Kit érdekelnek a kalóriák?

A hír: A brit egészségügyi minisztérium egyezséget kötött a különböző gyorsbüfé-láncok és kávézók – például a Starbucks, a McDonald’s és a Pizza Hut – vendéglőivel, amelynek értelmében azok ezentúl pontosan feltüntetik ételeik kalóriatartalmát az étlapjaikon és menükártyákon. A legfrissebb adatok szerint azonban a vendégek csupán 25 kalóriával, vagyis 2 százaléknyival fogyasztanak kevesebbet fogásonként.

Karafiáth Orsolya véleménye: Emlékszem arra az örömre, mikor vagy hét-nyolc éve – akkoriban a kalóriafeltüntetés még fehérholló-számba ment –, egy budai étteremben a fogások mellett megtaláltam a pontos adatokat. A hely sportétteremként harangozta be magát, ami ugyan kimerült abban, hogy tudtuk, mennyit hízunk, ha rendelünk még egy adag somlóit, és hogy hatalmas kivetítőkön lehetett nézni a meccseket. Valóban elgondolkodtam azon, hogy betoljak-e egy majdnem hétszázas főfogást vacsorára és hogy mindemellé létszükséglet-e a desszert és az alkoholmentes sör (ami szintén egy kalóriabomba).

Néha igen meglepődtem, hogy könnyűnek gondolt leveskék, vagy éppen a saláták sem éppen az alaktartásom barátai, egyszóval hogy belőlük sem ehetek meg nyakló nélkül bármennyit. Mivel tinédzser korom óta a fogyókúrák bűvkörében élek, az alapvető élelmiszerek, azaz az összetevők értékeit álmomból felverve is fújom. Ám egy-egy ravasz fogás ugye tartalmaz ebből is valamennyit, abból is, az ételköltemény máris pár grádiccsal feljebb vándorol: az ártalmatlan falatok fiókjából a zsírnövelők táborába. Oh, ma csak halat ettem, kevés körettel – nyugtattam magam sokszor, elfeledkezve arról, hogy az a hal bizony meg volt forgatva bőséges panírban, és bizony olajban sütötték olyan ropogósra, illetve arról, hogy a saláta milyen mértékben volt meglocsolva olívával, nem beszélve a benne lapuló szuperfinom kenyérdarabkákról. Szóval egy ilyen ebéd után simán és könnyű lélekkel léptem be kedvenc cukrászdám ajtaján, hogy megigyak egy jeges kávét (két cukorral), és hogy két szeletet egyek a világbajnok süteményeikből. Az egyik kedvencem a joghurtos, a másik a túrós szelet. Joghurt, túró – mindegyik egészséges dolog. Ám megcukrozva, zselatinnal? Fogalmam sincs, pontosan mennyi üres kalória vándorol ilyenkor a szervezetembe. Kérdés persze, hogyha tudnám, le tudnék-e mondani az ínycsiklandó falatokról…

Az egyik nagy gyorsétteremlánc már évek óta feltünteti a kalóriaértékek mellett a pontos só-, cukor-, zsír- és egyéb összetevőket is, a kis zacskóikon és dobozaikon ráadásul százalékjelekkel mutatják, hogy egy egészséges felnőttnek az adott élelmiszer elfogyasztása után mennyi „szabad hely” marad még a testében. Amikor felfedeztem ezt, először undorral félretoltam a sült krumplit, mondván, akkor már inkább a sütik. Másodszor egyből kidobtam a kísérő papírt, és arra gondoltam, egy kis bűn még belefér. Harmadjára már el is feledkeztem az egészről. Olyan mindez, mint a cigisdobozok elején az elrettentő feliratok, vagy külföldön már a borzalmas képek is. Előbb-utóbb mindenki hozzászokott, már észre sem vesszük. Van, aki korábban direkt szép tárcákat vagy doboztakarókat vett, hogy ne is lássa a sok szörnyűséget, más rögvest elhatározta, nem szív eztán semennyit, vagy sokkal kevesebbet legalábbis. De ahogy a sokk elmúlt, nem kell már doboz sem és írhatnak bármit: immúnissá váltunk. Akinek fogynia kell, valószínűleg pontosan tudja, hogy a sült oldalas zsírban megforgatott krumplival nem éppen spártai menü. Mégis megeszi.