A hír: Különleges fogások kerülnek az asztalra idén júniusban egy rendhagyó washingtoni ételversenyen, ahol a szakácsok ezúttal fiziológusok és biológusok lesznek, a fődíj pedig nem kevesebb, mint egymillió dollár – és a remény, hogy mindössze egy tál étellel sikerül megváltoztatni a világot. A szabályok egyszerűek: olyan grillcsirkét kell felszolgálni a bíráknak, amely küllemében, ízében és állagában is a megszólalásig hasonlít az eredetihez, mindössze annyi különbséggel, az „alapanyag” soha nem élt és mozgott. A szintetikus hús előnye, hogy az előállítása kevesebb energiaráfordítást és helyet igényel, ráadásul csak az Egyesült Államokban évente több mint 40 milliárd csirkét, halat, disznót és tehenet ölnek le – olykor kegyetlen módon – az élelmiszerellátás céljából. A mesterséges hús megkímélné az állatokat a szenvedéstől.
Karafiáth Orsolya véleménye: A gimnázium utolsó évében, tehát nem tegnap lettem vegetáriánus. Eleinte nagyon szigorú voltam, tejtermék, tojás sem fért bele, ma már engedékenyebb vagyok: a hal is belefér. Nehezen tartottam a szigorú szabályokat, főleg utazás közben és vidéken – így lazulnom kellett, ha egészséges akartam maradni. De tény és való (mindezek mellett), hogy elsősorban állatvédelmi szempontokból kezdtem neki az egésznek. Pedig akkoriban még nem is láttam az elhíresült felvételeket a csirketelepekről, nem mutatták meg a beteg, szenvedő, egymás véres testét majszoló disznókról készített felvételeket. Nem sokkolt a sok adat, hogy mennyi ártalmas dolog kerül bele egy mezei párizsiba is.
Azelőtt igazi húsimádó voltam, a kedvenc csemegém, amit desszertként fogyasztottam, a füstölt kolbász volt almával, meg a májas hurka sült vérrel, valamint a megahardcore tatárbifsztek. Aztán egy-két sajnálatos véletlen (amikor is szőröstül került elém a körömpörkölt, vagy amikor éjjel kivágódott a hűtő ajtaja, és arcba csapott egy csirkeláb), majd egy disznóvágás (ahol a böllér elvétette a pörkölést, és a megfeketedett disznó majdnem felöklelt) a vega étrend felé térített véglegesen.
Nem gondolom persze, hogy az emberiségnek le kellene mondania végérvényesen a húsról, ez valószínűleg nem is lehetséges. Ha már valamiben, akkor a vércsoport szerinti hajlamokban hiszek: bizonyos típusoknak szükségük van a húsra, míg másoknak nem feltétlenül. Kevés húsnak helye lehet az egészséges étrendben, épp ezért én vendégeimnek is megfőzöm, sütöm a húsokat, feltálalom a feldolgozott húsipari termékeket, ha nagyon nem akarnak olyasmit enni, amit én. De amellett fontosnak tartok kiállni, hogy igenis kevesebb húsra van szükségünk, és azoknak is megbízható helyekről kellene származniuk. Aki látta az elején említett sokkoló alkotások, főleg filmek bármelyikét, velem érez. A rettegő, rossz körülmények között nevelt szarvasmarhák, akiket ipari árammal végeznek ki (közben bizonyítottan őrülten stresszesek, és ez átmegy a húsukba), a valódi szeméttel etetett beteg sertések, az egymás hegyén-hátán bukdácsoló, sebzett csőrű baromfik nem éppen étvágygerjesztőek. És ha ezekre a szegény párákra gondolok, és aztán arra, hogy a feldolgozott húsuk milyen nagy százaléka landol a kukában aztán, akkor elszorul a szívem.
Épp ezért üdvözlöm a mesterséges hús létrehozásának gondolatát, és remélem, hamarosan megkapja érte valaki azt a sok pénzt. És azt is remélem, hogy a fogyasztók rákapnak majd, mert jó íze lesz, és valóban pótolni tudja a tápanyagokat, fehérjéket is. Ha szójavirslit vagy növényi sültet eszem, sokan gúnyolódnak rajtam, hogy na, a nagy vega mégis vágyik olyasmire, mint például a bécsi szelet. Nos, én soha nem titkoltam, hogy néha valóban vágyom húsra, álmodom is hatalmas steakekről, de főleg a nagyi csirkepaprikásáról, csak éppen az elveim visszatartanak. Ha sikerül létrehozni a szintetikus húst, ez az álmom valóra válhat… Alig várom!
