Nem lenne többé szimata az esőnek, a frissen nyírt fűnek, nem csábítana a konyhába a bukta illata, de nem éreznénk párunk testének jellegzetes parfümét sem. Felsorolni sem lehet azt a sok mindent, ami aroma nélkül mit sem érne, mégis megpróbáltuk elképzelni. Illatos szakmák képviselőit kérdeztük arról, mi történne, ha nem lennének többé illatok?
Luka Enikő – borász
„Lényegtelen, hogy ki vagyok, mivel foglalkozom, ragaszkodom az illatokhoz. Például minden évben várom azt a bizonyos első reggelt, első délutánt, amikor megérzem, hogy itt az ősz. A levegőnek is más az illata, az erdőnek, a földnek. Más ételeket, ízeket is kívánunk, jön a gesztenye, a naspolya, forr a bográcsban a szüreti gulyás, és természetesen forr a bor. Ezeknek az illatai mind az ősz kellékei közé tartoznak. Mindezeket, ha egyszer csak elveszteném, nagyon szomorú lennék.
A borban rengeteg illat játszik együtt. A bor fejlődése során állandóan szagoljuk, vizsgáljuk az illatokat. Időben kiszűrni a nemkívánatos illatokat, az is a mi feladatunk, ugyanúgy, mint amikor a kóstolókat rávezetjük a különböző különleges illatok felismerésére, például a vanília, fahéj, csokoládé, szeder, dohány, szilvalekvár, tömjén, mandula illatára. Jelen pillanatban pedig a szüretre készülő mézes piskótának az illata figyelmeztet, hogy rohannom kell vissza a konyhába.”
Zólyomi Zsolt – parfümőr
„Mi történne, ha nem lennének többé illatok? Nem lenne semmi, minden illatot őrzök a fejemben. Egy parfümőr szimata nyugdíjas korára különben is megváltozik, tompul, de az illatok, a szagok mind megmaradnak, bevésődtek az emlékezetbe.
Az egészet a fantomfájdalomhoz hasonlítanám, amit az amputált lábú ember érez. Az illatok mindig elkísérnek. Ami azonban nagyon hiányozna, az az orgona, a Balaton, a tengervíz, az ausztriai és szlovákiai síelés illata, de azt hiszem, hogy a madártej és a szerelmes nők illata is rettenetesen hiányozna a túléléshez.” (Fotó: Sanoma Archív)
Molnár Attila – barista
„Elképzelhetetlen az élet illatok nélkül, borzasztó lenne, ha elveszíteném a szaglásomat, azzal az egyik legfontosabb ingert veszíteném el, nem beszélve arról, hogy a szakmám, a hobbim szűnne meg. Illatok nélkül egy barista nem tud létezni. Kellenek az illatok, hogy tudjam, jól sikerült a kávé pörkölése, de teszteléskor az ízlelés sem érne semmit illat nélkül. Ha elvennék a szaglásomat, számomra a legfontosabb motiváció veszne el.
Persze az illatok nemcsak a munkában, de az élet összes területén, magánéletben és az emlékek miatt is fontosak, sok olyan illat van, amire mind a mai napig emlékszem. Például amikor kisgyerek voltam, az édesapám Németországban dolgozott, és hozott nekem egy jellegzetes műanyag-gumi szagú akciófigurát. Ezt az illatot azóta sem éreztem, de emlékeimben nagyon erősen megvan. De ehhez hasonlóan őrzöm a régi családi házunk illatát, ahol minden szobából, minden helyiségből más és más illat árad, de ugyanígy elraktároztam a párom hajának, nyakának és egész békés lényének illatát. Fájna, ha mindezt nem érezhetném többé.”
Hadik Éva – aromaterapeuta
„Aromaterapeutaként közel százféle illóolajjal dolgozom, és mindegyikhez nagyon ragaszkodom, hiszen majdnem mindegyik aroma jelent valamit. Az illatokhoz rendszerint kötődik egy hangulat, egy állapot, de fordítva is igaz, ha nem is tudatosan, de állapotunknak megfelelő illatokkal vesszük körbe magunkat. Gyógyítás során például rég megfigyeltem, hogy az emberek ösztönösen olyan illatokat választanak, amik az aktuális életszakaszukhoz, problémájukhoz, lelkiállapotukhoz kötődnek.
Számomra most a mirha és a szantál az, ami nagyon fontos, finom, meditatív, spirituális illatok ezek, amelyek nagyon jót tesznek, de mivel a mostani életszakasz számomra az anyaságról szól, a babaillat a legfontosabb. Nincs annál jobb. Elképzelni sem tudom, hogy mi lenne, ha ezt nem érezhetném.”
Módos Anikó – gasztroblogger, főzőiskola-tulajdonos
„Azonnal bezárhatnám a főzőiskolát, ha ellopnák tőlem a szaglásomat, elveszne minden. Ezt onnan tudom, hogy egyszer megpróbáltam, hogy mire jutok illatok nélkül: vettem egy orrcsipeszt, amit az úszók használnak, és bevetettem magam a konyhába. Mondanom sem kell, alkalmatlanná váltam a főzésre.
Nem tudtam ízesíteni az ételeket, nem tudtam eltalálni azokat a finom ízárnyalatokat, amik az ételek lényegét adják; nem beszélve arról, hogy maga az étkezés elvesztette az élvezeti fokát, elvégre az íz nem válaszható le az illatokról, szaglás nélkül nem érezzük az ízeket. Soha többé csipesz, a petrezselyem aromájáról meg a sütőben készülő süti illatáról nem tudnék lemondani.”
