A hír: Miguel Alquicira beültette a kislányt a fogorvosi székbe, és míg röntgenfelvételt csinált a fogairól, egyfolytában beszélt hozzá spanyolul, hogy megnyugtassa. Amikor végzett, szólt a fogorvosnőnek, és a rendelőben maradt, hogy tolmácsként továbbra is rendelkezésre álljon. Férfi fogorvosi asszisztensként Alquicira részese annak a változásnak Amerikában, amely a munkák nemek szerinti megoszlásában végbemegy. Az utóbbi évtizedben ugyanis a férfiak áramlani kezdtek olyan foglalkozások felé, amelyeket korábban tipikusan nőinek tartottak.
Soma véleménye: Tudomásul kell venni: a vadászó férfiből futballnéző férfi lett, pizzát pedig már bárki tud lőni a sarki közértben. Megváltoztak a kapcsolati és szerepminták, és megváltozott – sőt folyamatosan változik – maga az élet is. Aki ma begörcsöl valami ideába, aki ragaszkodik a múlt eddig megszokott sémáihoz, és nem tud rugalmasan a jelenben lenni – azaz nem nyitott arra, hogy megérezze, tőle mit akar az élet, hol van rá szükség –, annak szinte lehetetlen lesz talpon maradni.
„Ha beleérzünk a férfiak mostani helyzetébe, akkor, képletes példával élve, az ezredforduló környékén egyetlen mozdulattal kirántottuk a lábuk alól a szőnyeget, ennek következtében sokan meginogtak, sőt volt, aki a földre is huppant… Évezredek óta megszokták és természetesnek tekintették a fölérendelt szerepet, erre jött az egyenjogúság, és a nő minden téren elkezdte kikövetelni a maga jussát. Nem csoda, hogy a férfiben felmerül(t) a kérdés: elég jó vagyok-e? Elég szerethető? Egyáltalán elég? (Idézet az Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában című könyvemből.)
Nemcsak az nem fog tudni a jövőben talpon maradni, aki nem elég rugalmas és nyitott a változásra, de az sem, aki az egója mögé bújik, és sértett félként elkezd önérzeteskedni.
Férfire és nőre egyaránt szükség van a világban, és már egyáltalán nem az a kérdés, hogy mely munka való férfinek, és melyik a nőnek, hanem az, hogy az adott munkát ki tudja korrektül, tisztességesen (és lehetőleg lelkesedéssel) elvégezni.
„2000 és 2010 között a férfiaknak kínált új munkalehetőségek 30 százaléka olyan munkákhoz kötődött, amelyeket több mint 70 százalékban nők végeztek.”
Oké, ez eddig így volt, most változott.
Rudiger Dahlke azt írta a Mandalák világa című könyvében, hogy a világ jelenlegi jin-jang mandalája (a fehérben a fekete pötty és fordítva) el van jangosodva. (A jang a férfienergia – bal agyfélteke –, a jin a női minőség – jobb agyféltekei működés.) Tehát ahhoz, hogy újra egyensúly legyen a világban, sokkal több jinre, azaz női minőségre van szükség.
Ahogy írtam, ez a jobb agyfélteke működési területe, ami a befogadás, elfogadás, az intuíció, kreativitás, érzelmek, a szellemivel, láthatatlannal való kapcsolat, művészetek székhelye. A férfinek el kell kezdeni a benne élő nő (anima) fele fordulni, és felismerni, kibontani a benne levő rengeteg, generációk óta hozott és begyűlt, elfojtott érzelmet, a nőnek pedig (véleményem szerint) még inkább nőnek, azaz megértőnek, melegséget, elfogadást árasztó kályhának lenne jó lenni.
„Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé; a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.”
(Weöres Sándor)
Kíváncsi vagy, hogyan látja Soma, Winkler Nóra és Karafiáth Orsolya az elmúlt hetek eseményeit? Itt megnézheted!
