Aki Japánban jár, biztos, hogy hazahoz egy Hello Kitty-figurát vásárfiának. Oroszországban lépten-nyomon matrjoska-babát árulnak, míg Mexikóban már az első bazárban találunk sokszínű, méretes árnyékot biztosító sombrerót. Összeállításunkban nemzeti kabalák eredetét kutatjuk.
Japán – Hello Kitty és Maneki Neko
Talán csak véletlen, de tény, hogy Japán mindkét híres figurája macska.
A vörös masnit viselő, hófehér, száj nélküli cicát lehet imádni vagy gyűlölni, de a Hello Kitty-jelenség mellett nehéz elmenni. És hogy hogyan született Kitty? 1962-ben a gumiszandálokat áruló Sanrio vállalat alapítója bevételét úgy akarta növelni, hogy a lábbelikre aranyos figurákat rajzoltatott. A szende cica – ki tudja, miért – pillanatok alatt a közönség kedvence lett. A kitűnő üzleti érzékkel megáldott tulajdonos azonnal nekiállt felépíteni a macska imázsát, a rajz tehát hamarosan személyiséget kapott. A figurához kitalált történet szerint a cica neve Kitty White, London külvárosában született november elsején, magassága 5, míg súlya 3 almányi. Ezenkívül imádja ikertestvérét, Mimmyt, szereti a házi almás pitét, és gyűjti az „aranyos dolgokat”. Kitty azóta Swarovski-kristályból, cukorból, életnagyságú szoborként, sőt működő mobiltelefonként is megvásárolható, de azon sem kell meglepődnünk, ha saját albuma jelenik meg, vagy egy hozzá címzett étteremmel találkozunk. És még egy apróság: Kitty évi egymilliárd dollárt hoz tulajdonosának, az egykori szandálárus Sanriónak.
Maneki Nekót, azaz az „integető macskát” sokan egy másik országgal azonosítják, mivel Kínában úgy megkedvelték a hagyományos japán figurát, hogy kultúrájuk szerves részévé tették. A legenda szerint egy vagyonos úr a viharban egy fa alá menekült, amikor lábaihoz dörgölődzött a közeli templom papjának cicája. A nemes követte a macskát, és egy pillanattal később villám csapott a fába. A gazdag úr hálájának kézzel fogható bizonyítékaként a szegény templom virágozni kezdett. Az első Maneki-szobor a macska halála után készült. Az általában kerámiából készülő, jobb kezét feltartó szobor a hagyomány szerint szerencsét hoz a tulajdonosának. Állandó vendég boltok, éttermek, irodák bejáratának környékén. A feltartott jobb mancs állítólag vonzza a pénzt, míg a feltartott bal megőrzi azt, így bankok, lottóirodák bejáratánál nem ritka a mindkét kezét felemelő Maneki sem.
Oroszország – A matrjoska-baba
A matrjoskák valószínűleg a Japánnal vívott háború után jelentek meg Oroszországban: a babákat a fogságból visszatérő hadifoglyok hozhatták magukkal. Zvjozdocskin, az első matrjoska kifaragója csak elbeszélésekből ismerte az eredeti japán babát, de az orosz esztergályosok már korábban faragtak egymásba rakható húsvéti tojásokat. Az 1900-as világkiállításon a bronzérmet egy matrjoska vitte el, így Oroszország babázni kezdett. A hagyományosan citrusfából, nyír- vagy nyár-, esetleg ébenfából készülő figura neve a Matrjona név becézett változata. Jelentése családanya: a baba a termékenység szimbóluma is egyben. A hagyományos matrjoskát virágokkal díszítik, a legnagyobb figura hagyományos viseletű nőalak, a legkisebbet pedig egy darab fából faragják. Mióta a baba a népművészet részévé vált, tematikus matrjoskák is készülnek: a politikai vezetők által inspirált éppoly kevéssé meglepő, mint mondjuk az amerikanizálódott, sztárokat bemutató baba.
Amerika – Pomponlányok
Először az 1870-ben, Princeton Egyetemen megalakult „buzdítóklubban” hajráztak (a cheerleading egyébként szó szerinti fordításban „örömvezetést” jelent). Ekkoriban a szurkolást kizárólag férfiak szervezték, de a hajrázás az első világháború után közösségi szórakozássá, női hobbivá nőtte ki magát, amit az 1956-ban bevezetett pompon még lányosabbá tett. Ma már minden amerikai középiskola rendelkezik saját csapattal, amibe csak a legszebb lányokat, a legjobb tanulókat választják be. Az irigység mégis előítéleteket szül – így aggatták a pomponlányokra a szép, de buta, valamint az intrikus jelzőket.
Belgium – Hupikék törpikék
A kis kék manók kitalálója, Pierre Culliford belga rajzoló (ismertebb nevén Peyo – neki köszönhetjük a rajzfilmet és a képregényt is) 1958-ban épp egy francia barátjával ebédelt, amikor észrevette, hogy sótlan az étele.
Nem jutott eszébe a só francia neve, így azt mondta barátjának, hogy adja oda neki a „Schtroumpfot” (franciául törpe). Barátja így felelt: „Itt a Schtroumpfod. Ha befejezted a schtroumpfolást, schtroumpfold majd vissza.”
A két jó barát ezután két hétig csak törpölve beszélt: így született meg a Smurfs (franciául Les Schtroumpfs), azaz a Hupikék Törpikék tréfás-bájos meséje. Törpapa, Okoska, Dulifuli és a többiek azóta meghódították a világot. A siker titka (az esetlen, emberien gyarló törpkaraktereken kívül) valószínűleg az éterien tiszta törpvilágban keresendő: itt még a főgonosz, Hókuszpók is szerethető, elvetemült macskájával egyetemben.
Mexikó – A sombrero
A csúcsos, széles karimájú, tarka sombrero, amelyet egy madzag tart meg, Mexikó legismertebb jelképe. A sombrero születését – akárcsak a később feltalált cowboykalapét – az időjárás tette szükségessé.
Széles karimájú kalapot viselő lovasokról már a 13. századi Mongóliában is készültek feljegyzések: ha forró a klíma, elterjed a széles karima. A sombrero neve a spanyol sombra, árnyékadó kifejezésből ered: viselőjének homlokát, arcát, fülét, vállát, de még a hátát is védi az erős napsütéstől.
A sombrero névvel Spanyolországban valójában általánosságban a kalapokat jelölik: a tarka, jellegzetes szuvenír neve sombrero charro. Rengeteg színben, mindenféle mintával kapható, de a modern városokban hétköznap szinte senki nem hordja őket. Fesztiválokon, népünnepélyeken és legfőképp a Mexikón kívül tartott tradicionális mexikói ünnepségeken a sombrero mégis kötelező viselet.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Básti Juli: „Megtanultam a jelenben élni”
- Szimbólummá vált tárgyak a világból
- Holtomiglan-holtodiglan Hollywoodban
- Kutyaterápia a tanórán?
- Elmarad idén a tél?
- Lehet boldog a gyerek?
- Anya főz
- Dr. Vekerdy Tamás rovata
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
