Az érzelmi túlsúly mégis inkább a férfiakra jellemző, egy afféle kényszer ez, elbújni a tennivalók és a feladatmegoldások közé, melyek aztán könnyen be is szippantják őket.
Való igaz, jobban passzol az ő agyi működésükhöz az ilyen viselkedés. Belülről motiválja őket a megoldandó feladat, leköti a gondolataikat, figyelmüket. Valamit cselekedni, ami mérhető, megvívni a csatákat a külvilágban.
Hulljon le a lepel, és érezzünk!
Ellenben a nő mit csinál? Vigyáz a „falkájára”. A falka ez esetben legyen a közösség, a társas kapcsolatok, az érzelmi érintkezések felülete. A nő eredeti „funkciója” az, hogy nagyon finom füllel meghallja az elakadást, hiányt, a kiáltó szavakat, mindenkor figyeljen a falkájára. Érezze, mikor kell jelen lennie, ez ad hoc jellegű, rugalmasabb gondolkodást kíván. Más ez, mint a férfiaké, és ez így van jól, mert alapból így vagyunk kódolva. Ezzel a racionális munkaüzemmóddal szemben áll az, amikor érzelmi viszonyban, kapcsolatban éljük meg az életünket. Lásd karácsony: az ilyen ünnepek alkalmával, amikor minden lecsendesül köröttünk, kiderül, hogy mit tudunk kezdeni egymással. Lelepleződünk. Lecsupaszodunk. Csak önmagunkat és a másikat látni a tükörben, strukturált üzemmódok és határidők nélkül, intimitásban. Sokaknak ijesztő az örömteli pillanatok megélése, a közelség, az érzések, a kapcsolatok valós megélése, adott esetben egy-egy konfliktus átbeszélése.
A legtöbb férfi számára nehéz.
Munka? Mánia!
A nők szoktak felmondani kapcsolatot azért, mert sokadik éve nem tudnak közelséget teremteni a férjjel, mert ő állandóan visszahúzódik a csigaházába, a tárgyszerű világába (számítógép, papírmunka, ház körüli teendők stb.), amely tisztább, egyértelműbb számára, így feszültségmentesebb is. A munkamániás nőknél gond, hogy másfajta jutalmakat várnak, másfajta „pontozási rendszert” szoktak meg, mint adott esetben gyereknevelés alatt, ezért sietnek vissza a munkahelyükre. Azt már személyisége válogatja, hogy ki éli meg áldozatként az anyaságot. Aki nagyon hozzászokott a külső piros pontokhoz, az lehet, hogy szenved. Sokan viszont könnyen megszokják ezt az életritmust. Ha a nőnek rendben van a hormonháztartása, akkor ezt a gondoskodó életet is kívánni fogja. A nem szoptató nők általában gyorsabban mennek vissza dolgozni, mert kimaradnak egy mély kötődésből, nem akarják működtetni az intimitás hormonjait, mert a kinti világ szerepében járatosabbak, ott érzik jobban magukat.
A nő dupla szerepben
A nő szerepe a falkán belüli áttekintés, összehangolás, tisztítás, a koordináció. 1950-től, vagyis körülbelül hatvan éve a nők már úgy nevelődnek, hogy tapasztalatokat szereznek, méltó versenytársakká érnek a férfiak mellett. Ami nehézséget és borulást okoz, az az, hogy a munka világa viszont megköveteli az első helyet, és család is ezt kívánja. A falka gondozását nem fogja új szereplő végezni attól, mert az anya dolgozik, vagyis mert dupla szerepe lett a nőknek. Akkor kell ott lenni, amikor szükség van az anyára, de a munkahely ezt sokszor nem engedi.
Lojalitás a céghez és a családhoz is. Ez a munkaszerkezet, amely a férfiakra volt kitalálva, egy utópikus család esetén válhatna gondtalanná, akkor, ha lenne egy harmadik szülő…
Annyira megszoktuk, hogy külső tényezők alapján vagyunk mérve, hogy amikor a nő egyszer csak anyaként belekerül az intimitásba, mondjuk 1–8 évre gyerekszülés esetén, akkor elveszti a talajt a lába alól. Nincs hozzászokva a helyzethez, feszeng. Nem szabad engedni, hogy az életük négy fal közé szoruljon; rugalmasabbak, jobb kedélyűek azok a gyerekek, akiket anyjuk a kenguruban sokfelé magával visz.
Érdekel a téma? Többet is megtudhatsz róla élőben, ITT!
Ön dönt, mit veszít
Képzeljük el, hogy mondjuk nyolcvanéves korunk felett ott fekszünk az ágyban, és közel a vég. Képzeljük el, hogy le kell írnunk, melyek azok a dolgok, élmények, kapcsolatok, amelyekben mi voltunk fontosak, nekünk való volt, értékes volt, szép volt, értelme volt, melyeket magunkért, családunkért tettünk.
Aztán döntsük el, hogy mikor akarunk elkezdeni eszerint élni? Miért nem ma?
