A hír: Már nemcsak az alkoholisták, de a szexfüggők is tartanak anonim gyűléseket Magyarországon. Egyéjszakás kalandok sokasága, megszállott pornónézés, prostik hajszolása – az érintettek szerint az alkohol- és drogfüggőségnél sokkal nehezebben leküzdhető betegség a szex- és szerelemfüggőség.
Soma véleménye: Ifjabb éveimben magam is szexfüggő voltam, egész konkrétan péniszfüggő. Emlékszem, húszas éveim elején egyetlenegyszer fordult elő, hogy 3 hónapig (ez extra hosszú időnek számított) nem szexeltem, akkor már olyan voltam, mint egy megszállott, semmi másra nem tudtam gondolni. Elindultam egy barátnőmmel az éjszakába, és elhatároztam, szex nélkül aznap nem térek nyugovóra (meg is kaptam a „betevő falatomat”…). Rendszeresen gyötört az intenzív nemi vágy (most már kezelhető és elviselhető dózisokban tör rám), és ettől totálisan monotematikussá vált a gondolkodásom és észlelésem, azaz a környezetemben szinte mindent szexuálisnak láttam. Csövek, csapok, dobozok, flakonok, hengerek, az anyagok állaga, érintése… szinte minden a farokra és a szexre emlékeztetett. Így utólag visszatekintve igen nyomorúságos állapotnak tartom ezt a fajta függőséget is, amikor az ember űzött vadként, mint egy heroinista a következő lövésért, szinte bármire hajlandó. Méltatlan helyzetekbe lehet keveredni…
Hogy ez mitől alakul ki és hogyan lehet rajta túllépni? Ezek itt a kérdések. A Káma-szútra háromfajta nemiszerv-méretet különböztet meg (ezeket állatok neveivel jelöli) és háromfajta szenvedélyességi szintet. Azt mondja, az, hogy a szerelemben ki mennyire lehet szenvedélyes, adott dolog. Olyasmi, mint a karakter. Vérmérséklet. A keleti filozófiák szerint az univerzális energiákat leszámítva egyetlen emberi energia van, az pedig a szexuális. Minden más energia (szeretet, vitális, mentális, kreativ…) ebből származik.
Ha belegondolunk, ezen a Földön minden ember úgy lett, hogy a szülei szexeltek (leszámítva a mesterséges megtermékenyítéssel fogantakat, de ott is a két ivarsejt egybeolvadása az alap). A testünk tele van energiaközpontokkal (csakrákkal) és energiapályákkal (meridiánokkal), amik egymással kapcsolatban, összeköttetésben vannak (mint minden mindennel). A hét fő csakra közül a szexenergia-központ a torok, azaz az önkifejezés energiaközpontjával áll összeköttetésben, ami azt jelenti, hogy a szexuális energia (legalábbis egy része) megélhető alkotásban, munkában, lelkesítő szolgálatban. Sok művész, spirituális ember épp ezért iktat be tudatosan szexböjtöket. (Én magam is kísérletezek ezzel évek óta.)
Mindannyian ismerjük a jelenséget, hogy amikor egy munka, vizsga vagy feladat igazán izgat, és leköti a figyelmünket, akkor kevesebb energia marad a szexre. Ez így is van, viszont nem egyoldalú a dolog. Ezt az energiát nemcsak használni, de megélni is fontos, hiszen a dolgok kölcsönhatásban vannak egymással, és ahogy a szexuális energia átfordítható kreativitásba, úgy a kreativitás megélése és fejlesztése is kihat a szexualitásra. Ahhoz kell éberség, hogy megérezzük, akkor működik-e jobban az önkifejezésünk, ha jól meg vagyunk szeretgetve, avagy akkor, ha a felgyülemlett vágyainkat mind az alkotásba adjuk bele.
Kíváncsi lennék, hogy az Anonim Szexfüggők közül kik azok, akik olyan munkát végeznek, amit szeretnek, amiben megélhetik a képességeiket, ami kihívást jelent számukra (ez nagyon fontos), amiben azt érzik: teljesítik a feladatukat. (Szerintem mindenkinek van személyes, rászabott feladata.)
Több újság hátoldalán láttam már azokat a bélyegméretű apró fotókat, ahol emberek a nemi szervüket vagy intim testrészeiket (mell, fenék) mutogatva keresnek társat vagy szexpartnert. Az arcuk többnyire le van takarva, és egy álló farokkal, vagy pucsító fenékkel, összenyomott mellekkel hirdetik magukat. No, ők azok az embertársaink, akiknél az alsó kanálisokban rekedt a teremtő erő, azaz nem találták meg azt a hobbit, munkát, feladatot, amiben ők maguk is lelkesen teremthetnének, létrehozhatnának valamit.
Én rengeteget dolgozom. Sokféle izgalmas és változatos munkám van, tele kihívással. Ezek megtalálása nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy kiegyensúlyozott legyek.
Emellett pedig nyilván a jó szex is nagyon fontos. Van egy idősebb barátom, aki azt mesélte, hogy egy kezén meg tudja számolni, hány olyan nőt talált az életben, akikkel addig szexelt, amíg ő akart. Szóval szinte állandóan kielégítetlen volt. Most prosztatarákos. Ugyanezen okokból több miómás nővel találkoztam: a rendszeres éhezés nyomot hagy. (Hatalmas szakirodalma van a szexcsakra alulműködésének, a megéletlen szex következményeinek.)
Van egy mondás, miszerint: „egy kamasz másfél percenként gondol a szexre, egy egészséges átlagember már csak négypercenként.” No, ez persze túlzás, de benne van a lényeg, hogy igen, ez egy hatalmas hajtóerő, amit ráadásul nagyon klasszul lehet használni.
A kielégülés olyan, mint a jóllakás, igen rövid időre elegendő. (Ráadásul a punci az a szerv, aminek mennél többet adunk enni, annál éhesebb…) Valahogy mégis be lehet lőni azt az arany közepet, amivel az ember egészséges, derűs, gyönyöröket megélő és saját emberi méltóságát megtartó felnőtt lehet.
