Aktuális

“Mindenkinek járna fél év fizetett szabadság!”

Nyugat-Európában és a tengerentúlon egyre több cég ad féléves vagy éves pihenőidőt a menedzsereinek. Soma különvéleménye.

A hír: Nyugaton egyre gyakoribb, hogy az alkalmazottak (főleg a vezetők) hosszabb, akár féléves, éves szabadságra mehetnek mondjuk hétévente, hogy megújuljanak, kipihenjék magukat és más tevékenységeikre is áldozzanak időt. Az változó, hogy az „alkotói szabadság” lehetőségét fizetett vagy fizetés nélküli módon ajánlja fel a cég. Így megtörik a monotónia, és a dolgozó újult erővel tér vissza a cégéhez, míg ellenkező esetben talán továbblépne. 

Soma véleménye: Ez igen! Ez emberi, azaz emberszerető, -tisztelő, -féltő hozzáállás! A cégek nem kifacsart rabszolgákat akarnak, hanem élő, megújhodó, nyitott, kreatív társakat.

Tizen-egynéhány éve, amikor James Readfield Mennyei próféciájában azt olvastam, hogy a jövő embere csak hat órát fog dolgozni, mert ennél több nem optimális, erőteljesen és egyetértően bólogattam.
(No, ettől még messze vagyunk…) Ha belegondolunk, napi hat óra munka mellett marad(na) idő az életre, azaz az emberi kapcsolatok minőségi, időben való megélésére, az önképzésre, a harmónia, illetve a magasabb energiaszint megtartásához elengedhetetlen belső (lelki) munkára, a sportra, főzésre, játékra, elmélyülésre… szóval mindarra, amitől az életünk élőbb, minőségibb lesz. Ehhez képest jelenleg két végletet látok a környezetemben: full meló vagy null meló. Aki dolgozik, azok közül nemhogy napi hat, de napi nyolc órát munkával eltöltő embert is alig látok. A dolgozó emberek nagy többsége kicsavart, mint a citrom. (Tudjuk jól, hogy hazánkban hány adófizető tart el magán kívül még mennyit…) De nem csak ez van ebben. A paradigmaváltás előtti időszak végletessége, színvallása is.

A hatalomnak hosszú távon az agymosott zombik „gyártása” és jelenléte a gyümölcsöző. Olyanoké, akik nem gondolkodnak, csak cselekszenek. Akik annyira kiszipolyozottak, hogy nincs erejük, energiájuk változtatni, de még kételkedni se. A lányom iskolájában van olyan nap, amikor tíz tanóra van. Azt kérdezte tőlem: „anya, ezt azért csinálják, hogy agymosott robotok legyünk?” Ja, ráhangolódás a felnőttkorra, ahol az ember sodródik az árral, és teljesít és vásárol.
Hiszen akinek van ideje csendben lenni saját magával, annak van ideje kételkedni, átgondolni, választani, meglátni. Viszont megújhodni is.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy minden energia kérdése: mennyi, milyen szintű energiája van az embernek. A „zsák a foltját” elmélet alapján – divatos kifejezéssel élve – azt is vonzza be az ember, ami azon a szinten van, ahol ő. Ebben a témában ajánlok egy nagyon izgalmas könyvet: Dr. D. R. Hawkins: Erő kontra erő a címe. Az orvos-kineziológus többek között arról ir, hogy MINDEN energia, aminek megvan a saját rezgése – ami egyébként könnyen tesztelhető –, és ez különféle szinteken nyilvánul meg. 1000 a mérhető legmagasabb rezgés, 200 alatt minden negatív, fölötte pozitív az eredmény (a szerző tesztelte a nemzetek rezgését is). A 200-as szint már a bátorság szintje, afölött van a bizalom, optimizmus, megbocsátás, megértés…

Egy kipihent, feltöltő élményekkel teli embernek (bár ez nyilván személytől, spirituális fejlettségtől, jelen állapottól is függ) alapvetően magasabb az energiaszintje. Viszont az ilyen ember önállóbb is. Aki fél (100-as szint), bánatos (75), sőt egyenesen apátiában (50) él, vagy bűntudattal terhelt (30-as energiaszint, a vallások egyik fő fegyvere a bűntudatgyártás), sokkal inkább irányítható. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy egy kipihent, erővel teli kolléga jelenléte éppúgy lehet egy alkalmazónak az érdeke, mint nem érdeke. Ezért is van az, hogy a hosszabb szabadság lehetősége nyilvánvalóan nem a munkásokra, hanem a felső vezetőkre vonatkozik.

Viszont ami mindenkire vonatkozhat és mindenki számára választható, az a saját energiaháztartásunk tudatos vezetése. Tudni, hogy mi/ki az, ami el(v)eszi az erőt, és mi/ki az, ami adja. És tudni, hogy ez nem csupán az adott személytől, dologtól függ, hanem a mi hozzáállásunktól, rálátásunktól is.

Aki ma nem fejleszt ki technikákat arra, hogyan óvja, tartsa meg, emelje az energiaszintjét (és nem csupán pihenéssel, bár az is igen fontos), az könnyedén megélheti azt, hogy „szegény embert ág is húzza”.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top