A héten újra begyújtotta a rakétákat a svájci frank, a magyar devizahitelesek százezrei pedig csak tehetetlenül szemlélhetik a folyamatot. A törlesztőrészletek újbóli növekedése ellen nincs ellenszer, a nagy állami devizahiteles-mentő csomag központi eleme, az árfolyamfixálás is csak ideiglenes segítséget jelent. Mire számíthatunk? 5+1 gyakori kérdés és válasz.
1. Miért emelkedik a frank már megint?
Gyakran nehéz egy-egy piaci folyamat pontos okát meghatározni, de most nem ez a helyzet. Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy az eurózóna válsága miatt indult be újra a frankerősödés. Már lassan egy éve jól látható, hogy teljesen bizonytalan helyzetben van néhány periféria-állam. A görögök csődje elkerülhetetlennek látszik, a portugálok és az írek is igen nehéz helyzetben vannak. Néha néhány hétig úgy tűnik, hogy a problémák nagy összefogással, meg persze megfelelő nagyságú pénzzel kezelhetők, de rendre az derül ki, hogy a bajok súlyosabbak a vártnál. A héten például Írországgal kapcsolatban merültek fel aggodalmak, másrészt Olaszország került a középpontba. Ha odáig jut a dolog, utóbbi megmentése már túl nagy falat lehet a zóna többi államának, ráadásul az ottani politikusok összevissza beszélnek, úgy tűnik, maga az olasz miniszterelnök sem látja át a helyzet súlyosságát. Ebben a helyzetben a befektetők első reakciói között van az, hogy a „menekülődevizaként” is ismert svájci frankot vásárolják az euró ellenében. A jelenlegi kurzust tehát az okozza, hogy egyre többen aggódnak az eurózónáért, illetve magáért a közös pénzért.
2. A magyarországi bizonytalan gazdasági helyzetnek van köze a jelenlegi magas árfolyamhoz?
Most éppen nem. Korábban a frank/forint árfolyam emelkedésében szerepet játszott az is, hogy a forint gyengült az euróval szemben, most viszont ilyen hatás nincs. A forint a múlt héten még minimális izmosodással is éves csúcsot döntött az euróval szemben, viszont ha az euró/forint árfolyam stabil, de a frank emelkedik az euróval szemben, az törvényszerűen a frank/forint árfolyamot is felfelé mozdítja. Egyelőre örülhetünk, hogy a világ figyelme messze elkerül minket. Magyarország kis pont, jelenleg az eurózóna tartós fenntarthatósága a kérdés a piacokon, senkit se érdekel a forint. Csak remélni lehet, hogy ez a közeljövőben is így marad, mert ha még a magyar gazdaságpolitikában is újra látványosan megingana a bizalom, az kettős nyomás alá helyezné a forint frankkal szembeni árfolyamát.
3. Meddig tarthat a frank száguldása?
Nagyjából addig, mint az eurózóna válsága. Ha a helyzet tovább romlik – például újabb országok fizetőképességében rendül meg a bizalom, vagy a már megmentettek újabb csomagra szorulnak –, akkor nehezen képzelhető el trendváltás. Ha viszont az eurózóna tagjainak sikerül rendezniük a helyzetet, s csökken a bizonytalanság, az a frank gyors esését hozhatja. A gond az, hogy szinte nincs olyan szakértő, aki rövid távon erre számítana. Valószínűbb, hogy a bizonytalanság tartósan fennmarad, ami a frankot segíti.
4. Tehet-e valamit a frankhiteles azért, hogy a további drágulás már ne dobja meg a részleteit?
Sajnos nemigen. Illetve tehet, de ezek főleg olyan dolgok, melyekkel lényegében megtartja a mostani rendkívül magas árfolyam okozta veszteségét. Az euróra vagy forintra váltás kínálkozik elsőként megoldásként, de ha például 230-as árfolyamon történik, az rendkívül nagyra duzzadt hitelösszeget jelenthet forintban, vagy akár euróban számolva. Ezt a megoldást a 200-as szint alatt többen javasolták, aki ott nem tette meg, annak most igen nehéz egy ilyen döntés 15 százalékkal magasabb tartozást benyelve. Meg lehet növeltetni persze a futamidőt is, de ezzel csak a havi törlesztő csökken, magát a visszafizetést évekkel tovább nyújthatjuk. Elméletben lehetne még a devizapiacon frank/forint vételi pozíciót nyitni (mivel a devizahitel ennek lényegében az ellentéte: egy forint melletti spekuláció a frank ellenében), hiszen ezzel kiiktatható a devizakockázat. Csakhogy ennek egyrészt költségei vannak, másrészt ha a frank kicsit gyengül, akkor a devizapiaci veszteségünket azonnal finanszíroznunk kell. Az pedig a legkevésbé sem életszerű, hogy az a devizahiteles, aki alig bírja fizetni a törlesztőrészletet, ekkora kockázatot vállaljon. Az érintettek többségének sajnos nem marad más, mint a reménykedés abban, hogy előbb-utóbb a tendencia megfordul.
5. Igaz-e az, hogy minél erősebb a frank, annál inkább érdemes az államilag támogatott árfolyamfixálásban rejlő lehetőséget kihasználni?
Nem. Az igaz, hogy valószínűleg több ember fog élni a lehetőséggel, de ettől nekik nem feltétlen lesz jobb. A fixálással senki nem vesz le egy fitying terhet sem a hitelesek válláról. Sem a bankok, sem az állam nem fizetnek a hiteles helyett. Csak annyiról van szó, hogy aki kéri, ideiglenesen fizethet kevesebbet, aztán majd pár év múlva kamatostul nyögheti a ki nem fizetett részt. A 190-es fix árfolyam 200-as kurzusnál még nem volt nagyon vonzó, 230-nál viszont sokan gondolhatják majd úgy, hogy inkább kevesebbet fizetnek a jövő hónapban, aztán meg majd lesz valahogy. Sajnos minél magasabb a frank árfolyama, annál nagyobb kifizetetlen összegek halmozódnak fel azon a számlán, melyen a valós árfolyam és a fixált árfolyam különbségéből fakadó tartozást számon tartják. Az állam és a bankok nyilván abból indultak ki a fixálásnál, hogy pár év alatt a frank gyengülni fog a forinttal szemben, ezért nem halmozódik fel sok adósság. Még mindig lehet, hogy így lesz, de nőtt az esélye, hogy nem. Ha a frank erős marad és sokan kérik a fixálást, pár év múlva az érintettek nagy része nem fog tudni törleszteni, mely óriási feszültséget okozhat a bankrendszerben.
+1. A forint gyengülése miatt drágul a külföldi nyaralás és nő az importtermékek ára?
Nem, illetve csak a svájci nyaralásra, illetve a svájci importra igaz ez. Mivel a forint az euróval szemben nem gyengült, az európai nyaralások költsége nem lett magasabb, s a behozatal sem drágult.
