Majdnem elégették a befalazott Csontváry-festményt

A hír: Egy józsefvárosi lakásban befalazva találták meg azt a mintegy negyedmilliárd forintot érő Csontváry-festményt, amelyet több más, tízmilliókat értő alkotással együtt még márciusban loptak el egy budai lakásból.
A már több betöréses lopást és egyéb más bűncselekményeket is elkövetett két budapesti férfi március 15-én a teraszajtót felfeszítve tört be az I. kerület Orom utcai magánlakásba, majd a dolgozószoba és a lakás alsó szintjén lévő helyiségek falairól több festményt leemeltek. A lakásból összesen 480 millió forint értékben loptak el különböző tárgyakat.
A tolvajok nem voltak tudatában annak, milyen értékes festményeket vittek el, erről csak a médiából értesültek, ezért nem is merték értékesíteni, inkább rejtegették az alkotásokat. A legdrágább képet, Csontváry Kosztka Tivadar Szerelmesek találkozása című festményét az egyik elkövető apósának VIII. kerületi, Szigony utcai lakásában, a szekrény mögötti részbe befalazták. A 43 éves N. Ferenc, miután megtudta, hogy társát elfogták, a Csontváry-festményt megpróbálta elégetni, de a képet és további két alkotást végül sértetlenül foglalták le a rendőrök.

Winkler Nóra véleménye: Érdekelni szoktak a műkincslopási ügyek, gondolkozom mindig, milyen lehet az a múzeumi fal, ahol egyszer csak feltűnik a hiány vagy az a feltört ajtajú villa, amin a tulajdonos félve lép be, de a Csontváry-festmény ellopása mélyen elszomorított. Mert sose fogom elfelejteni, milyen volt az az aukció, amin 230 millió forintnál leütöttem. A 2006 decemberi árverésen ez a kép az aukciós anyag csúcsfestménye volt. A Vígszínház, ahogy máskor is, most is teljesen megtelt vevőkkel és érdeklődőkkel. De azt rögtön érezni lehetett, hogy most másfajta izgalom tölti meg a teret. Kétszáznegyven tétel volt, amiből a Csontváry a negyvenhatodik volt. Már a negyvenedik tétel leütése után kezdett csendesedni a közönség, de a negyvenötödik végén olyan tökéletes, pisszenésmentes némaság uralta a széksorokat, amit se előtte, se azóta nem tapasztaltam.

A Szerelmesek találkozása felbukkanása a művészeti piacon szenzációszámba ment. Azt, hogy ez a kép létezik, tudta a szakma, de kizárólag fotókról, könyvekből, újságokból ismerte. Egy műgyűjtéssel egyáltalán nem foglalkozó család tulajdonában volt, akik egészen addig titkolták, micsoda kincs van a birtokukban. Csontvárynak összesen százöt képe ismert, az, hogy ez a fő mű egyszer csak ott volt, élő mivoltában, nagy izgalmat okozott művészettörténészek, Csontváry-rajongók, laikusok, galeristák és gyűjtők körében. Ettől volt hát ez a visszafojtott néma várakozás, amikor árverezőpultomból behívtam a képet a Vígszínház színpadára. Nyolcvanmillió forintos kikiáltási árról indult, átlépte a százat, tízmilliónként emelkedett kétszázmillióig. Még soha nem mondtam ki ekkora összegeket árverésen, és elmondhatom, nemcsak én, de az ott ülő nyolcszáz ember is megilletődve bámult. Kétszázharmincmilliós rekordlicittel nyerte el tulajdonosa, vastaps, kiabálás, elképesztő örömujjongás tört ki, amikor leütöttem. Óriási élmény volt, így kicsit én is meglopva éreztem magam.

Márciusi eltűnésekor újságírók hívtak, akiket én is csak megerősíteni tudtam, ez a kép nem adható el újra a piacon, annyira ismert, publikált, eladásakor mindenhol bemutatott fő mű, hogy nem valószínű, hogy értékesíthető. Tudtam, hogy tulajdonosa komoly gyűjtő, akit nagyon mélyen elkeserített az eset, így aztán roppant mód boldog voltam, amikor jött a hír: megvan! Furcsa lehet visszakapni egy képet, amiről eddig annyit tudtunk, hogy évtizedeket töltött korábbi tulajdonosainál, majd jött ez a viharos korszaka, ide-oda rángatták, szállították, lakótelepi liftbe tették, befalazták, majdhogynem elégették, és most ott van a mű, amin éteri nyugalomban találkozik egy szerelmespár. Minden jó, ha a vége jó.