
Szép, okos, tehetséges, de…
Gyakran panaszkodunk, hogy 3-5-10-12 éves gyerekünk „akaratos”. Aztán hamarosan megfordul a panasz, jön a kamaszkori lustaság, lustálkodás, merengés, „tanulásképtelenség” ideje, és mi újra panaszkodunk, hogy „nincs akaratereje”. (És még jó, ha nem fáradoztunk azon is kisebb korában, hogy „megtörjük” az akaratát, hanem megmaradtunk a panaszkodásnál…)
Azt tudnunk kell – úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani –, hogy a kilencedik életév felé haladva a gyerek megint csak egy változási küszöbhöz ér, belső feszültségei nőnek. Mérei Ferenc ezt a „metafizikus nyugtalanság korának” nevezi, a Waldorf pedagógiai Rubiconról, határvonalról beszél. Ki vagyok én – a szüleim gyereke vagyok? –, mi lesz, ha meghalnak, mi lesz, ha meghalok, és egyéb efféle gondolatok kavarognak féltudatos vagy tudattalan benyomások formájában a gyerekben, melyeket maga sem ért egészen. A tehetség, bár feldolgozni is segít ezeket a feszültségeket, mégis, erejüket is növeli. (A kreativitáshoz általában fokozott agresszív feszültség társul…) Mint tudjuk, a kisebb testvérek léte erős ambivalenciaérzéseket – szeretet és gyűlölet együtt – vált ki a legnagyobban, és ha nem szabad kimutatni és kimondani a testvérféltékenység szavait – „utálom”, „hülye”, „bár ne élne” –, akkor ez tovább növelheti az ambivalencia negatív oldalát és ezzel a feszültséget. (Az esetleges megparancsolt szeretetről nem is beszélve.)
Ha a gyerek túl fáradt – különórák vagy egyebek miatt –, ez is növeli a feszültséget, és agresszív (vagy másoknál: depresszív) tünetekben nyilvánulhat meg.
Unokája nagyon jól tudja, hogy mi kell neki – fokozott gyengédség, „öleljék meg” –, és azt is pontosan látja, hogy mi történik vele: „jön magától, belülről”. (Lásd: testvérféltékenység.)
Szakemberek körében – és részben a laikusok körében
is – régóta közhelynek számít, hogy elsősorban a „problémátlan”-nak tűnő, visszahúzódó, „hála istennek, észre se vesszük, hogy ott van” gyereket kell, kellene félteni a jövőt illetően, míg a konok, akaratos, „rossz” gyerek pszichikusan még jó, önérvényesítésre képes állapotban van.
Ha a helyzet minden változtatás ellenére – fokozott gyengédség, engedés a kis dolgokban stb. – a család számára továbbra is kezelhetetlennek, mert „elviselhetetlennek”
bizonyul, akkor szakembert kell felkeresni, aki segíthet
a feszültség oldásában. (Gyakran meglepi a szülőket és esetleg a pedagógus kollégákat is, hogy a „kezelés” első időszakában a tünetek nemhogy enyhülnének, ellenkezőleg, fokozódnak, de ez csak azt jelzi, hogy a kezelés jó úton jár, jó irányba halad. Türelem!)
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
Meryl Streep: Lady vasból, a szíve aranyból
- Vajon ő az igazi?
- Hidegterápiával a fájdalom ellen
- Lenyúlhatja a páromat?
- Valentin vacsora a sztárbloggertől
- A lánykérés itt van a levegőben
- 6 kérdés a potenciazavarról
- Varró Dani: Misi és a fegyelem
- Dr. Vekerdy Tamás rovata: Segítség! Akaratos az unokám!
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!