. A nagyvállalatok vezetőségében szintúgy. És az eltelt évek folyamán azt TAPASZTALTÁK, hogy azok a cégek lettek SIKERESEBBEK, ahol közel annyi nő volt/van a vezetőségben, mint férfi.
A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa, Lakatos Júlia arra mutat rá, hogy azon országokat, ahol „a női szerep nem az egyenjogúságon alapszik, feltűnően gyakran jellemzi a nyomor és a vallási fundamentalizmus. Nem véletlenül tartja úgy egyre több politikai, gazdasági szervezet (köztük a Világbank és az EU), hogy a globális szegénység és a politikai, vallási szélsőséges megnyilvánulások elleni küzdelemben azzal érhetők el jelentős változások, ha a nők oktatási lehetőségei javulnak és erőteljesebben vonják be őket a gazdasági életbe és a munka világába. A vezető nőkre jellemző ugyan a kockázatvállalás, de nem a felelőtlenség, az agresszív nyomulás”. (Idézet az Új egyensúly című könyvemből.) A 21. század egyik fontos feladata, hogy a férfi megtanulja optimálisan használni a benne dúló tesztoszteront, az agresszivitásért felelős hormont. A nők sosem csináltak volna háborút…
Kiskortól tanítani kellene tehát a fiúkat arra, hogy értelmesen használják ezt a hormont, értelmes, előre vivő cselekedetekre használják a benne rejlő erőt. Ahhoz, hogy egy magasabb szempontból is „sikeresebb”, azaz emberibb, élhetőbb, emberségesebb világban éljünk, a legfontosabb feladat, hogy elkezdjünk a mindannyiónkban ott lévő női minőség fele fordulni. Azaz az empátia, kreativitás, intuíció, el- és befogadás, megértés, a transzcendentálisssal való kapcsolat, meditáció, művészetek… felé.
Hogy mindemellett a nő hogyan tudja majd megtartani a legfőbb, és jelenleg pótolhatatlan szerepét, az anyait, az külön téma.
Szomorúan tapasztalom, hogy a nők tömegei mintha nem akarnának tudomást venni arról a TÉNYRŐL, hogy a gyermek első évei az egész életét meghatározzák, és hogy az első év a bizalom, ősbizalom, biztonság és szorongás kialakulásának időszaka. Vagyis ahhoz, hogy igazán stabil lelkű felnőtté váljon az a gyermek, az anyának minimum egy évig főállásban a gyermekével kellene foglalkoznia! Hiszen ő az anya testében fogant, ott fejlődött ki, kell némi idő, míg megszokja a kinti létet, addig pedig minden az édesanyjához köti. (Az anyatejes táplásáról nem is beszélve.) Nagyon sokat jelent egy jó apa, de az anyát SENKI nem pótolhatja.
Tehát hiába lesznek sikeresebbek azok a bizonyos cégek (mert biztos, hogy a vezető nők jelenlétével azok lesznek), ha a sok túl korán másra bízott gyerekből szorongóbb, labilisabb felnőtt lesz. Amit nyerünk a réven, elvesztjük a vámon. Úgyhogy a jövő feladata ebben is megtalálni az egyensúlyt, ehhez pedig három dolog elengedhetetlen: 1. A nők tartsák tiszteletben legfontosabb feladatukat, hiszen csak ők szülhetnek, szoptathatnak. 2. Fogadjuk el, hogy a macsók és a férfidominanciában hívők ideje lejárt, a férfire éppúgy szükség van a családi életben, gyermeknevelésben, háztartásban, mint a nőre. 3. Az anyák kapjanak társadalmi segítséget ahhoz, hogy könnyebben munkába állhassanak.
Éber egyensúlyozást kívánok mindenkinek!
