A hír: Bemutatták a potenciális pályázókat a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság képviselőinek. A tihanyi gardahalászat, a somlói juhfark és Nagy László költészeti öröksége mellett versenyez a Művészetek Völgye rendezvény is. Azután, hogy a közelmúltban a Sziget lett Európa legjobb fesztiválja, igazán megmutatjuk Európának!
Karafiáth Orsolya véleménye: Soha nem felejtem el a húgom angol pasijának a fejét, amikor először (öt éve) kivittük a Szigetre, mondván, hogy nekem fellépésem van ott. Hallott a régi punkzenekaromról, az Elektrik Bugi Kommandóról, és tudta, néha csinálok egy-egy zenei projektet, nyilván azt gondolta, hogy ezek közül valamelyikkel lépek majd fel egy kisebb színpadon. Ám mi az Octopus Összművészeti Helyszínre galoppoztunk, és szegény angol szája tátva maradt: egy felolvasás vette kezdetét, magyarul. Türelmesen végigülte, és egyre lelkesebb lett, végül azt mondta, hogy ilyet a világon még nem látott, pedig ezer fesztiválon volt már (tényleg, és szeretett is ezekről mesélni, bár neki Glastonbury örökös esőzésekkel megbolondított fesztiválja marad a fő kedvence), de soha sehol nem voltak felolvasások. Neki, egész fesztiválokat végigbulizó embernek ez óriási meglepetés volt, maga a műfaj a fejében eddig a kocsmázásból és a zenére való tombolásból állt.
Tényleg ritka, hogy egy nagyfesztivál ennyire sokszínű legyen. A kisebbek tekintetében többször előfordul, hogy teli vannak civil és kulturális programokkal, de a nagyoknál ez ritkaságszámba megy. Barátunk azóta is évről évre lelkesen jön ki velünk, és tényleg nem csak a zene miatt. (Bár idén a British See Power mozgatta meg leginkább, mert ugye ezt a zenekart még a hazájában is ritkán hallhatják a rajongók.) Sajnos évről évre egyre kevesebb a csak magyar, és főleg csak rétegeket érdeklő program, de a célközönség már valóban kitágult, túlnőtt az eredeti, főleg az úgynevezett alterekből álló csoporton, egy ideje tényleg rengeteg külföldi jön csak a Sziget miatt hazánkba, és a számuk évről évre nő, köszönhetően a hagyományoknak, és annak, hogy a rendezvény reklámja országokra szabottan működik, állítólag (ezt tényleg csak hallomásból tudom) a franciák és a hollandok azok, akiket leginkább meg tudtak mozgatni.
Tény és való, hogy a Sziget nekünk drága, de aki ismeri a párizsi árakat például, az belátja, hogy nekik ez nem annyira észvesztő mulatság. Ugyanúgy működik ez, mint például a népszerű legénybúcsúk esetében: Magyarországra jönnek inni és mulatni (Prága belvárosából már kitiltották a randalírozó hordákat), és a Szigeten tényleg mindent megkapnak: sátorban el van intézve a szállás, van mindenféle étel, és ugye legfőképpen ital, és vannak a programok. Tavaly egy hetilapba átfogó kritikát kellett írjak a kulturális kínálatról, és abban örömmel fejtegettem, hogy azért akad még elég, és egyre több a kétnyelvű felolvasás, beszélgetés, hódít a story telling műfaja, a slam poetry, és igen, így hódítanak a magyar performerek is. Aki már végignyomott egy teljes hetet egy fesztiválon, az tudja, a harmadik nap után mennyire hiányzik valami más, valami agymozgató dolog. Nos, a többi nagyfesztivállal ellentétben a Szigeten akkor is el lehet (jól) lenni, ha éppen nem a kedvenc zenekarunk őrjöng a Nagyszínpadon. És azt hiszem, ez a nemzetközi sikerének az igazi titka…
