Az angliai Staffordshire-ben az elmúlt húsz évben a tűzoltószakma komoly fejlődésen ment keresztül. Egyre kevésbé számít a nem a felvételnél. Jelenleg a megye 907 tűzoltójából 56-an nők, míg húsz évvel korábban ez a szám összesen kettő volt. Manapság már vezetők és kapitányok is találhatók köztük. Régebben azt sugallták a tinilányoknak, hogy ez a szakma nem fogadóképes nők számára, így a legtöbben meg sem próbálták, de ma már egyre több nőnek jut eszébe tűzoltónak jelentkezni. Nekünk is eszünkbe jutott.
Tűzoltó – tíz kilóra az önmegvalósítástól
Van valami romantikus az életmentésben, de tény, hogy a nagy slaggal oltás a férfiak kiváltsága. Mi mégis reménykedtünk, hogy van esélyünk bekerülni a tűzoltók közé. Hiába. Az Országos Katasztrófavédelem az alábbi levéllel utasított vissza minket: „Beosztott tűzoltói munkakörben nők nem foglalkoztathatóak. A tiltás orvosszakmai okait egy rendelet melléklete tartalmazza, ami a nőknek nem engedi a hőterhelésben végzett nehéz fizikai munkát és a 25 kilogrammnál nagyobb teher mozgatását. A beosztott tűzoltó védőfelszerelése légzőkészülékkel együtt 35 kilogramm súlyú is lehet.” Súlyproblémák – már itt is…
Börtönőr – fifti-fifti
Szerencsés esetben olvasóinknak nincs első kézből szerzett börtönös tapasztalata, de az biztos, hogy a filmekben a marcona rabokra mindig hasonlóan marcona férfiak vigyáznak. Nem hagytuk magunkat és jelentkeztünk, ám azt a választ kaptuk, hogy csak nőket őrző intézményekben van esélyünk. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság részéről dr. Gregor Katalin jogi főosztályvezető-helyettes magyarázta el nekünk a miérteket: „Ha a munkáltató a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetést tett, amikor bizonyos munkára nem vett fel egy védett tulajdonsággal rendelkező jelentkezőt, akkor jogosan járt el.” A körmondat nagyjából annyit jelent, hogy férfiak csak férfibörtönben, nők nőiben végezhetnek ilyen munkát, vagyis 1:1 az állás. De ilyen eset például az is, amikor mondjuk katolikus hitoktatónak nem vesznek fel más vallású személyt. Nahát.
Kommandós – miért ne?
Hiába kutattunk az emlékeinkben, nem találtunk egyetlen női kommandóst sem (lehet, hogy csak a maszk miatt?), ezért felkerestük az Országos Rendőr-főkapitányságot, és csodálkozva konstatáltuk, hogy beadhatjuk a jelentkezésünket. „A rendőrségen belül nincs olyan munkakör, amelyet hölgyek ne tölthetnének be” – bizonygatta az illetékes. Az út tehát mindenki számára nyitva áll, bár kérdés, hányan akadnak, akik képesek átvészelni a kiképzést. Bár G. I. Jane-nek sikerült…
Erdészeti szakmunkás – sem most, sem máskor
Van abban valami szép, hogy minden nap friss, szmogmentes levegőt szívhatunk, kint lehetünk a természet lágy ölén teljesen stresszmentes környezetben, például favágóként. A tűzoltóságnál vallott csúfos kudarcunk óta tudjuk, hogy az egészségünk megóvására hivatkozva könnyen elhajthatnak minket, de azért elébe mentünk a pofonnak: favágónak jelentkeztünk egy gödöllői cégnél. A főnök a telefonban meglepődött, furcsállta a dolgot, nevetett, majd kedvesen megjegyezte, hogy ez speciálisan fiús munka, fizikailag megerőltető, nők nem bírnák. Nem is terveznek a jövőben felvenni ilyen munkaerőt: állítólag nem bírnánk el a motoros láncfűrészt… Kicsit megsértődtünk, de aztán…
Útépítő munkás – leráztak
Nyaranta a buszból kinézve gyakran látni félmeztelen, erősen napbarnított, esetenként szálkás testű férfiakat a friss aszfaltot szagolva izzadni. Olyasmi nem rémlik, hogy egy melltartós nő is ott munkálkodott volna közöttük, pedig ez a meló tökéletesen alkalmas arra, hogy a szolibelépő árát jó időre megspóroljuk. Meg akartuk tudni, hogy csak ez a melldolog jelenti-e a problémát, de az általunk felhívott szekszárdi útépítő cég munkatársnője más ürüggyel próbált leszerelni minket: „Cégünk nehéz fizikai munkákat végez és erre nem alkalmasak nők.” Már megint ez… „Nincs nő dolgozónk, csak az irodán, és később sem fogunk felvenni ilyen munkákra nőket.” Micsoda bizalmatlanság.
Pásztor – a tudomány is kiröhög
Na, ha valami, akkor ez nekünk való! Szabad levegő is, állatok is, sehol egy nehéz szerszám – hajrá. Mint kiderült, sehol nincs szabályozva, hogy a nyájat terelő ember kizárólag férfi lehet, csak az a fránya szokásjog… Míg az Alpokban és Skandinávia havas legelőin többnyire leányok voltak a tehénpásztorok, addig nálunk a kackiás bajszú, gyapjas ruhákba öltözött férfi csikósok, gulyások, juhászok, kondások és csordások között a nők labdába se rúghattak. A nő helyzete a pásztortársadalomban című tanulmányt hívtuk segítségül. „A magyarságnál a pásztorkodás jellegzetesen férfimunka, s a külső, távoli legelőkön asszonynép ritkán mutatkozott” – szól a szakirodalom. Új szenvedély után néztünk.
Olvasztár – ők oltanak, mi hegesztünk
A felforrósított nehézfémek igazán férfiasak, amit már a Terminátor-filmek vonatkozó jeleneteiből is tudhatunk. Na de… ki tudná elfelejteni a Flashdance kezdő jelenetét a benne hegesztő Jennifer Bealsszel? Vagy mit csinált Laetitia Alain Delon oldalán a Kalandorokban? Hegesztett – ami ha nem is ugyanaz, de ezzel azért bizonyítunk fémtéren. Itthon viszont mibe ütközünk, ha mi igazán forrón szeretnénk? Falakba. A hőterhelésben végzett nehéz fizikai munka miatt a kohók és kokillák világa a nők számára tiltott terület.
Bányász – „és nem is tervezzük”
„A fiúk a bányában dolgoznak” – hangzik a jól ismert mondás, és naná, hogy nem véletlenül. Hófehérke maximum ebédet vitt a törpéknek, de nem állt be közéjük, pedig a gonosz királynő nyilván örült volna, ha le van a gond az ébenhajúról és mérgezett alma helyett a bányalég végez vele. Hófehérke hiába jönne mondjuk Komlóra vagy Oroszlányba, minket is kinevettek egy pécsi bányászati kft.-nél, ahol a gyesről való visszatérés esélyeiről érdeklődtünk. Rövid kacaj után azt mondták: „Nőket csak geodétának és laboratóriumi állásokra veszünk fel, bánya- vagy alagútépítő feladatokra nem, és nem is tervezzük.” Érthetetlen szűklátókörűség.
Megsértett önérzetünk a Nemzeti Munkaügyi Hivatalig vitt minket, ahonnan az alábbi állásfoglalást küldték: „A dolgozó nők védelmét szolgáló munkavédelmi előírások – az esetenkénti tiltások, korlátozások – nem tekinthetők hátrányos megkülönböztetésnek, diszkriminatív intézkedésnek. Ezek a szabályok nemcsak a dolgozó nő egészségét és biztonságát szolgálják, hanem a születendő gyermekekéét is. A nők foglalkoztathatóságát a gondosan elvégzett munkaköri alkalmassági vizsgálatokra és a szakszerű kockázatbecslésre kell alapozni.” Ez van hát, fellebbezésnek helye nincs. Ha azonban valaki úgy érzi, hogy diszkriminatív módon, csupán valamelyik védett tulajdonsága miatt utasították el olyan helyről, ami a fentiekkel ellentétben valóban nem indokolt, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot keresse fel tanácsért.
