Házitündér vagy áldozat?

A kapcsolat első napjától észnél kellene lenni. Ha ugyanis a nő sütő-főző, rendet rakó, édes hangon búgó, szórakoztató házitündér és energiabomba, akkor két év múlva nem mondhatja, hogy „szívem, én nem bírok egyszerre takarítani meg vacsorát varázsolni, meg kívánatosan az ágyban enyelegni, mert fáradt vagyok a munka miatt!”. De ki tud sakkozni, amikor szeret? Ráadásul sokszor nem is a házimunka az igazi probléma, hanem a hazahozott gondok és bizonytalanságok – a bomba mégis a konyhában robban, a mosatlannal telepakolt mosogatónál.

Végtelen munka

Fotó: Europress – Getty Images

A háztartás vezetése még ma is jellemzően női feladatkörnek számít, ezt diktálja a hagyomány, és erre utalnak a legutóbbi felmérési eredmények is. A KSH és a Tárki 2009-es adatai szerint Magyarországon a főzés, a mosogatás, a bevásárlás és a takarítás oroszlánrészét a nők végzik. Egyetlen olyan munka akad, amely kimondottan a férfiak reszortja: a ház körüli kisebb javítások elvégzése. Viszonylag kiegyenlítetten látják el a nők és a férfiak a betegápolást és a bevásárlást, bár a nők gyakrabban végzik a vásárlást egyedül, mint a férfiak. A nemek képviselői ugyanakkor némileg másként ítélik meg a tevékenységüket: a nők például úgy vélik, hogy az esetek 74 százalékában ők mosogatnak, míg a férfiak szerint ennyire nem aránytalan a helyzet, szerintük „csak” 65,5 százalékban hárul a nőkre ez a feladat. Kisebb mértékben, de hasonló eltérés tapasztalható a takarítás terén is. A dolgozó nők több mint a fele szokott az otthoni teendők miatt idegeskedni, a férfiakra ez kevésbé jellemző.
„A háztartási munka monoton, és soha nem ér véget. Nagyon jól tudjuk, hogy csak percekig létezik üres szennyeskosár, portalan lakás és mosatlan nélküli konyha. Ez a férfiaknak nem kihívás, ők az eredményeket szeretik” – mondja Takács Judit, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese, aki a tanulmányához 90 apát kérdezett meg a családi munkamegosztásról. Érdekes, hogy számukra melyek a legfőbb otthoni teendők – fontos helyet kapott már pusztán a „jelenlét” is. Szintén nagyon fontos dolog a férfiak számára a „pénzkeresés”. Ha ez nincs rendben, az óriási stresszt és haszontalanságérzést indukál. E fő feladatok mögött/mellett szerepelhet a „gyereknevelés”, míg a sor végére szinte mindenkinél a „háztartási munka” került. „Ha a mosogatógép nem lenne, már elváltunk volna” – fogalmazta meg a kutatásban részt vevő egyik férfi.

Ki a főnök?

Magyarországon nem új keletű fogalom a „második műszak” a nők életében – már a 70-es években is kimutatták, hogy más szocialista országok asszonyaihoz hasonlóan különösen sok időt és energiát von el a nőktől az otthoni teendők ellátása, és ez részben az egyenlőtlen munkaelosztással függött össze már akkor is. A rendszerváltás után valamelyest mérséklődtek a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek ezen a téren, akkoriban viszont sokan váltak munkanélkülivé, és a nők számára kézenfekvő megoldás volt otthon maradni és főállású háziasszonyként vagy anyaként tevékenykedni. Ez az átmeneti időszak tovább erősítette a már régebben rögzült hagyományos szerepfelfogásokat. Az azóta eltelt húsz év kevés volt ahhoz, hogy a gyakorlatban is jól működő szerepek és munkamegosztási modellek alakuljanak ki, állítja Tari Annamária pszichológus. „Egy párkapcsolatban az ideális helyzet az, ha a felek abszolút egyenrangúak. De sokszor látjuk, hogy ez nem így van. Aszimmetrikus viszony alakul ki, amelyben a hatalom és a tekintély egyvalakié. Az, hogy ki lesz a főnök, elsősorban karakterfüggő, de tudjuk, hogy külső tényezők is fontosak lehetnek.
Aki jóval több pénzt hoz a házhoz, vagyis lényegében a fennmaradást és a jóléti szintet biztosítja, általában előbb-utóbb dominanciára tör.” A pszichológus szerint ma már új stratégiákat kell működtetni ahhoz, hogy két ember együtt élje le az életét.

Fordított helyzet

Külön odafigyelést igényel az a helyzet, amikor megfordulnak a tradicionális szerepek, és a nő válik családfenntartóvá. Az erre érzékeny férfi ilyenkor úgy érezheti, nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, a férfiasság kritériumainak. Ha pedig a szorongások agresszív felhanggal jelentkeznek, akkor a férfi a helyzetek feletti kontrollra fog törekedni, beosztja a pénzt (noha nem feltétlenül ő kereste), megszabja a költéseket, mert muszáj megtartani valamit a hagyományosan férfiasnak tartott „vezetőstátuszból”. A nők sokszor inkább hallgatnak és alárendelődnek, ám ez nem a helyzet elfogadását jelenti, hanem azt, hogy nincs jó megoldás a szerepcserére. Vince például azt mondja, valamit végzetesen elrontott, vagyis inkább elrontottak a feleségével együtt. A nőből szép lassacskán dolgozó, mindig elfoglalt „apa” lett, akit alig látott a férje és a három gyerek. Míg Vince eközben fokozatosan mosó, főző, takarító, gyereknevelő és otthon dolgozó háztartásbelivé vált az elmúlt évek során. „Lehet, hogy apának rossz vagyok, de anyának minimum négyes fölé – összegzi a helyzetet. – Nem bántam meg semmit. Kettőnkön múlt, hogy így alakult. Viszont én egyetlen tanácsot fogok adni a gyerekeimnek, ha házasodni akarnak: előtte legalább egy évig próbálják ki az együttélést! Akkor minden kiderül.” Bármelyik helyzet álljon is elő, csak az segíthet, ha olyan beszélgetések születnek a két fél között, amelyekben ki lehet mondani az érzelmeket, a félelmeket. A férfiasságnak nem kritériuma a némaság és a kínok eltűrése.
De a nőiességnek sem az áldozatszerep és a háziasszonyi oltáron való szenvedés. Tari Annamária szerint egyedül a nyílt kommunikáció és az őszinteség segíthet. „De ez nem egyenlő a ráolvasással és a bűnök listába rendezésével. Közös megoldás kell tehát, amelyet közösen alakítanak ki.”

Egy sikeres nő

Kósa Erika az egyik leggazdagabb nő Magyarországon, a férjével és két korábbi munkatársával közösen alapították a Brokernetet. Amikor belevágtak a cégalapításba, a nagyobbik lányuk hároméves volt, a kicsi közben érkezett. Számára a karrier és a család egyaránt nagyon fontos volt, ezért a férjével úgy alakították a család életét és a gyereknevelést, hogy az összhangban legyen mindkettőjük munkájával. Szerinte egy nő legfontosabb feladata, hogy harmóniát teremtsen önmagában, ezáltal maga körül is. „Bele kell hogy férjen a családról való gondoskodás, a beszélgetések, az esti közös vacsora, a pihenés. Az ezekre szánt órák mellett megmaradt idő a munkaidő.”
Ő a mai napig maga főzi be a lekvárt. „Vidéken nőttem fel, 13 éves koromban már képes voltam a teljes családra megfőzni, míg a szüleim munkában voltak. Ha tehetem, magam készítem el a családom számára az ételeket, nagyobb családi rendezvényeket is szívesen tartok.” Azt tapasztalja, hogy azok, akik karriert építenek, általában a munkát állítják az első helyre az életükben, és minden mást elhanyagolnak. „Majd sikeresek lesznek, sok pénzt keresnek, és mire mindezt észreveszik, már nincs mögöttük senki, sem a család, sem a gyerek. Széthullanak a dolgok.”

Hétköznapi mennyország

Erikához hasonlóan viszonylag sok magyar nő gondolkodik úgy, hogy a házimunka a konkrét feladatok elvégzésén túlmutató értékeket is hordoz, és örömét leli a szervezésben, a gondoskodásban, amellyel megalapozza a család összetartását. Ezzel is magyarázható, hogy a nők alapvetően még a jól látható egyenlőtlenségeket sem tartják igazságtalannak. A KSH 2002-es adatai szerint a magyar nők közel kétharmada rendben lévőnek tartja a házimunkák megosztásának arányát, kevesebb mint húsz százalékuk panaszkodik a rá zúduló otthoni teendők miatt, ők viszont arról számoltak be, hogy a társukkal rendszeresen vitatkoznak azon, miért megint ők csinálnak (szinte) mindent. Ahogy mondani szokás: a háztartás olyan munka, amelyet csak akkor vesznek észre, ha nincs elvégezve. A saját, jól szervezett, olajozottan működő háztartás kialakítása nem kis feladat, viszont a családi béke egyik alapköve. Anett konyhájában csirkés szendvics készül, saláta és almás lepény. Anett, aki filozófia szakon végzett, sürög-forog, közben szóval tartja két kisfiát. „Látod, milyen szépek az ablakok? Dávid pucolta meg! Igaz, hogy nem mosogat, viszont bepakol a gépbe, és ki is, és ez így van a mosással is. Imádom, hogy imád vásárolni, de ha ő megy, akkor háromszor annyit költ, mint én. Nem főz, viszont remekül megteremti a hátteret a családi élethez logisztikai szempontból. Ha már látja, hogy nem férek el, vesz egy könyvespolcot, vagy felfúr egy szekrényt” – részletezi a mindennapokat. Beállt egyfajta rend közöttük, amelyben szerinte nagy
szerepe volt annak, hogy megtanulták szeretni a hétköznapokat, és együtt igyekeznek megoldani a felmerülő problémákat.

Családbarát politika

Fotó: Europress – Getty Images

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol egyenlőbbek a nők és a férfiak, és jobban működik a munkamegosztás, ott több gyerek is születik. „Ha a kutatók következtetéseit a politika komolyan veszi, akkor olyan jogszabályokat alkothat, amelyek a családok javára válnak” – magyarázza Takács Judit. A rugalmas táv- és részmunka elterjedése például sokat segítene a kiegyensúlyozott családi élet kialakításában. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy nem minden nyugat-európai vagy skandináv recept válik be itthon, a témához való hozzáállás ugyanis kulturálisan egészen eltérő az említett országokhoz képest. Makay Zsuzsa és Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének két munkatársa szerint azonban az nem kérdés, hogy ki lehetne és kellene találni olyan rendszert, amely nagyobb hangsúlyt fektet a nemek közötti munkamegosztásra és a rugalmasabb munkavállalásra.
A kutatók szerint olyan kiszámítható családpolitikára lenne szükség, amely két évtizedre előre lehetővé teszi a tervezést. A magyarok ugyanis rosszul reagálnak a hirtelen változásokra: amikor például bejelentették, hogy a gyes három év helyett két évig jár majd, rögtön tíz százalékkal kevesebb gyereket vállaltak a párok. A rendszerváltáskor 120 ezer baba született évente, 2010-ben már csak 90 ezer. Mentalitásváltás nélkül a helyzet nem változik. A fordulathoz az kell, hogy a munkát és a családot összeegyeztethetőnek tartsák az emberek, például könnyebb legyen visszamenni dolgozni kisgyerekes anyukaként. A merev szabályozáson a politika tud változtatni, a munkamegosztás azonban otthon kezdődik.

Hasonló érdekes cikkeket olvashatsz a Marie Claire januári számában!