

A BKV közleménye szerint júniusban indul a menetrend szerinti hajójárat a Duna fővárosi szakaszán. A meglévők (Meder utca, Jászai Mari tér, Batthyány tér, Petőfi tér, Boráros tér) mellé további (Újpesten, az Árpád hídnál és a Haller utcánál) kikötőket állítanak be, és – elvileg – úgy közlekedhetünk majd a vízen fel s alá, mintha csak villamosra szállnánk. Nem rossz ötlet, hiszen a folyón nincs dugó, jó a levegő. Már csak pár kérdés marad: vajon mennyi idő alatt lehet majd egy kikötőből a másikba jutni, és nem mellesleg mennyiért? Ettől függ ugyanis, hogy versenyképes-e a hajó bármely más közlekedési eszközzel. Nem elégedtünk meg elméleti fejtegetéssel, a kézbe stopper, és irány a helyszín! Szerkesztőségünk kiállított egy gyalogos, egy biciklis, egy autós és egy tömegközlekedő versenyzőt: lássuk, mire mentek a hajóval szemben! A pálya a Boráros tér – Batthyány tér közti szakasz – reggeli forgalomban.
1. Villamos, busz

Versenyzőnk a Boráros térnél egy kis sprinttel pont elkap egy 2-es villamost, így pár szippantással megússza azt a szagot, ami a Petőfi híd alatt gyűlő szemét- és galambürülékhegyekből párolog (és még némi előnyre is szert tesz). Innen így számol be az eseményekről: „Egy éles váltással külföldi turistának éreztem magam. Egyértelmű, hogy a 2-es villamos a legjobb városnéző járat a budai oldalra nyíló kilátással, és az utazóközönség is előkelőbb az átlagnál. A reggeli népsűrűség nem haladja meg az elviselhető szintet, azaz nem kellett összedörgölőzni idegenekkel. Kicsit kockáztattam, amikor a lelki békém érdekében metró helyett busszal vágtam át a Duna túloldalára a Lánchídon, ahol rendszeresek a dugók. Megúsztam, talán a benzinár-emelkedés miatt. Ránéztem az órámra, oké, jól állok: 18 perc alatt teljesítettem a távot.
2. Autó
3. Kerékpár

Bár bringás versenyzőnk kimondottan jó esélyekkel indul, ront a dolgon, hogy nincs pályaismerete: „Bringával járok, de a megszokott útvonalon szoktam közlekedni. A Petőfi hidat legszívesebben kihagytam volna, bár az a gyorsabb útvonal, de számomra fekete lyuk. Ezért a Borárosról a Nehru-part mentén mentem végig egészen a Vásárcsarnokig, ott a Sóház utcán tekertem, amíg ki nem lyukadtam a Fővám térre. Onnan sima volt az út, át a Szabadság hídon, majd végig a rakparton. Ez már ismerős pálya. Reggel kényelmesen lehet rajta haladni, de déltől megjelennek a járókelők és osztozkodni kell. A lomha bringámmal 8:17-kor indultam a Borárosról és 8:43-kor már a Batthyány téren voltam, bár ez elég rossz szintidő részemről, második alkalommal valószínűleg menne 20 perc alatt is.”
4. Futás
5. Hajó

És a nagy ellenfél:
„Rögtön becélzom a Boráros téri HÉV-megálló jegypénztárát, mert nem vagyok benne teljesen biztos, melyik kikötőben áll meg a BKV napi első, vagyis 8.45-ös menetrend szerinti hajójárata. „Mariiíí” – kiált a pénztáros csaj a szomszédban ülő másiknak, mert neki fogalma sincs, hol van itt a BKV-kikötő. Mellesleg onnan, ahol egész nap ül, 80 méterre, de legalább Mariiíí tudja, és útbaigazít.
Odaballagok a kikötőbe, megtalálom a menetrendet, de kicsit elbizonytalanodom, hogy tényleg jön-e ide BKV-hajó. Egyrészt a kikötőben rajtam kívül egy teremtett lélek sincs – a kapu, ami a stéget és a vizet elválasztja, pedig be van zárva.
Már épp a telefonom után nyúlok, hogy megtudakozzam intelligensen a BKV-tól, valóban járnak-e erre hajók, amikor egyszer csak kiköt egy – 10 perc múlva indulnia kéne, talán ez lesz az. Jön egy matróz, igaz, nincs matróznak öltözve, de kiderül, ez lesz a 8.45-ös hajó, jegyet pedig nála lehet venni.
Első feladat feljutni a hajóra, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A kapu nem nyílik, be van ragadva, végül a kapitány jön, és egy csinos kis piros csavarhúzóval benyomja a zárat. Végre bejutottam: a kapitánnyal és a matrózzal együtt már hárman vagyunk, aztán amikor kipengetem a jegyárat – a Borárostól a Batthyány térig hatszáz forint – értem már, miért vagyok egyedül. Ha – ne adj’ isten – még biciklim is lenne, plusz 700 forintba fájna a néhány kilométeres út. Egyébként ha elindul a rendszeres járat júniusban – a matrózok szerint szeptemberben –, reggel héttől este hétig csúcsidőben 30 percenként, egyébként 60 percenként közlekednek majd a hajók, a BKV-bérleteket is elfogadják, csak az alkalmi utasoknak kell külön fizetni.
A kapitány és a matróz borzasztó kedvesek, őszintén meglepődnek, hogy hétköznap reggel utasba botlottak. Felkísérnek a tetőteraszra, és ha zavarna, még a rádiót is lehalkítanák a kedvemért. Nem zavar. Másodpercre pontosan indulunk 8.45-kor, a nyakamba süt a nap, az arcomba fúj a szél, és akkor elkap a fíling. Végigmennék Pünkösdfürdőig, az mondjuk már egy ezres, de esküszöm, annyira ellazultam, kifizetném… A rakparton lépésben araszolnak az autók, néha megelőzzük őket, de ez az illúzió csak a Szabadság hídig tart, utána lassúbbak vagyunk. A Duna-parti lépcsőn egy fürdőgatyás pasi napozik, jobb esetben fürdőgatyás. A Lánchídról meg turisták fotóznak – ilyet se láttak még, hogy ekkora hajón egyedül utazik valaki. Borzadva gondolok arra, hogy nemsokára fel kell szállnom a 86-os buszra, ahol bizonyára nem egyedül utazom majd. De most élvezem a napsütést, fotózgatok, sajnálom, hogy nem hoztam a reggelimet. 31 perccel később teszem újra a lábam a szárazföldre, a Batthyány téren. A Borárostól a Batthyányig indulással, kikötéssel úgy hoztuk össze a 31 percet, hogy a Petőfi téren, ami a Vigadónál van, és ahol menetrend szerint meg kellett volna állni – a kikötés érdeklődés hiányában elmaradt. És igaz, hogy lassan értünk ide, de olyan volt, mint a tantrikus szex – sokáig tartott, és nagyon jólesett. Munkába pedig majd csak azok járjanak vele, akik hajlandók egy kicsit korábban ébredni (és persze van bérletük).”

Eredményhirdetés
Jármű | Szintidő | Stresszfaktor |
I. helyezett: autó | 11 perc | 5 |
II. helyezett: tömegközlekedés | 18 perc | 4 |
III. helyezett: bringa | 26 perc | 2 |
IV. helyezett: hajó | 31 perc | 1 |
V. helyezett futás | 32 perc | 3 |