Téli álom vagy mókuskerék

Mi, nők pedig elkezdünk takarítani, bevásárolni, lakást díszíteni, mézeskalácsot sütni, ajándékot venni és készíteni – munka, férj és gyerekek mellett. A belső készülődés, a megnyugvás igazi téli (vágy)álom marad.

– December 31-éig van szerződésem, és újabb leépítések várhatók a munkahelyemen, úgyhogy tiszta erőből hajtok odabent – panaszolja Márta váratlanul, amikor az adventi készülődésről kezdem faggatni. – Elvállalok mindent, néha éjszaka is fordítok, belehalok ebbe is, de nem engedhetem meg magamnak, hogy visszautasítsak bármit. A héten egy konferenciára repülök, éjszakára újabb fordítani való érkezik, de a hétvégén sem tudom kipihenni magam. Egy újabb szakmai vizsgára készülök, hátha dob valamit az esélyeimen. A szombat-vasárnap a családé, de akkor sem dőlhetek hátra, a lányom versenyére muszáj elmenni. Az esték is zűrösek, a gyerekekkel házi feladatot írunk, zongorát gyakorolunk, szülői fogadóórákra járunk, a nagylányomat nyelvvizsgára készítem. Arra sincs erőm, hogy végigolvassam az e-mailjeimet, nekem kevés a 24 óra. Nem bírok ebből kiszakadni. Huszadika után talán lesz két napom, hogy megvegyem az ajándékokat, mert akkor kötelezően ki kell venni a szabadságomat. Addig viszont nincs megállás. Pedig óriási szükségem volna rá.
Mártát hallgatva az a kérdés merült fel bennem, hogy meg tudunk-e állni, azaz megtehetjük-e, hogy megálljunk, és egy pillanatra belefeledkezzünk az adventi készülődés örömeibe? Hiszen ha megállunk, könnyen lehet, hogy nem sikerül a vizsga, nem készül el a házi feladat, nem keressük meg a számlára valót, nem hosszabbítják meg a szerződésünket, és a végén a munkánkat is elveszítjük.
Manapság nehéz azt mondani, hogy mindez nem történhet meg. Nagyon is megtörténhet.

Csapdák

– A mai civilizációban összemosódnak az ünnepnapok a hétköznapokkal, sőt a nappal is az éjszakával – magyarázza Szvetelszky Zsuzsa szociológus. – Az az egyszerű tény, hogy éjszaka is villanyt tudunk gyújtani, lehetővé teszi, hogy bármeddig fennmaradjunk.
A televízió, az internet, a mozi szétfeszíti a munkavégzés hagyományos kereteit. Az éjjel-nappali boltok mindig nyitva vannak, hétvégén is vásárolhatunk, a szolgáltatások többségét bármikor igénybe vehetjük. Az eredmény nem a kényelem lesz, hanem az őrület. Karácsonykor különösen fejvesztett rohanásba kezdünk.
A szakember szerint ahhoz, hogy ezt elkerüljük, ismerni kellene önmagunkat, az életünket. S tudnunk kellene, mi a legnagyobb érték számunkra. Ha megtanulnánk súlyozni, könnyebb dolgunk volna. A titok ebben rejlik?
– A mai életünk tele van csapdákkal. A háztartási gépek például elvileg az életünk megkönnyítésére szolgálnak. A csapda az, hogy általuk a feladatok könnyebben megoldhatók, és ezért azt gondoljuk, bármennyivel elbírunk – gondolkodtat el Szvetelszky Zsuzsa. – Nőként különösen nehéz dolgunk van, mert a társadalmi elvárás az állandó tevés-vevés, aktivitás. Nem csak a társadalom diktál, a szűkebb családi kör is. A vége az, hogy belekényszerülünk a tűzrőlpattant, mindenre képes anyuka szerepébe. Holott pihenni kell! Csak az tud tölteni, aki fel van töltve. De még mindig nehezen hisszük el, hogy nekünk, nőknek is jár a pihenés, hogy olykor ki lehet kapcsolni a telefont, hogy nem kell mindenáron mindenféle elvárásnak megfelelni.

Évezredek óta arra szocializálódtunk, hogy mások szükségleteit elégítsük ki, fejti ki a szakember, aki szerint nem tanultuk meg, hogyan kell a saját szükségleteinket megfogalmazni, és főként: nem tudunk kiállni értük. Láthatóvá kellene tennünk, hogy azok a feladatok, amelyeket naponta elvégzünk, mennyi időt vesznek igénybe és milyen testi-lelki megpróbáltatással járnak.
– Aki pluszmunkát vállal, nem tud estére meleg vacsorát főzni. Időből nem lesz több, dönteni kell, mit választunk. Következetesen képviselni kell az érdekeinket, azt, hogy szükség van pihenésre, arra, hogy leálljunk, de legalább lassítsunk.

Másképp működünk a téli hidegben

– A hideg hatására a bőr erei összehúzódnak és kevesebb vér jut a végtagjainkhoz, minden szervünk oxigénellátottsága csökken – magyarázza Darányi Mariann meteorológus. – Ilyenkor sokkal kisebb a légmozgás, a felhőzet megreked fölöttünk, gyakran borult az idő. Napfény hiányában hajlamosabbak vagyunk a búskomorságra, és ennek tudható be az úgynevezett szezonális depresszió is. Mindenki kicsit befelé fordulóbb lesz. A lehűlés akaratlanul is hatással van ránk, a kisebb oxigénellátottság hatására lelassulnak az anyagcsere-folyamataink, szervezetünk raktározó üzemmódra áll át.

A természet rendje szerint

Ahhoz, hogy leálljunk, csak figyelni kellene a természet és a test üzeneteire. A befelé fordulás a téli időszak hozománya. Ilyenkor kellene egy kicsit magunkkal foglalkoznunk, és elindulni a legmélyebb vágyaink felé.
Seszták Ágota pszichológus szerint ehhez annyi is elég volna, ha naponta leülnénk öt percre, és végiggondolnánk, mi zajlik bennünk. Tudatosítanánk, milyen érzések rohannak meg, mi szerez örömöt, mi okoz bánatot. Egyik napról a másikra nem lehet leállni, ez egészen biztos. Ha 20-án még dolgozunk, 21-én még ugyanúgy pörgünk. A megállásnak is van egy útja.
– A lélekben is rendet kell tenni újra meg újra, és az adventi időszak erre kiváló alkalom – mondja a pszichológus, jógaoktató. – Képzeljünk el egy olyan házat, ahol egy évben csak egyszer teszünk rendet, micsoda káosz lesz ott év végére. A rendrakáshoz időt kell hagyni magunknak nap mint nap. Végiggondolni, van-e értelme az állandó pörgésnek és rohanásnak, mi a célunk vele és legfőképp, hogy boldoggá tesz-e?
Adventkor, az évnek ebben az egyre sötétebb időszakában ezt könnyen megtehetnénk. Ám pont az ellenkezője történik. Megbántjuk a szeretteinket, mert a „nagy” napra koncentrálunk, és nem figyelünk arra a pillanatra, amiben éppen vagyunk. A külsőségekre „hajtunk”, beszerezzük az ajándékokat, tökéletes rendet rakunk, a harmadik sütemény mellé még megsütjük a negyediket is – és mire mindezt megvalósítjuk, addigra csak beájulunk a karácsonyfa alá.
Már a gyerekeinket is arra neveljük, hogy a tárgyak a fontosak, listát íratunk velük a Jézuskának, hogy mit szeretnének. Mi pedig elindulunk, hogy lehetőleg mindent megvegyünk – folytatja Seszták Ágota. – Azt gondoljuk, hogy a másik attól lesz boldog, ha ki van pipálva valamelyik szükséglete. De már az elképzelés is hibás, a boldogság nem ebből születik. Valójában szeretetet kellene adnunk, és advent idején azon elgondolkodnunk, hogyan is tudnánk ezt karácsonykor megmutatni. Nem könnyű feladat, de esetleg kipróbálhatnánk, mit szólna a másik, ha ezúttal nem a karácsonyi díszletek felvonultatására törekednénk, helyette becsempésznénk valami egészen személyeset.

Békéi Zsuzsanna könyvelő – Decemberben van a legtöbb munka

– Ez az egyik legstresszesebb, legnehezebb szakasza az évnek – árulja el Békéi Zsuzsanna könyvelő. – A nagyobb cégeknek ilyenkor kell kiszámolni a társasági adót, így december 20-a éjfélig egyfolytában dolgozom. Maximális pontosságra kell törekedni, mert ha rosszul kalkulálok, akkor az elmaradt összeg után a cégeknek késedelmi kamatot kell fizetniük. Harcolok az idővel és az ügyfelekkel, és ennek pontosan 20-án éjfélkor van vége. Úgyhogy én decemberben egyáltalán nem készülődöm a karácsonyra. Csak munka és számlák. A készülődés nálunk novemberre jön előre, már ekkor beteszem a karácsonyi vacsorához való húst a mélyhűtőbe, a gyerekeknek december elsejéig gondoskodom az ajándékokról. Huszadika után már „csak” a takarítás, a vásárlás, a süteménysütés marad. Még ez sem pihenés, de már legalább valami más kezdődik. Való igaz, ez nem a kikapcsolódás ideje, a  a pillanat csak szenteste után, 25-én jön el.

Werli József, a Magyar Pékszövetség főtitkára – Pékek hajrája

A karácsony előtti időszakban a pékek sem pihennek, sőt számukra ez a legnagyobb hajrá időszaka.
– Az idén hétvégére esik a karácsony, ami tovább bonyolítja a felkészülést – árulja el Werli József, a Magyar Pékszövetség főtitkára. – A karácsonyt közvetlenül megelőző hét a legnehezebb. Sokkal több kenyeret, péksüteményt kell megsütni és eladni, mint az év más szakaszaiban. A nehézséget az jelenti, hogy soha nem lehet előre kiszámítani, hogy miből mennyire lesz szükség. A vevők az utolsó napokban döntik el, hogy megsütik-e otthon a bejglit, vagy inkább valamelyik pékségben vagy cukrászdában vásárolják meg. A létszám többnyire nem növelhető, mert ez egy átmeneti időszak, ezért a meglévők dolgoznak délutáni, éjszakai műszakban. Azt is látjuk előre, hogy a karácsonyi hétvége után kiürülnek a boltok, nem marad tartalék, ezért a sütést már karácsony másnapján el kell kezdenünk. Igazi csúcsidő ez, de nem bánjuk, mert valamelyest pótolja az évközi kieséseket, ilyenkor tudjuk némileg javítani az eredményeinket.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Gombos Edina – „Végre nyugodtan várjuk a karácsonyt!”
• Napi egy óra másokért
• Ajándékálmok a nagyvilágból
• Egyre több újszülött marad a kórházakban
• Téli álom vagy mókuskerék
• Anya főz
• Dr. Vekerdy Tamás válaszol

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!