Hogyan teremtsünk nyugodt otthont?

Dr. Stauder Adrienne pszichiáter

Stressz az, ami alkalmazkodásra késztet minket – adott definíciót egykor a stresszkutatás megalapítója, Selye János. A napjainkat zaklatottá, nehezen viselhetővé tevő tartós stressz azonban veszélyezteti a családi életünket. Lehet maga a család is stresszforrás, és a napi felgyülemlett feszültségek levezetésének, kisülésének terepe is. De hogyan próbáljuk mentesíteni családunkat – beleértve természetesen önmagunkat is – ettől?

Szakértőnk dr. Stauder Adrienne pszichiáter, a SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársa.

– A visszatartott feszültség utat keres magának – magyarázza dr. Stauder Adrienne, a Williams Életkészségek stresszkezelő program vezetője. Hozzájuk sokan fordulnak gyakorlati segítségért. (www.eletkeszsegek.hu)

– Van, aki azt mondja a tréning alatt, hogy ide nem is neki kellett volna jönnie, hanem a férjének… Erre azt szoktuk válaszolni, hogy amit te tanultál, azt te tudod majd alkalmazni, és ha egy kapcsolatban valaki változtat, akkor a másik is változni fog. Sokaknak a munkahelye szervez ilyen tréninget, vagyis tulajdonképpen belecsöppen, mások annyira szenvednek, hogy muszáj segítség után nézniük. És nagyon meggyőzőek a személyes, baráti, ismerősi példák.

Segítenék magamon. De hogyan?

Egy biztos: a változáshoz az első lépés mindenképpen az, hogy felismerjük, bizonyos helyzeteket rosszul kezelünk. A „rajtam is múlik” gondolat sokat segíti a továbblépésben. Utána elkezdődhet az elemzése annak, miért is nem tudok olyan lenni otthon, amilyen szeretnék.
A tréningeken javasolják – és bárki megteheti –, hogy napközben jegyezzük fel azokat a helyzeteket, amelyek stresszesen hatottak ránk. Röviden a történetet, a benne keletkező érzéseket, a saját reakcióinkat és a környezetünkét. Kiderülhet, hogy van néhány típusszituáció – nem is olyan sok –, amely azért stresszes, mert nem tudunk mit kezdeni velük, nem tudjuk, hogyan kezeljük őket. Akad, aki arra érzékeny, ha hibázik, van, aki a váratlan helyzetekre, bizonyos szófordulatokra, vagy arra, ha kihasználják, mert nem képes nemet mondani, védeni a saját érdekeit. Ha már meg lehet határozni a „stresszforrást”, könnyebb megoldani a problémát.

Hagyjunk átmenetet munka és hazatérés között

Önmagában a haza vezető út is – ha a stressz alapvető forrása a munkahelyünk – lehetőséget nyújt a levezetésre. Például ha sok gyaloglás van benne, mert a mozgás az egyik legjobb mód a feszültség testi szinten történő levezetésére. Közben járhat az agyunk a nap történésein, elrendezhetjük azokat. Ha a stressz csak magához a munkához kapcsolódik, könnyebben fel tudjuk oldani, mint abban az esetben, amikor személyes konfliktusok, a rossz légkör a forrása.

Útközben – leállósávban

Nagyon hasznos tud lenni a 2-3 perces relaxáció, amit akár a kocsiban ülve – beszállás után, kiszállás előtt vagy akár félreállva – végzünk. A lényeg, hogy kényelmesen, egyenes háttal üljünk, előre nézve, kezünket combunkra fektetve, a szemünket is lehunyhatjuk. A légzésünkre figyelve belégzéskor szorítsuk össze az öklünket, kilégzéskor engedjük ki, és lazítsuk el magunkat. Ugyanígy belégzéskor húzzuk fel a vállunkat, kilégzéskor engedjük le, lazítsunk. Még néhány lassú, nyugodt, lélegzetvétel, kilégzéskor engedjük, hogy a feszültség távozzon a testünkből, és kész is.
Ugyanezt napközben is megtehetjük – bármilyen furcsa, de akár a mellékhelyiségben is, ha csak ott van nyugalom –, de álló helyzetben is, vállszélességű terpeszben, a karunkat leengedve.
Aki próbálta, tudja, hogy valóban segít. A stressz ugyanis izomfeszültséggel jár, és bármi, ami feloldja ezt, ellazítja, pihenteti az izmokat, újító hatású.

Otthon – kicsit másképp

Lássunk egy egyszerű példát, amelyet az egyik tréning résztvevője élt át. Anyaként mindennaposak voltak a vitái a kamasz gyerekével. Hazaérve szinte rögtön szóvá tette, hogy a gyerek miért nem rakta el a ruháit, megint rendetlenség van. A kamasz szemtelenül válaszolt, az anyja pedig levonta a következtetést, hogy a gyerek kezelhetetlen. Nézzük, mi történt, amint egyikük letért az addig veszekedésbe torkolló útról!
Az anya megfogadta a tanácsot, és úgy döntött, nem idegesíti magát ezzel a rutinmeccsel hazaérkezés után, ezért szó nélkül hagyta a szanaszét heverő ruhákat, inkább a gyerek napja felől érdeklődött. Meglepve tapasztalta, hogy a gyerek elkezdett magától segíteni, olykor. Miért? Mert pozitívumként értékelte az anyja nagyvonalúságát, azt érezte, hogy a szülő figyel rá, elfogadja őt, úgy érezte, ez viszonzásra érdemes.

Otthon – kicsit kevesebbet

Sokan önmagukat stresszelik, például ha olyan elvárásoknak kívánnak megfelelni, amiket valójában nem is támasztanak eléjük. A meleg vacsora nagy erőfeszítéseket igényel, és aki előállítja, sokszor panaszkodik, hogy a család nem is hálás érte. Ilyenkor érdemes változtatni, néha másra bízni a vacsora gondját, vagy hagyni, hogy olyasmi kerüljön az asztalra, ami kevesebb időt, energiát igényel.

Otthon – kicsit több jót

Az amerikai John Gottman vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a párkapcsolati feszültségek nagy része a pozitív megnyilvánulások hiányában keresendő. Egy párkapcsolat akkor működött jól, ha a pozitív és negatív megnyilvánulások aránya 4:1 volt, és minél alacsonyabb ez az arány, a kapcsolat annál nagyobb valószínűséggel bomlott fel. Félő, hogy Magyarországon, ahol a panaszkodás kultúrája mélyebben gyökerezik, jóval több a negatív tartalmú mondat, mint a pozitív. A kritika, a minősítés, a gúny, a sértődés, az előítéletek rengeteg kárt okoznak a kapcsolatokban, és hasonló reakciókat idéznek elő. Ám ezen viszonylag könnyű változtatni, ha valaki tudatosan törekszik rá. Mindig találni pozitívumokat, amiket szóvá lehet tenni. A hatás meglepő lesz!

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Nagy Judit és Gundel Takács Gábor
• Mi közünk a görög válsághoz?  
• Lajos Mari konyhája  
• Akár egy fagyitorta
• Nyári csapdák
• Hogyan teremtsünk nyugodt otthont?
• Szemtelenül fiatalok, szemérmetlenül gazdagok
• Éljünk kis lábon, hosszabb ideig a Földön

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!