Mária: Nehéz volt meghozni a döntést
Táncművész a hivatásom, több balett-társulatnál dolgoztam, de volt idő, amit Párizsban töltöttem. Az utóbbi években szabadúszóként egyre kevesebb színvonalas munkával találkoztam, leginkább azért, mert a kultúrára egyre kevesebb pénz jut, és ez nagyon érzékelhető a szakmán belül és az összes művészeti ágban. Haknikból, ideiglenes és rövid távú munkákból éltem, nem túl jól. Sok problémát jelentett, hogy az alacsony bérek is csúsztak, nem jöttek időben, nehézkesen ment a kifizetés. Körbenéztem, milyen más területen tudnék elhelyezkedni. Voltak próbálkozásaim, tanítványokat vállaltam, irodában is töltöttem néhány napot, de nyolcéves korom óta táncosnak képeztem magam, nem nagyon találtam a helyem. Ráadásul a tánc egy szerelem, amit nem lehet abbahagyni. Ma már egyre több válogatást hirdetnek külföldi, főleg hajós cégek. A nagy, utasszállító hajók esti műsora színházi esteket is tartalmaz, ahová képzett táncosokat keresnek, akik a moderntől a klasszikusig minél gazdagabb repertoárra alkalmasak. Úgy döntöttem, hogy elmegyek egy ilyen válogatásra. Az időbeosztásom sajnos bőven megengedte, ráadásul így folytathattam a táncot, a fizetés pedig komoly anyagi biztonságot jelentett az aktuális helyzetemhez képest. Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, hiszen ezek 6-8 hónapos külföldi utakat jelentenek. Borzasztó nehéz távol lenni a családtól, szeretteimtől. Egérutat reméltem a döntéstől abból a kilátástalan helyzetből, hogy egy helyben toporgok. Rengeteget jelentett, hogy biztonságban tudhatom magam. Mindenki kiborult a környezetemben, ahogyan én is, de tudták, ez a legjobb döntés, amit meghozhattam. Az első két út nehéz volt, de a mostani cég elképzelései és hozzáállása egybevág az elvárásaimmal. Volt rossz tapasztalatom, de most úgy érzem, megérte. Nincs már sok időm ebben a szakmában, élvezem, hogy addig is benne lehetek, amíg az életkorom és a szervezetem engedi, a keresetem nagy részét pedig félreteszem. Az összeget arra szeretném fordítani, hogy tovább tudjam képezni magam egy olyan szakmában, ami a további boldogulásomat jelenti majd. Van már konkrét elképzelésem, de babonából egyelőre nem szívesen beszélek róla. Inkább teszek érte.
Tímea: Örülök, hogy így döntöttem
Körülbelül öt évig dolgoztam egy multinacionális vállalat középvezetőjeként. Többnyire reggeltől estig tartott a munka, de biztonságban éreztem magam: a fizetésem mindig időben érkezett a számlámra, és néha jutott egy kis elismerés is. A férjemmel tudunk nevetni rajta, hogy péntek este két laptoppal mentünk moziba, persze azért, hogy hétvégén is folytathassuk a munkát.
De mindig is tudtam, hogy hosszú távon mást szeretnék. Volt egy álmom, és harminc fölött újra tanulásra adtam a fejem: pszichológia szakra jelentkeztem, júniusban fogok államvizsgázni BA szinten.
A munka melletti tanulással még inkább leterheltem magam, egyre több feszültséget és szorongást éltem át. Éreztem, hogy a harmónia kialakítása és az álmom megvalósítása miatt egy rugalmasabb munkaidő lenne ideálisabb, és mivel szerencsére rátaláltam a jógára, mely erősebbé és rugalmasabbá tett, megszületett bennem a megoldás. A segítséget, amit a jógától kaptam, szerettem volna továbbadni mindenkinek. Jógastúdió megnyitását kezdtem tervezgetni, és hittem, hogy ez nemcsak a rugalmasabb munkaidő szabadságát adja, hanem olyan új alapokat jelent majd számomra, ami a diploma utáni pszichológus foglalkozás mellett több lábon állni is segít, amit különösen fontosnak tartok.
2010 decemberében felmondtam a biztos állásomat (édesanyám majdnem szívrohamot kapott, amikor elmondtam neki), és néhány hónappal később a férjem segítségével és támogatásával megnyitottuk a jógastúdiónkat. Szervezem-vezetem a stúdióval kapcsolatos teendőket, magam is tartok jóga- és relaxációs foglalkozásokat. Örülök, hogy így döntöttem, mert jól érzem magam a bőrömben. Tudtam, hogy a vállalkozás beindításához legalább egy év szükséges (ez beigazolódott), de azt is tudtam, hogy ha ugyanolyan keményen dolgozom, mint korábban, annak eredménye lesz – erkölcsileg és anyagilag is. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a vendégeinktől, ez adja most a motivációt a munkámhoz. És persze most is gondolkodom valamin! De az még titok…
