“Nem vártunk rá, mégis megtörtént a csoda”

A Madách Színház öltözőjében beszéljük meg a találkozót, ahol Vajk a délelőtti és délutáni próbák közti ebédszünetét áldozza fel olvasóink kedvéért. Tímea picit késik, vőlegénye elmagyarázza, mi is lesz a készülő Mary Poppins musical holnapi próbáján:
Szente Vajk: Itt állok a színpadon, mint az ujjam. Így megyek fel a falon, aztán a plafonon, ahol megállok és énekelek egy kicsit.
– Fejjel lefelé?
– Bizony!
– Nem hangzik egyszerűnek. Próbálta már?
– Fejjel lefelé még nem, de repülve már többször. Zsinórokon persze.
– Szervusztok – érkezik Tímea. – Bementem a cipőboltba, és elrohant az idő – mondja kicsit még levegő után kapkodva.
– Kezdjük azzal a pillanattal, amikor megszületett a mindent elsöprő szerelem – javaslom.
Tímea: Az életben nagyon ritkán van „nagy pillanat”. A nagy dolgok természetesen történnek. Észre sem veszed, és már benne is vagy.
Vajk: Mégiscsak volt egy olyan pillanat, ahol minden eldőlt. Előtte évek óta ismertük egymást. Bár nem találkoztunk sűrűn, de valahogy mindig nagyon megörültünk a másiknak. A nagy áttörést egy közös munka hozta. Bejöttünk a színházba, összemondani a szöveget. Nem történt semmi, két napig próbáltunk, utána Tímea visszament Szegedre, ott készült a Csárdáskirálynő bemutatójára. A premier után a lépcsőházban találkoztunk.
Tímea: Mert én nem mentem le a bulira, fogalmam sem volt arról, hogy ő ott vár rám. Nem mondta, hogy eljön. Elindultam lefelé, és összetalálkoztunk. Azóta egymáshoz tartozunk.
– Mindez mikor történt?
Vajk : Kb. két éve.
Tímea: Két éve.
– Mesebelien hangzik.
Vajk: Az is, pedig mindketten racionálisan gondolkozunk az életről. Korábban egyikünk sem tartotta reális lehetőségnek, hogy majd megismerjük azt az igazi, mindent elsöprő, költők által megénekelt szerelmet. Én például azt gondoltam, hogy ilyen nincs is. De kiderült, hogy van, csak nagyon ritka.
– Hol kezdődött a közös élet?
Vajk: A Kazinczy utcában béreltem egy kis lakást. Pici, de jó volt. Ott laktunk három-négy hónapig.
Tímea: Pont szemben az egyik népszerű romkocsmával. Folyamatosan biztonsági őrök állnak a bejáratnál, jönnek-mennek a népek, tehát nem elhagyatott környék.
Vajk: Ennek ellenére, egyik este, úgy tíz óra tájban a házunk bejáratánál három zord úriemberbe ütköztünk. Épp egy véső segítségével próbálták kifeszegetni a kaput. Elég nagyok voltak, mi meg ketten kicsik. Megálltunk mögöttük, ők készségesen félreálltak, és beengedtek minket.

– Elmentek a vésős úriemberek mellett, kinyitották a kaput, bementek, majd újra becsukták?
Vajk: Igen, nagyjából így történt.
Tímea: Bezártuk a kaput, fölmentünk a lakásba, lerogytam az ágyba, és csak annyit mondtam: Költözzünk el!
Vajk: Másnap reggel a szomszéd dolgoztatta az ütvefúróját egész délelőtt. Én próbáltam, Timi otthon maradt volna, de el kellett jönnie, mert nem bírta hallgatni a dübörgést.
Tímea: Ezek jelek voltak, amik arra hajtottak minket, hogy lépjünk tovább.
Vajk: Játszani kezdtünk a gondolattal, hová költöznénk. Egy internetes keresőbe beírtuk azt, amire vágyunk: szép fürdőszoba, dőljön be a napfény, kicsi kert, és csodaszép fehér legyen az egész. Több mint ezer találatot kaptunk. A legelső egy kis ház volt, megnéztük a képeket és megállapítottuk, hogy pont ilyenre vágyunk. Ez karácsony előtt történt, meg is beszéltük, hogy nekilátunk a takarékoskodásnak, és előbb-utóbb megvesszük álmaink otthonát. Azért Timi rábeszélt, hogy hívjam fel legalább az eladót. Jó, gondoltam, miért ne. Felhívtam, meg is beszéltük, hogy másnap megnézzük. Odamentünk, pont olyan volt, mint amit megálmodtunk, harmadnap megegyeztünk az árban, és azóta a miénk.
– Van kert, nagy ablak?
Tímea: Van sok fény, kicsi fürdőszoba. A kertet én gondozom.
– Mi nő benne?
Vajk: Tavaly kaptunk a nagypapámtól néhány tő rózsát. Ő fantasztikus kertész, ez a mestersége. A szüleim Békéscsabán laknak, én is ott nőttem föl, a nagyszüleim pedig Orosházán élnek.
Tímea: Van egy teraszunk, köré virágokat ültettem. Most árvácskák nyílnak, de hamarosan elvirágzanak, kardvirágok kerülnek a helyükre. Csodálatos a nagypapa rózsakertje, és vannak fáink is.
– Premier, összeköltözés, közös ház. Nagyon felpörögtek az események. Mit szóltak a családok ehhez az iramhoz?
Vajk: A szüleim fantasztikus emberek. Szép, vallásos családban nőttem fel, de az én apukámnál nincs szabadelvűbb konzervatív. Amikor felhívtam őket, nem is vártam más választ, mint amit kaptam – legyetek nagyon boldogok. Nem mondták, hogy túl korai, nem aggodalmaskodtak. Aztán lezajlott az első  személyes találkozás, ami után és azóta is azt hallom a családomtól és a barátaimtól, hogy milyen szép is Tímea.
Tímea: A szüleim gyönyörű házasságban élnek, a nővéreim is családot alapítottak, számomra ez volt a minta. Éreztem, hogy nekem is valami hasonló kéne, vágytam is rá, ám úgy tűnt, hogy nem jön össze. De nem voltam emiatt csalódott vagy frusztrált. Szóval elvoltam én, látszólag a családom is. Amikor először meséltem Vajkról, az anyukám elárulta, hogy minden este imádkozott azért, hogy megtaláljam a párom, aki mellett boldog lehetek. Tehát, amilyen magától értetődő természetességgel ismerkedtünk meg, olyan zökkenőmentesen épültünk be egymás családjába is.
Vajk: Minden azonnal a helyén volt. Ez egy ilyen történet.
– Ez a kapcsolat valóban az égben köttetett?
Tímea: Igen.
– Honnan tudja az ember, hogy megtalálta az igazit?

Vajk: Sokszor megkérdezik tőlem, mi tetszik nekem Tímeában. Elsorolhatnám azokat a tulajdonságait, amik lenyűgöznek, mit látok benne gyönyörűnek, mik azok a pontok, amiket az életében, gondolkodásában csodálattal figyelek, de a lényeg ennél sokkal egyszerűbb. Tímea az én párom.
Tímea: Vannak a világban olyan dolgok, amikre nem tudsz magyarázatot adni, de azért még léteznek. Talán jobb is, ha nincs minden kérdésre válasz.
Vajk: Ahogy a szerelem. Vannak kémiai, biológiai tények, és van valami, amit nem lehet képletekre lebontani. Persze hogy gyönyörűnek látom Tímeát, elolvadok, ha rám néz, szép a haja…
– Nem sovány egy kicsit?
Vajk: Szenvedélyesen szereti a levest, és ebben nem ismeri a mértékletességet. Mire nekikezdene a normális ételnek, már nincs hely a hasában.
– Végre egy hiba. Sosem bántották meg egymást?
Tímea: Nem vagyunk szentek, mi is éljük a mindennapokat. Vajk egy harmonikus, fényes személyiséggel megáldott ember. Én inkább hektikus, szélsőséges, az érzelmeim által befolyásolt típus vagyok. Itt keletkeznek ütközési pontok. Vajk olyan professzionálisan kezeli ezeket a helyzeteket, hogy az maga a csoda.
– Tímea a levesben mértéktelen, miben esik túlzásba Vajk?
Tímea: A munkában.
Vajk: Idén úgy alakult, hogy nagyjából napi tizenhat-tizennyolc órát dolgozom.
– Pihenőnap?
Vajk: Az nincs. Néha becsúszik egy-két szünnap. Tímea hagyja, hogy csináljam. Amikor van egy félórám, nem veszekszik, hogy miért csak ennyi, hanem jön, és együtt töltjük.
– Most az esküvői előkészületek is teljes gőzzel folynak.
Vajk: Bizony, és mivel az ember életében – jó esetben – ilyesmi csak egyszer fordul elő, igyekszünk emlékezetessé tenni. Közben persze folyton úgy érezzük, hogy meg vagyunk csúszva. Rengeteg más feladatom van – megcsináltam életem első rendezését, ami nagyon intenzív munka. Most zajlanak a Mary Poppins próbái, mindennap reggel tíztől este hétig. Közben készülök az m1 reggeli műsorára, a Balatoni nyárra, ami új feladat lesz az életemben. Egy teljes reggeli műsort vezetni három hétig, mindennap úgy, hogy a nézők ne unatkozzanak, és értelme is legyen annak, hogy ott ülnek a képernyő előtt, komoly kihívás.
– Budapesten vagy Békéscsabán lesz a lakodalom?
Vajk: Egy harmadik helyen.
Tímea: Így egy kicsit bonyolultabb, de nem szabad fennakadni a nehézségeken. Nem szabad beszállni az esküvőiparba, ahogy a gyermekvállalás is az élet egyik legfelelősségteljesebb döntése, nem pedig részvétel a babakocsi-kereskedelemben.
– Ha már szóba hozta – mikorra tervezik a gyermekáldást?
Tímea: Természetesen szeretnénk gyereket, de ez a mi életritmusunk  miatt bonyolultabb feladat. Míg Szegeden dolgoztam, állandóan utaznom kellett. Sokat segít, hogy a következő évadot már a budapesti Thália Színházban kezdem. Egy új koncepciókra épülő színházat építenek, melynek én is részese lehetek.
– Ki dolgozik többet kettejük közül?
Tímea: Azt gondolom, hogy egy nő mindig dolgozzon kicsit kevesebbet a párjánál – már ami a hivatást, a munkát illeti. Egy nőnek az is a dolga, hogy felnézzen a párjára, bármennyire nem hangzik ez most divatosan.
Vajk: De ez nem jelenti, hogy a nő a férfi alá rendeli magát.
Tímea: Olyan szépen megfogalmazza ezt Shakespeare a Makrancos Kata végén a nagymonológban. „Férjed: urad, fenntartód, életed, Fejedelmed és főd, a ki rajtad és Jólléteden csügg, éretted magát Koczkára vetve földön, tengeren…” Szeretek dolgozni, járom a saját utam, vágyom rá, de az is az életem fontos része, hogy abban a szellemben éljek, amiről Shakespeare beszélt.