Míg a Titanic katasztrófáját 1912-ben a legtöbb nő túlélte, a férfiak nagy része odaveszett. Nem véletlenül, hiszen a lovagiasság szabályai azt diktálták, hogy a férfiak csak akkor mentsék az életüket, ha a nőket és gyermekeket már biztonságba helyezték (emlékezzünk csak vissza a történetet feldolgozó filmre, melyben a Leondardo DiCaprio által játszott karakter megmenti kedvese életét, majd békében hal meg).
Most ugorjunk száz évet, és nézzük meg a Costa Concordia óceánjáró esetét, amelyben szerencsére sokkal jobb volt a túlélési arány, hiszen közel volt a part és a víz sem volt annyira hideg. Ettől még azonban a nőknek nem volt nagyobb esélyük a megmenekülésre a január 13-án, pénteken zátonyra futott óceánjárón – már amennyiben ez a férfiakon múlott.
Egy ausztráliai édesanya és kislánya azt mesélte, hogy miközben próbáltak volna az életmentő csónakba bemászni, félrelökték őket a hisztérikusan menekülő férfiak. A melbourne-i 46 éves Michelle Barraclough pedig elmondta, hogy ő és férje minden erejükkel próbálták 12 éves Katherine lányukat maguk mellett tartani, szorították őt, ahogy tudták, miközben a négyezer utas őrült módon próbált menekülni a süllyedő hajóról és valahogy betuszkolni magát a mentőcsónakokba. „Minden férfi önmagát mentette” – mondta az asszony.
Úgy tűnik, a társadalmi-nemi különbségek minden téren eltűnőben vannak: mára mind a férfiak, mind a nők hisztérikusan viselkednek ilyen tragikus helyzetben. Az olaszországi eset kapcsán nem hallottunk túl sok hőstörténetet – főként ami a kapitányt illeti –, bár nyilván itt is voltak önzetlenül viselkedők (gondoljunk csak Fehér Sándor hegedűművészre, aki a szemtanúk szerint bár beszállhatott volna a csónakba, visszafordult, hogy gyerekeknek segítsen). Noha nyilván a Titanicnak is megvoltak a maga gyávái, a számok beszédesek: a nőknek 74, a gyermekeknek 52 és a férfiaknak csak 20 százaléka élte túl a múlt századi hajószerencsétlenséget.
