 |
| Krasznai Andrea lelkésznő |
Missziós állomás… A legtöbbünknek a világ egy távoli pontja jut eszébe, ahol küldetéstudattal bíró emberek segítenek testi-lelki rászorultságban, ápolnak, bátorítanak és imádkoznak. Lehet ilyen hely a repülőtér? Lehet.
A világ nagy légikikötőiben évtizedek óta várják lelkészek az útjuk előtt Istenhez fordulókat. Budapesten a 2-es terminálon lévő kápolnában római katolikus, evangélikus és református lelkipásztor szolgál.
Utóbbi, Krasznai Andrea lelkésznő.
– Többnyire azokkal beszélgetek, akik bejönnek a kápolnába, amelynek neve: Adj nekünk békét. Repülés előtt sokan vannak felfokozott lelkiállapotban, hiszen életük kormánykerekét ki kell adni a kezükből, amíg ég és föld között vannak. A betérőket igyekszem megszólítani, az emberek igenis várják ezt, még akkor is, ha sokan mondják: „Elnézést, de rohanok…”
A repülőtér a cifra nyomorúság világa, ahol az elegáns külső néha hatalmas feszültségeket takar. Az ember lát egy Chanel-kosztümöt, egy Armani-öltönyt, de ha ezek a jól szabott és takart életek megnyílnak…! Tudom, Magyarországon sokan szenvednek anyagi szükségtől, de létezik másfajta nyomorúság is. Ha mérni lehetne, ami nyomaszt bennünket, akkor a repülőgépek a túlterhelés miatt fel sem szállnának. Egyszer egy utassal beszéltem, aki, mint sokan mások, olyan büszkén kezdte: mindent megtehet, bárhová vehet repülőjegyet, és már utazhat is, elég, ha gondol egyet. Istenem, milyen sokan hiszik, hogy egy másik kontinensen, valami távoli helyen megoldódnak a gondjaik, hogy elrepülhetnek előlük. Ez a problémakezelés elegáns, de kevésbé hatékony módja. Az utas végül eljutott addig, hogy azt mondta, nagyon boldogtalan. Megkérdeztem, imádkozhatok-e érte. Az imádságot befejezve láttam, hogy csorognak a könnyei. „Tudja, lelkésznő, ön az első, aki valaha is imádkozott értem…” Ez a titok.
Debrecentől Cambridge-ig
A kápolnába betérők önmagukért és szeretteikért imádkoznak. „Urunk, add, hogy pilótánk ne vezessen gyorsabban, mint ahogy őrangyalunk repülni tud!” – idézi Andrea a vendégkönyv egyik kedves bejegyzését.
– Gyökössy Bandi bácsi (Gyökössy Endre néhai református lelkész, több könyv szerzője) mondta, hogy nem véletlenül van két fülünk és csak egy nyelvünk. Kétszer annyit kellene hallgatnunk másokat, mint beszélnünk. Amikor Angliában tanultam, részt vettem az Odafigyelés szolgálata, művészete nevű kurzuson, ahol elsajátítottuk, hogyan kell segíteni az embereket a megnyílásban, hogy el merjék mondani, amit addig talán önmaguknak sem mertek bevallani. Mi, emberek, nagy mágusok vagyunk, önmagunkat is elvarázsoljuk… Aztán spiritualitást, a lelkiséget keresve sokszor nem a tiszta forrást találjuk meg.
Andrea keresztény családban nevelkedett, úgy érzi, Isten mindig vezérelt az útjába olyanokat, akik mélyítették a hitét. És megérkezett az elhívás is, ami nélkül erre a pályára lépni nem lehet. Debrecenben végezte teológiai tanulmányait, majd Egerbe került segéd-, később beosztott lelkészként. Az Egyesült Református Egyház ösztöndíjával tanult előbb Birminghamben, majd a tudomány egyik fellegvárában, Cambridge-ben.
– Az utazás mindig megtalál. Már gyerekként, a családdal is utaztunk, persze csak amennyit és ahová akkoriban lehetett. Ám Angliában kitárult a világ. Az egyetemre a legtávolabbi országokból jöttek hallgatók, naprakészek voltunk, mi történik a világ távoli pontjain. Missziológiát és lelki gondozást hallgattam, majd Cambridge-ből hazatérve ajánlotta fel az egyház a repülőtéri misszió vezetését. 1998-ban kaptam meg a megbízólevelemet, az első istentiszteletet karácsonykor tartottam. Van hagyományos szolgálat is, istentiszteletet tartok, esketek, keresztelek. Az itt dolgozókból és a környéken lakókból áll a gyülekezetünk, és úti áldást is adok zarándokcsoportoknak. A kápolnánk kis ékszerdoboz, Török Ferenc Kossuth-díjas építész tervezte, szépséges faoltárunk van, kőris és tölgy találkozik benne, jurtát idéző az íve. A Sky Court építése miatt le kellett bontani, de hamarosan újra felépül, és akkor már ott várjuk az utasokat.
Rugalmasabbnak kell lennünk
Szeretek új utakat, kihívásokat keresni – mondja magáról Andrea. Másoddiplomát európai uniós szakértőként szerzett, most biztonságpolitikát tanul, mert szeptember 11-e után megváltozott az ember és a repülés viszonya…
– Aznap éppen én voltam szolgálatban, az utasokkal néztem a CNN adását. Azonnal felhívtam az amerikai barátaimat, a New York-iakkal még tudtam beszélni, de Washingtonban csak az üzenetrögzítő fogadta a hívást.
Andrea első nőként és első kelet-európaiként lett a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetségének elnöke, vagyis munkaköri kötelességből járta a világ 179 repülőtéri lelkészségét, hírlevelet írt, nemzetközi konferenciát szervezett. A CNN élőben adta a megemlékező beszédét, melyet a dallasi repülőtéren mondott el a szeptember 11-i merénylet hatodik évfordulóján.
– A terrorcselekmények után tagja voltam annak a magyar delegációnak a Magyarországi Református Egyház képviseletében, akik az amerikai presbiteriánusok meghívására hat hétig igét hirdettünk, bátorítottuk a megrendült amerikaiakat az események után. Emlékszem, gyakran kérdezték tőlünk: „Miért történt ez velünk?” Azt remélték, hogy aki nagyon messziről jött, talán tudja a választ.
A világon először 1947-ben a bostoni repülőtéren találkozhattak lelkésszel az utasok. Vannak, akik rendszeresen a kápolnában töltik a várakozás idejét, a legtöbben felszállás előtt térnek be. Az ember már csak olyan, hogy kérni gyakrabban szokott, mint hálát adni…
– Egyszer egy római katolikus utas tért be leszállás után hozzánk. Azt mondta, nagy bűnt követett el a gép fedélzetén. Nem is árulom el, mit. Gyónni szeretett volna. Mondtam, hogy én református lelkész vagyok, de szívesen meghallgatom. Mire a története végére ért, megérkezett Imre atya, akitől megkapta az annyira vágyott feloldozást. Sokszor érzem, hogy gyorsabbnak, rugalmasabbnak kell lennünk, de ez jó, mert így még kevésbé vagyunk hajlamosak sémákban gondolkodni, bárkit beskatulyázni. Meggyőződésem, hogy az ember túl értékes ahhoz, hogy skatulyába tegyem.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
Douchev-Janics Natasa: „Nagyon várom a kislányom” - A négy kerék szerelmesei
- Lajos Mari konyhája
- Úti áldás a lelkésznőtől
- Segítséget kapott az autista kisfiú
- 6 titok a szexuális étvágyról
- A nagy tinisztárakta
- Esküvő hetedhét országban
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
