A chan buddhista – Bordás Éva
„Minden nap jó nap”
Évek óta foglalkozom kínai harcművészettel, amelynek vallási háttere a chan buddhizmus. Mestereimtől hallottam először erről a filozófiáról, leginkább letisztultsága és egyszerűsége fogott meg. Buddha azt tanította, a dolgoknak egy igazi természete van, azért látjuk ezt mégis eltérően mi, emberek, mert mind különbözőek vagyunk. A lényeg viszont ugyanaz. Nagyon sokat változtatott rajtam a vallás. Türelmesebb, befogadóbb, empatikusabb vagyok, sokkal harmonikusabb az életem. Már megértem, hogy jó és rossz viszonylagos, a lényeg a tapasztalás, amiből levonjuk a következtetéseket és tanulunk, fejlődünk általa. Öltözködésemben egyszerűségre törekszem, étkezésemben nagyrészt áttértem a vegetarianizmusra. Mivel a harcművészetet ma már tanítom is, kondícióm miatt kénytelen vagyok húst is fogyasztani, de az étel készítésekor soha nem mulasztom el, hogy köszönetet mondjak az állatnak, amiért élete árán energiát ad számomra. Gyakran járok templomba, naponta meditálok és végzek lecsendesítő gyakorlatokat. Mesterünk úgy tartja, minden vallás egy-egy út a lényeg megértéséhez, ahogy a hegy tetejére is több út vezet. Például karácsonykor a templomban mi is elővesszük a Bibliát, abból tanulunk. Bárki jöhet közénk anélkül, hogy a régi utat maga mögött kellene hagynia.
A baptista – Dr. Mészáros Kálmánné dr. Seres Leila
Isten közvetlenül szól hozzám”
Már a nagyszüleim is baptisták voltak, de mi felnőtt korban választjuk a vallást és nem csecsemőkorban történik a keresztelés. Az embernek magának kell ráeszmélnie Isten létezésére. Tizenévesen éreztem először, hogy Isten közvetlenül hozzám szól egy igeversben: „Istened leszek és te az én népem leszel.” Ekkor kezdtem érteni, hogy terve van velem: legyek Krisztus követője. Azóta is gyakran kapok tőle üzenetet bibliaolvasás közben, énekekben. Gyakran kérek Istentől gyakorlati segítséget, például hogy óvja meg a férjemet a vidéki útján. Az ember hívőként is ember, nem szeretem én sem, amikor egy maszlaggal öntjük le az életünket: vannak kemény események, a hívők sem mentesülnek a rossz dolgoktól. De érzem, bármi is történik, Isten ott van mellettem. Férjem lelkipásztor, otthon is sokat beszélgetünk arról, kinek mit jelent a hit. Gyermekeink számára a vallás gyakorlása az élet természetes része. De nem az a célunk elsősorban, hogy a vallást válasszák, hanem hogy élő hitük legyen Istenben. Csak belső meggyőződés nyomán változhatunk jó irányba.
A muszlim – Attia Rita
„Meg akartam fejteni a boldogságuk titkát”
Turistaként utaztam Egyiptomba, ellátogattam ottani nyomornegyedekbe is, ahol feltűnt, az emberek olyan boldogok, amilyet életemben nem láttam. Meg akartam érteni, miért ilyenek, milyen hit az erős boldogságuk titka. Itthon rögtön vettem egy Koránt, következő látogatásomkor pedig már bekötött fejjel mentem vissza, hogy megtiszteljem őket. Két évig turbánszerűen hordtam a kendőt, teszteltem magam, hogy meg tudok-e felelni a vallásnak. Nem akartam úgy muszlim lenni, hogy valójában nem vagyok száz százalékig az. Először mindenki flúgosnak nézett, azt hitték, ez valami hóbort. De a családom ismeri a tulajdonságaimat, az utca pedig nem érdekelt: korábban tetovált rockerként az sem okozott gondot, hogy meztelenül napozzak az Omszki-tónál. A nyomorral nem Egyiptomban találkoztam először. Volt idő, hogy gyerekeimmel mi is gyertyafénynél beszélgettünk esténként, nem jutott pénz áramra, vagy éppen karácsonyfára sem, nemhogy hatvanöt tévécsatornára. Így alakulhatott ki, hogy már tizenöt éve aluljárókban töltöm a szentestét, ételt viszek a hajléktalanoknak, nem pedig nagyszabású ünneplésre költök. Ezt muszlimként is így folytatom. Az ünnepeket úgy szeretem megélni, hogy gyakorlati segítség legyek másoknak. Nem beszélni szeretek róla, hanem megtenni szeretem a dolgokat.
Az adventista – Dr. Zolyomi Renáta
„A vallás számomra bizalom”
Számomra a hit azt jelenti, Istenre bízom az életem, hiszek az ő vezetésében. Ez a bizalom átsegít a nehézségeken, problémákon. Hetednapi adventista nőként élek, így szombaton mindent félretéve csak Istennel, a családdal és a gyülekezet tagjaival lehetek. Az ünnepet péntek este, naplementével kezdjük, családi vacsorát tartunk a szüleimnél, szombaton pedig testileg és lelkileg feltöltődünk: reggel és este istentiszteletre megyünk, napközben rokonokat látogatunk meg, sétálunk. A vallás számomra a bizalom, a reményteljes jövő, mely adventista megnevezésként Jézus második eljövetelébe vetett hitünkre utal. A gyülekezet tagjaiként másoknak is gyakran teszünk szolgálatot: börtönből szabadult embereknek segítünk munkát és lakást keresni, szociális intézményekbe látogatunk. A fiam gospelkórusban énekelve járja az országot, segélykoncerteket adnak, legutóbb egy játszótér építéséért léptek fel. Családom többi tagja is zenekarban játszik és sok energiát fordít mások segítésére. Sokat ad számomra a közösséghez tartozás érzése, gyakran találkozunk utazásaink során más országokban is testvéreinkkel, akikkel talán különböző nyelvet beszélünk, de szavak nélkül is értjük egymást.
A református – Pusztai Tímea
„Otthonra találtam”
Nagyon fontos számomra az igeközpontúság. A református egyházban ütköztetjük a véleményeket, de mindig a Bibliára hagyatkozunk, ehhez nyúlunk vissza. Egy ifjúsági csoporthoz csatlakoztam, így ismerkedtem meg a református vallással, és ebben az egyházban találtam otthonra. Úgy érzem, van jövője, mert nyitott az újításokra: én például egy ifjúsági fesztivál szervezésében veszek részt, ami a koncertek mellett alternatívát nyújt a fiataloknak, hogy jól érezzék magukat, de olyan értékek és programok mentén, amik tartalmasak és előre visznek. A vallásom leginkább az emberi kapcsolataimban mutatkozik meg. Amikor elfogy a türelmem, az erőm, akkor vissza tudok nyúlni az isteni szeretethez, amiből erőt meríthetek. Fontos eseményünk a reformáció ünneplése, ilyenkor megvizsgáljuk magunkat, hogy miben kell tovább lépnünk vagy visszanyúlnunk a gyökereinkhez. Ahogy a korosztályom, úgy én is szeretek koncertekre járni vagy elmenni egy buliba, de nem károsítom a testem és tartózkodom a túlzott alkoholfogyasztástól. Sokaknál kiegyensúlyozottabbnak tartom magam, van jövőképem, és fontos érték számomra a vallásom letisztultsága.
A Krisna-tudatú – Fodor Kata
„Istenről úgy gondolkodunk, mint egy személyről”
Hittudományi Főiskolát végeztem, érdeklődtem a vallások iránt, de először meg akartam ismerni a mélységeit, tanításait. A Krisna-tudat sok tudománnyal kapcsolatban áll, és olyan társadalmi modellt ad, ami működik. A középpontjában Isten van, de minden egyes résztvevő segíti egymást. Fontos tanítás számomra a reinkarnáció, illetve az, hogy az asztrológia nagy hagyománnyal bír ebben a vallásban. Lényeges filozófiánkban az, hogy a környezettel harmóniában éljünk. A napomat imával kezdem, amelyet dzsapa-meditációnak vagy mantrameditációnak is neveznek. Istenről úgy gondolkodunk, mint egy személyről, aki minden teremtett dolog forrása, a nehézségeket pedig az ok-okozati rendszer részének tekintjük. Vegetáriánusok vagyunk, fontos, hogy tiszta alapanyagokat fogyasszunk. Az ételbe nem kóstolunk bele anélkül, hogy otthoni kis oltárunkon fel ne ajánlanánk azt. A többi hívővel családias közösségként működünk.
Az evangélikus – Antal Katalin
„Isten olyan, mint egy édesapa”
Beleszülettem az evangélikus felekezetbe, felnőtt fejjel pedig megértettem, milyen fontos számomra Jézus Krisztus halála és feltámadása. Elsősorban keresztény vagyok, másodsorban evangélikus. Nem a külsőségekre helyezünk hangsúlyt, hanem arra, mit és kiben hiszünk. Isten nem távoli trónuson ücsörög, hanem olyan, mint egy édesapa. Valószínűleg nem tudnám megtenni, hogy mostantól csak más felekezetbe járjak, mert hiányozna a gyülekezet, ahol ismernek, szeretnek, ahol látták a bukdácsolásaimat. Reggel első dolgom, hogy köszönök Atyámnak, rászánok legalább félórát, hogy Bibliát olvassak, keressem, mit üzen Isten, milyen szempontokat ad döntéseimhez. Amikor időnként ezt elmulasztottam, nyugtalanabb volt a napom, kapkodtam, könnyebben vesztem össze környezetemmel. A valódi jósághoz az utat és erőt Isten adja, ő a forrás, én pedig a vízcsap, amin keresztül a tiszta víz áramlik, hogy a többiek megtölthessék a poharukat. Egyedül élek néhány éve. Az én koromban sokan kétségbe esnek, minden követ megmozgatnak, hogy legyen velük valaki. Az én mélypontjaim ebben a kérdésben egyre ritkábbak. Olyan feladatot kaptam, amit így tudok ellátni: többet foglalkozni diákjaimmal, támaszt nyújtani más egyedülállóknak. Nem tudom, mi lesz néhány év múlva, de nem aggódom, mert Isten megtervezte és annál jobb út nincs.
A zsidó – Bojtor Johanna
„Életvezetési kérdésekre is iránymutatást kapok”
A zsidó vallás őseim vallása és tudatos választásom is. Rendszeresen foglalkozunk a Tórával, amelynek sok mindenre kiterjedő üzenete van. Szól arról is, hogy hogyan viszonyuljunk gyermekeinkhez, embertársainkhoz, önmagunkhoz, hogyan kezeljük az érzelmeinket. Gondolkodásmódot ad és mintát, hogy hogyan járjuk utunkat, figyelmeztet a buktatókra, a személyiségfejlődés sok példáját mutatva tanít minket. Nagy élményt ad egy-egy tanuláson a többek gondolatából összeadódó közös gondolat, illetve a belátásos felismerés, amely időnként igen megrázó.
Reggel és este imádkozom, rendszeresen járok sábáti istentiszteletekre. A szombatot igyekszem az ünnep jegyében tartani, elválasztani a munkás hétköznapoktól. Nem vagyok teljesen kóser étkezésű, de a tiltott ételeket nem eszem és az ünnepek előírásait követem.
Észreveszem és megköszönöm a fentről jövő hétköznapi jeleket, segítségeket, iránymutatásokat és megtapasztaltam nehéz élethelyzetekben az ima, a rabbi és a közösség erejét.
A római katolikus – Pásznerné Markovits Judit
„Esténként közösen énekelünk”
Egyéni életemben és gyereknevelésemben is nagyon fontos szerepet tölt be az ima, az egyháztól kapott szentségek, leginkább a szentáldozás. Római katolikusként nagyon fontos számomra nemcsak általánosságban az egyházhoz való tartozás, hanem kisebb közösségeink is. Négy gyermekem egyházi iskolába jár, magam is egyházi iskolában tanítok. Reggel és este közösen imádkozunk, minden napra kis jó cselekedeteket vállalunk. Nagyobb gyermekeink például azt, hogy kedvesen szólnak mindenkihez, akivel aznap találkoznak, a kicsi pedig, hogy jól viselkedik az oviban. Adventi naptárunk ajándékai is névre szóló jó cselekedetek jutalmai: aki teljesíti a kapott teendőt, például ad a csokijából az osztálytársainak, az apróságot kap este cserébe. Esténként közösen adunk hálát a nap ajándékaiért és elénekelünk egyet az egyházi gitáros énekek közül. Természetesen nem zárkózunk el a nem hívőkkel való kapcsolattól, de barátaink többsége szintén vallásos, hiszen a legtöbb emberrel ebben a körben találkozunk. Fontos számunkra, hogy hitbéli teendőink ne egymástól vegyék el az időt, hanem közösen élhessük meg őket.
A bahá’í – Harsányi Hajnalka
„Nem kerestem és kutattam a vallást”
Nem kerestem és kutattam vallást, egy barátnőmmel látogattunk el egy komolyzenei koncertre, ahol kiderült, hogy ez tulajdonképpen egy vallás eseménye. Érdekes összekötő szövegeket hallottam, elolvastam a prospektusokat és ellátogattam egy későbbi imatalálkozóra. A találkozó meghitt volt és nyugodt, beszélgettünk, teáztunk, otthonosan éreztem magam, elkezdtem rendszeresen visszajárni.
Ami leginkább megfogott a bahá’í vallásban, hogy nincs kötöttség. Az erkölcsi tanítások ugyanazok, mint a legtöbb vallásnál, de nálunk nincs papság. A mi tanítónk azt mondja, érettek vagyunk, hogy közvetítő nélkül, önmagunk olvashassuk a Szentírást. Imatalálkozókon együtt olvasunk, imákat beszélünk meg, a döntéseket pedig helyi szellemi tanácsok hozzák.
Prófétánk több mint 160 éve született, korábban üldöztetésben volt része, mivel a nőket tekintette a jövő hordozójának és ezért kiállt egyenjogúságukért. Legfőbb elve, hogy a különböző vallásoknak össze kell fogniuk, véget vetve a békétlenkedésnek, hiszen egy Isten van.
