A hír: Szabó Máté ombudsman szerint súlyosbodtak a problémák amiatt, hogy Magyarországon olyanok is végezhetnek pszichológiai tanácsadást és terápiát, akiknek nincs pszichológusi oklevelük. Szabó Máté három éve a Magyar Pszichológiai Társaság panasza nyomán indított vizsgálatot a helyzet tisztázására. A társaság hangsúlyozta: a pszichoterápia gyakorlása magas szintű szakmai felkészültséget igényel, egyetemi tanulmányokat, s az a megfelelő hozzáértés és gyakorlat nélkül „veszélyeztetheti a páciensek lelki egészségét”.
Karafiáth Orsolya véleménye: Aki kétségbeesett, gyakran kapkod összevissza, és nem biztos, hogy éppen a megfelelő szalmaszálba kapaszkodik bele. A fuldokló (és igen gyakran hasonlít a reménytelenség, kiábrándultság, a pánikbetegség, a depresszió miatt és még sorolhatnám miféle lelki bajtól szenvedő a fuldoklóhoz) mentőövet keres, a lehető leghamarabb, gyors és biztos segítséget. És nincs garancia arra, hogy épp a mentőövet ragadja meg. Közeli példákkal kezdem.
Egyik ismerősömnek, ebben biztos vagyok, pszichiáterre vagy pszichológusra lenne szüksége, de ő elvből elítéli ezt a megoldást, van a fejében egy ködös elgondolás arról, hogy amit lehet tudni a dologról, azt ő tudja (hiszen tanult ő is még a tanárképzőn kétszer fél év pszichológiát), az egész hosszadalmas, ebből nem kér. Épp ezért problémáival, amik ugye évről évre súlyosbodnak, rohangál mindenhová, fűhöz-fához, ami pár befizetett alkalom után enyhülést ígér. Volt már a repertoáron minden: ál-kineziológus, hatalkalmas, ködös módszeren alapuló problémamegoldás, mágneses bigyók, minden, amit el tudunk képzelni. És ismerősöm mindegyik módszertől csodát remélt, ám a csodák nem jöttek, átmeneti enyhülések következtek csupán, az is voltaképpen csak attól, hogy az adott esetben vakon hitt a legújabb téboly sikerében.
Másik ismerősöm a csoportterápián kijelentette, hogy ő a biztonság kedvéért mágushoz is jár, és ez a figura megmondta neki, hogy az adott problémájába bele kell nyugodnia, mert az karmikus, az ismeretséget és a rossz viszonyt még az előző életéből hozta magával… (Számomra ez nem volt ilyen egyértelmű, a viszályt, ami a nő életét megkeserítette, még kevés háttértudással is fel lehetett térképezni, összes előző életének ismerete nélkül is.) Terápiára járni valóban: macerás és drága. Magánvélemény, de szerintem túl drága is, és botránynak tartom, hogy az, akinek nincs hetente alsó hangon 10-20 ezer forintja ilyesmire, az kiesik a körből. Legutóbb akkor dobtam egy hátast, amikor a kezelőm, akihez legutóbb jártam 15 ezer/50 percért közölte, hogy hamarosan talán hetente háromszor is meg kell látogatnom. Nos, a probléma, amivel felkerestem, az volt, hogy nehezen kezelem a helyzetet, hogy keveset keresek… De ez több ismerősömmel is előfordult: hosszú terápiát hagyott abba a barátnőm azért, mert nem tudta finanszírozni. És a közellátást ismerjük: bemégy, van rád maximum 10 perc, és felírják a gyógyszereket. Ezek mellett a szürreális árak mellett én személy szerint csöppet sem csodálkozom, hogy azok, akik ezt az árkategóriát nem engedhetik meg maguknak, azok alternatív megoldás után néznek. És nyilván kiépült erre is piac, mert ha valamire van kereslet, mindig lesznek, akik a kínálati oldalon lévő lyukakat kitöltik.
Én magam például mentálhigiénés szakembernek tanulok, ha elvégeztem, lehetnek klienseim, akiket kísérek problémájuk megoldása közben. Ám ha azt veszem észre, hogy nem problémáról, krízishelyzetről van szó, hanem pszichés betegséggel állok szemben, kutya kötelességem a kliensemet szakemberhez irányítani, mert onnantól nincsen jogosultságom foglalkozni vele. Ám én magam is ismerek olyan, magukat ilyen-olyan terapeutának nevező egyéneket, akik minden jogosítvány nélkül „rendelnek”, és igen jól megélnek belőle. Nyilván sokkal kevesebbet kérnek ezek az emberek, mint egy szakember, így tömve a rendelőjük. Akkor lenne megoldás a szakmai összefogás és a helyzet kézben tartása, ha létezne megfelelő pszichológiai ellátás, ami azoknak is elérhető, akik nincsenek túl rózsás anyagi helyzetben. Amíg nincs ez, addig virágozni fog a lelkikuruzslás-ipar.
