A hír: Uzsorást lepleztek le Borsodban. A rendőrség büntetőeljárást, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vagyonosodási vizsgálatot indított egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő asszony ellen, aki havonta több százezer forint uzsorakamatot hajtott be. A nő azt állította, hogy a pénzt a hozzátartozói utalták neki szívességből. Az asszonynál tartott házkutatás során a rendőrség helyi lakosok nevére kiállított személyes iratokat, valamint a nevekhez tartozó pénzösszegek listáit foglalta le. Csaknem harmincan rendszeresen utaltak pénzt a nő bankszámlájára, de érkezett arra más személyeket megillető szociális segély, támogatás is.
Mások nyomorúságából pénzt csinálni bármely módon erkölcstelen dolog. Ennek igen sok fajtája, megnyilvánulása van – jó néhány köztük legális: az emberek mindig is éltek azzal, hogy nehéz helyzetben kihasználják embertársaik rászorultságát. Pedig csalni, hazudni még akkor sem lehet büntetlenül, ha valakit egy életen át nem lepleznek le (sokan még mindig azt hiszik, hogy csak a fizikai szint létezik…). Uzsorások feltehetően mindig is voltak, és egészen biztos, hogy jó darabig még lesznek is. Ettől függetlenül ezt nem lehet következmények nélkül hagyni.
Különféle jótékonysági tevékenységeimmel évek óta járok Borsod megye több mélyszegénységben élő településére, így személyesen is többször hallottam az ott élőktől a „kamatos pénzről”, az uzsorások jelenlétéről.
Ez azt jelenti, hogy az adott család megkapja a különféle segélyeket, családi pótlékot, amiből igen rövid idő alatt semmi nem lesz. Nyilván maga az összeg is csekély, mindig lemaradásban vannak, ráadásul a pénz egy része azonnal megy a kamatos pénz kifizetésére. És bár a tartozók is pontosan tudják, hogy ezzel nem járnak jól, mégis hónapról hónapra (hétről hétre, napról napra), újra és újra igénybe veszik a „szolgáltatást”. Ugyanis amikor SEMMIT, de semmit nem tudnak az asztalra tenni, amikor kenyeret sem tudnak a gyermekeiknek adni, akkor abban a pillanatban ezt látják egyedüli lehetőségként maguk előtt. És hiába fogják az uzsorásokat megbüntetni, amíg nem lesz elég munka, pénz, amiből az emberek megélhetnének, addig az uzsorásra mindig lesz igény. A mélyszegénységben élők java része szinte bénult a kilátástalanságtól. Nincs elég energiájuk és nem elég kreatívak ahhoz, hogy meglássák, a tevékenység lehetősége így vagy úgy, mindenkinek adott.
 |
| Nézd meg Soma adománygyűjtési akcióját galériánkban! Katt a képre! |
Viszont azt látom, hogy egyre több civil kezdeményezés van arra vonatkozóan, hogy ne csupán alkalmi adományokkal segítsék a mélyszegénységben élőket, hanem (igen nagy munkanélküliség lévén), munka- és alkotási lehetőséget és értelmes tevékenységet kínáljanak az ott élőknek. Ilyen Bódis Kriszta Ózd-Hétesen levő alkotóprogramja is, aminek a tevékenységébe én is beszálltam, és idén lettek kis konyhakertek és kézimunkázó asszonykör (ezúton is köszönöm az adományokat, nagyon hálásak az asszonyok). Ilyen a TASZ tevékenysége, a Mentőöv Alapítvány, akik a mélyszegénységben élőket támogatják és sorolhatnám még a sok-sok civilt, akik tenni akarnak valamit ez ellen a tétlen nyomor ellen. A legelképesztőbb számomra az éhes szájak – dologtalan kezek – bevetetlen földek kombináció. Egyszerűen nonszensz!
Hál’ istennek vannak, akik a panaszkodás és mutogatás helyett a megoldást keresik. A Somogy megyei Pálmajor polgármester asszonya például egy biokertészetet akar létrehozni, majd később biokertész-tanfolyamot kíván indítani. A falut mintegy háromszázan lakják, lényegében romák. A lakosság fele gyerek. A falu nemrég nyert meg egy agrárpályázatot, így elindulhat a közös munka és a felemelkedés.
Ezek azok a dolgok, amik igazán előrevivőek, és amik által majd nem lesz szükség uzsorásokra sem.
