| A devizaadósok 20 százaléka több mint 200 ezer embert jelent. A sajtóban megjelenő korábbi találgatások 100-120 ezer potenciális végtörlesztőről szóltak. |
Még senki sem tudja, pontosan hányan fognak végtörleszteni, az adatokat csak most dolgozzák fel, de a bankszövetség közlése szerint a devizahitelesek majd minden ötödike (azaz 20 százaléka) jelezte: élni kíván a lehetőséggel. Az persze kérdéses, hányuknak sikerül január 31-ig igazolniuk, hogy megvan a fedezetük: az időközben hozott új rendelkezés szerint ugyanis hiába van még két hónap a törlesztés határidejéig, aki nem bizonyítja hitelt érdemlően január végéig, hogy erre meglesz a pénze, azt a bankok elutasíthatják.
Piszlicsáré akadályok
Mielőtt bármelyikünk bedőlne annak a harsányan demagóg állításnak, miszerint a devizahiteles valamiféle felelőtlen figura, aki fene nagy jó dolgában vette fel annak idején a svájcifrank-hitelét, és most meg magára vessen, érdemes tudatosítani magunkban, hogy a frankhitelesek élete irreálisan nehéz lett egy olyan ok miatt, amire nem igazán lehetett számítani.
Rita (35) például öt éve vette fel 15 millió forintos frankhitelét, hogy megvehessen egy budapesti lakást ahelyett, hogy még évtizedekig „dobja ki” a körülbelül ugyanennyi pénzt albérletre. A kezdetekben havi 90 000 forintos törlesztőrészlet a csillagokig szökött, ma már havonta 170 000 forintot kell előteremtenie – emellett természetesen még kéne enni és ruházkodni is. Hiteltartozása a pontosan fizetett részletek ellenére is közel 20 millió forintra rúg: ha most tudna végtörleszteni, „csak” 14 milliót kellene fizetnie. Óriási tehát a tét: sikerül-e készpénzhez jutni a hátralévő néhány hét alatt.
Elvileg egy áthidaló forinthitellel megoldható lenne a dolog, azonban a bürokratikus hercehurca ezt is ellehetetlenítheti.
Mindent egy lapra tett fel
Ritának saját bankja nem volt hajlandó forinthitelt adni a törlesztésre, ezért más pénzintézethez kellett fordulnia, ott viszont a hitelelbírálás a máskor megszokott két-három hét helyett akár 6-8 hétig is eltarthat. Hogy biztosan ne fusson ki az időből, már banknál is kérelmezett volna hitelt, ám ott december végén már nem fogadták, mint mondták, nincs már idő az átfutásra – persze lehet, hogy csak a keret merült ki.
Most már nem tud mit tenni, csak vár és reménykedik, hogy a bank január végéig kedvező döntést hoz, és erről hajlandó lesz nyilatkozni is. Ha nem jön össze, eleshet az egész ügylettől; eladhatja a lakását, és még úgy is jelentős tartozása marad.
Meg sem próbálta a forinthitelt
Havonta 175 ezer forintot fizet Anikó (31), aki szintén lakásvásárlásra költötte a három éve még 12 millió forintot érő frankhitelét. Most 16 millióra rúg a tartozása, míg a lakása értéke alulról súrolja a 10 milliót – ezért értelme sem lett volna forinthitelért folyamodnia, ennyit úgysem kapott volna.
Anikó most az állami árfolyamrögzítés lehetőségében reménykedik: az igénylést már beadta, és ha minden jól megy, 36 hónapig fix törlesztőrészleteket fizethet majd. Hogy az így felhalmozott különbözetet, mely a piaci ár és a rögzített árfolyamú törlesztőrészletek közti különbségből adódik, hogyan fogja visszafizetni, még nem tudja. Csak bízik, és reméli, hogy akkor is lesz valami megoldás.
„A bank nagyon segítőkész volt, amikor közösen végiggondoltuk ezt a lehetőséget. Mindent átszámoltak velem, együttműködőek és gondosak voltak – pedig jól láthatóan túlterheltek voltak, rengeteg végtörlesztő várt még rajtam kívül a sorára” – mondja Anikó.
A készpénz mindent visz
„Az idő rövidsége miatt inkább azok jártak jól ezzel a lehetőséggel, akiknek saját erőből rendelkezésére állt a teljes összeg – mondja Béres Krisztina, független hitelszakértő. – Aki most forinthitelt akart felvenni, annak a korábbi hitelfelvételhez képest sokkal szigorúbb feltételeknek kellett megfelelnie ahhoz, hogy hitelképesnek minősítsék.”
Azoknak, akik már beadták hitelkérelmüket, és a bank elindította a folyamatot, annak még a pénzintézet gyorsaságától függően van esélye. A tapasztalatok alapján a bankok mindent megtesznek azért, hogy ezekből a beadványokból konkrét ügyletek legyenek, hiszen így újabb ügyfeleket szerezhetnek.
„Aki még nem adta be sehova hitelkérelmét, annak már a nagy kereskedelmi bankok többsége nem is fogja befogadni, mert az új jogszabályok lerövidítették a határidőket. A végtörlesztési igényünk bejelentésétől 60 napunk van rá, hogy fizessünk, viszont aki hitelkiváltással szeretné rendezni devizatartozását, annak január 30-ig az új banktól hitelígérvényt kell benyújtania a régi bank felé. Aki saját erőből törlesztene, annak pedig a bankszámláján kell lennie a teljes összegnek már január 30-ig.”
