
De most már szinte minden esténket megkeseríti a kakilás körüli probléma. A gondozónők is szóltak, hogy egész nap szenved tőle. Játszani se megy, hiába hívják. Fogja a fenekét, és körbe-körbemegy sápadtan, kétségbeesett arccal. Néha már annyira nem tudja tartani, hogy véletlenül kijön egy kis maszat. Figyelünk, hogy igyon eleget, egyen gyümölcsöt, és kevés csokit kap. Igaz, hogy decemberben, amikor a probléma kezdődött, az átlagosnál többet kapott (Mikulás, karácsony). A szobatisztaság kétévesen simán ment, ő kérte a bilit, nem erőltettünk semmit. Attól kezdve csak alváshoz és kakiláshoz használtunk pelenkát, ez így is maradt. Én is hajlamos voltam székletvisszatartásra, tulajdonképpen csak a szülés óta szűntek meg az ilyen gondjaim. A jó gyerekorvosunk lelki okokra gondol, azt tanácsolta, hogy én próbáljam meg lazábban venni a dolgokat, és elfogadni, hogy kislányom bölcsibe jár, én pedig dolgozom. Esténként egy kis kanál olívaolajat, reggelre pedig frissen facsart narancslevet javasolt. De a tünet nem enyhül. Hová forduljunk?”
Visszatartás
Az egy éven is túlterjedő szoptatási idő, a kisgyerekkori elaltatás módszere, a maga lelkiismeret-furdalása, hogy már nincs a gyerekével, és tépelődése, hogy nem kellene-e vele lennie, mind együtt hozzájárulhatnak a tünet kialakításához. (Mesét, ugye, mondanak is esténként, nem csak a dévédén nézi?) Egy kis vigasztalás: a legfrissebb vizsgálatok szerint amilyen fontos, hogy az első életév még az anya közelében teljen, annyira egyértelmű, hogy a második életév megkezdése után a gyereknek nem árt, ha megfelelően felszerelt, jó gondozónőkkel ellátott és nem zsúfolt bölcsődébe kerül, ha az anyával és a családdal való jó és érzékeny kapcsolat a nap többi részében megmarad. Igen, kislánya a maga szorongásait és félelmeit, tépelődéseit éli át mint a sajátját.
Feltehetőleg szégyelli elkérni a pelenkát a bölcsődében, amikor kakilnia kell. Talán jó lenne biztatni, hogy nyugodtan kakilhat a pelenkába ott is, ahogy otthon szokta. Egy bögre meleg ital – és a nem siettetett reggeli készülődés – talán hozzá tudná őt segíteni, hogy már reggel megszabaduljon a széklettől. (Ehhez persze kicsit korábban kellene felkelni, ehhez viszont kicsit korábban kellene lefeküdni…) Igazuk van, hogy ha egy tünet nem enyhül, itt az ideje szakemberhez – pszichológushoz – fordulni. Én valószínűleg először a lakóhely szerinti illetékes nevelési tanácsadót keresném meg. Ha ez nem vezet eredményre, akkor, gyerekorvosuk tanácsát is kikérve, gyermekklinikai vagy kórházi pszichológiai – mentálhigiénés – szakambulanciát keresnék fel.
(Vagy bármely olyan rendelőt, ahol együttes „baba-mama” terápiát ígérnek, bár persze kislányuk már kinőtt a babakorból.) Megfelelő kezelés után a tünet gyorsan rendeződni fog.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Marozsán Erika: Amikor anya lesz a színésznőből
- Villámgyors vacsora: melegszendvics
- Elhagyott a húsz évvel fiatalabb diákjáért!
- Márciusi ifjak 2012 – a Nők Lapja őket választotta
- Nem akar kakilni!
- Klímatudatosan a fürdőszobában
- 12 jó tanács az energiatakarékos vízhasználathoz
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!