A hír: Halaszthatatlanná vált a magyar haderő újrafegyverzése – nyilatkozta a honvédelmi miniszter egy rádióműsorban. Mint kiderült, a következő tíz évben a honvédség hadfelszerelésének minden területét érintik majd a fejlesztések. „Sajnos az elmúlt jó néhány évben a honvédség mélyen alulfinanszírozott volt, és annyira elöregedett az eszközparkja, fegyverzete – néhány kivételtől eltekintve –, hogy halaszthatatlanná vált az előttünk álló tíz évben a teljes újrafegyverzése” – mondta Hende Csaba.
Soma véleménye: És én még mindig, és ennek ellenére is hiszek abban, hogy egy új világ eljövetelének a küszöbén vagyunk. Hogy mikor lépünk be, azon múlik, hányan ébredezünk az elkövetkező években, hónapokban, hetekben. (Merthogy egyre inkább a színvallás ideje van.) És ebben az új világban szerintem nem lesz szükség hadseregre és újrafegyverzésre. Nem lehet a végtelenségig nem tanulni a múltból! Le fog járni az az idő, amikor egy maroknyi ember terelgeti, irányítja a birkákat (ugyanez a birka egyben áldozati bárány is).
Nem és nem, egyre többen nem szeretnénk újra fegyverkezést, háborút a világban. Sok-sok helyen munkahelyek nincsenek, sem élelem az asztalon. Erre a félelemmel és szorongással teli kisfiúk új fegyvert szeretnének?
Két út van: félelem, vagy szeretet. És ezt az élet ezer apró helyzetében nap mint nap megéljük.
Az jutott az eszembe, hogyha nők lennének a hadügyminiszterek, vajon akkor is, még mindig a háborúsdit akarnánk nyomni? Mért nincs békeügyi miniszter? Mért csak hadügyi van? Mért gondoljuk, hogy az agresszivitásban, gyilkolásban, fegyverkezésben van a legnagyobb erő? (Már hallom belül azokat, akik példák sorát hozzák föl erre.)
Nem, a legnagyobb erő az ősbizalomban, a rendíthetetlen szeretetben van. Úgyhogy az egyetlen, amit tehetünk, hogy ezt gyakoroljuk valamennyien, mikro- és makrokörnyezetünkben egyaránt. Ez az, ami a világot formálja.
