A hír: A Nyugati téri – azóta bezárt – West Balkán szórakozóhelyen 2011. január 15-én éjjel mintegy háromezer fiatal volt egyszerre, amikor egy lépcsőházi tumultusban három lány megfulladt, tucatnyian pedig megsérültek. Az ügy négy vádlottja most két év, nyolc hónap fogházbüntetést kapott. Az elsőfokú ítélet halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében mondta ki bűnösnek a négy vádlottat, melyért a törvény szerint kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A vádlottak, akik szervezők, illetve biztonsági őrök voltak, az eljárás során tagadták bűnösségüket, védőik felmentést kértek.
Karafiáth Orsolya véleménye: Emlékszem, mennyire felzaklatott annak idején az eset. Belegondoltam, hányszor voltam eddigi életem során közvetlen életveszélyben ilyen-olyan szórakozóhelyeken, fesztiválokon, eszembe jutott olyan koncert is valami romos pincében, ahol konkrétan halálfélelmem volt pogózás közben. Úgy kellett kiszedni engem a megvadult, őrjöngő hordából. Mi lett volna, ha ott és akkor pánik tör ki? A West Balkán tragédiája után teli volt a média tanulmányokkal a pánik természetéről (gondoljunk csak a nemrég 3D-ben is látott Titanicra: ott sem haltak volna meg ennyien, ha nem robban a teljes kétségbeesés és kapkodás elegye), és persze azt firtatta mindenki, ki a felelős. Na most megvannak a hivatalosított felelősök, legalábbis azok, akiken nagyon látványosan elverik a port.
De tegyük a szívünkre a kezünket: valóban ők, vagy valóban csak és kizárólag ők a hibásak? Vegyük a biztonsági szolgálat fejét, aki nem végeztetett kockázatelemzést. Vagy a szervezőket, akik bele se gondoltak az egészbe, hiszen azt látták addig, hogy mehet a dolog, olajozottan, lezajlottak a partik, sosem volt gond a bulikon. Nyilván eddig is volt olyan, hogy 300-400 főre biztonságos helyen sokkal többen voltak. Bár durva hallani az akkori számokat, hogy ide a 300 helyett 4200 karszalagot rendeltek… (Emberi életet követelő hibák voltak, és kell a retorzió – ebben nincs kérdés.) Persze óriási tragédia történt, de ez történhetett volna az elmúlt években sokszor, sok helyen.
Természetesen meg kellett találni a vétőket, és természetesen meg kell kapniuk a büntetésüket. Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mit. De számukra a letöltendő börtönbüntetés nagyon kegyetlen tanulópénz. És azt állítom, aminek már többek hangot kaptak: hogy nem csupán ez a kiemelt négy ember a bűnös, ha már ilyen keményen odacsapnak, bizony sokkal több személy felelősségéről volt itt szó, és senki nem szándékosan okozta a bajt – bár ez a három meghalt tinédzser szüleit nem nagyon vigasztalja… (Pontosan tudjuk, milyen fiatal emberekről van szó – az életük a börtönben kettétörhet.) Épp a minap jártam egy hazai büntetés-végrehajtó intézetben, konkrétan egy zárkában is. Mit mondjak, két nap sok lenne ott. És ki tudja milyen bűnözővel teszik össze őket, hiszen a beosztásnál nem igazán számít, mit követtél el, simán kerülhet egy kétágyasba például (és akkor még mázlijuk van, mert nem 16 vagy 24 ágyasba tették őket) mondjuk egy kéjgyilkos mellé…
Az eset természetes következménye volt a feltételek szigorítása is, ami – miként az elsőfokú ítélet – szintén túl szigorúra sikerült. Több klub működése lehetetlenült el, és jelenleg nagy port vert fel az ítélet hírével nagyjából egy időben megtörtént új eset is, amely arra volt kiváló példa, hogy nem működőképes a WB után életbe lépett szabályozás, miszerint ezernél több ember nem tartózkodhat engedélyezés nélkül egy szórakozóhelyen. Az új Zöld Pardonban ugyanis ötezer ember szórakozhatna biztonságosan – és minden bizonnyal kíváncsiak is voltak ennyien a fellépőre, Bob Marley fiára, hiszen hatalmas tumultus alakult ki a helyszín előtt. A közönség fényképezte, és a neten folyamatosan kommentálta az abszurd helyzetet: benn foghíjasan álltak a szerencsések, kint spontán tömegek verődtek össze a hídon, az úttesten, ami meglehetősen életveszélyes vállalkozás volt. Hiába mondták be sorozatosan a szervezők, hogy sajnos nincsen esély, nincsen jelképes és valós kiskapu, csak akkor engedhetnek be valakit, ha helyette egy másik vendég távozik. De ugye igen ritkán távoznak úgy a vendégek, hogy nem tekintik meg a koncertet, amire befizettek.
Mármost: a rendőrség – mely testület tagjai szép számban voltak jelen a rendet fenntartani – nemigen tehet semmit ebben az esetben a figyelmeztetéseken, durva esetekben oszlatásokon kívül, hiszen közterületen mindenki ott tartózkodik, ahol akar. Teljesen simán torkollhatott volna itt is tragédiába a dolog. És akkor kit terhelt volna a felelősség? Persze sok szempontból rokon az ügy Stohl esetével: a közvélemény nyomása látványos és szigorú büntetés felé tolja az igazságszolgáltatást. Én magam nem tudom, hogyan ítélkeznék…
Kíváncsi vagy, mit szólt Karafiáth Orsolya az elmúlt hetek híreihez? Itt elolvashatod!
