Hogy az „utolsó”, mentsvárat jelentő korosztály “kapcsolt”, vagy némileg hatottak a szociálpolitikai intézkedések, egyelőre nem tudni, az azonban biztos: 2012 első öt hónapjában több gyermek született, mint a korábbi azonos időszakban. A KSH egyelőre csak előzetes adatai szerint a vizsgált időszakban több mint harminchatezer csecsemő látott napvilágot, 5,8 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
Az úgynevezett természetes fogyás mértéke is mérséklődött, mert ezer élve születésre már csak 5,5 csecsemőhalálozás jutott, ami 0,3 ezrelékpontos csökkenést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Magyarország becsült lélekszáma az időszak végén 9 millió 942 ezer fő volt, ami ugyan még mindig elmarad a bűvös tízmilliós határtól, de már nem olyan gyors iramú a csökkenés.
A jó hírtől sok politikus „hurráhangulatba” esett és rögtön kijelentette: mindez a családtámogatások hatása, mondván, végre elhiszik az emberek, hogy igenis lehet és érdemes is gyereket vállalni. A szakemberek viszont kritikusabbak: szerintük azt senki sem gondolhatja, hogy ha ma bevezetnek egy adóváltozást, akkor holnap a párok nekiállnak gyermeket nemzeni. Szerintünk gyerekek azért születnek, mert szeretnénk őket, nem azért, mert nemzetgazdaságilag szükség van rájuk. Kormányzati intézkedéseknek persze lehet ösztönző szerepük, de a hatás mértéke sok egyéb tényezőn is múlik. Érdekes egyébként, hogy a negatív döntések gyorsabban befolyásolják az ilyesmit, mint az ösztönző lépések.
Különbséget kell tenni aközött, hogy az emberek mennyi gyereket terveznek, és hogy végül mennyit vállalnak. A szándékok mindig jóval a valóság fölött vannak: ma átlagban 1,94 gyermeket szeretnének az emberek, és mégis csak 1,24 az úgynevezett termékenységi arányszám (vagyis sokan, akik eredetileg két gyermeket terveznek, megmaradnak egynél). Tehát a fiatalok szeretnének gyermeket, csak szándékukat nem tudják valóra váltani, legtöbben azt mondják, tartanak a bizonytalan jövőtől. A dologhoz hozzátartozik, hogy míg ’92-ben 23 évesen vállalták az első gyereket a nők, ma már 28 éves koruk fölött.
Érdemes kivárni az év végét, hogy megtudjuk, a következő hónapokban is töretlen lesz-e a vállalkozási kedv. A tavalyi mélyponthoz képest ugyanis még ez a javulás is legfeljebb annyit jelentene, hogy „behoztuk” a két évvel ezelőtti hátrányt. Pongrátz Tiborné, a KSH népesedéskutató intézetének helyettes vezetője szerint mindemellett elképzelhető, hogy valóban a Ratkó-unokák próbáltak mégis lépni: „produkálni valamit” a bölcsőbe.
„Ma már szinte mindenki tudja, hogy a ’74–’78 közötti korosztályon a »világ szeme«, tőlük várhatja az ország a »csodát«. Ők ugyanis az a nagyon nagy létszámú, utolsó generáció, amelyik páronként akár egyetlen gyerekkel is megmentheti az országot a visszafordíthatatlan fogyástól. Ebben a korosztályban duplázódott meg ráadásul eddig is a gyermektelenek aránya, a 30–35 közöttiek fele, a 35 év fölöttiek negyede ugyanis nem vállal utódot” – mondja a demográfus, akit aggaszt az is, hogy a házasodási kedv továbbra sem igen jött meg. A házasságkötések száma ugyan tavaly kicsit nőtt, az idei év első öt hónapjában ismét csökkent, összességében 10 095 házasságot kötöttek, ami 5,8 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Ez viszont újabb nehézséget jelent: a kutatások ugyanis egyértelműen mutatják, hogy hivatalos papírok nélkül kevesebben döntenek a gyermekvállalás mellett.
A kutatók a leginkább reálisnak tartott becslésükben azzal számolnak, hogy átlagosan 1,5 gyermeket vállalnak majd a párok a következő években, az átlagéletkor tíz évvel nő, és továbbra is megmarad a vándorlás pozitív egyenlege. Ha ez a legvalószínűbb forgatókönyv teljesül, akkor 2060-ban 8,5 millióan leszünk Magyarországon. Hát, az még mindig nem az a bizonyos tízmillió… de legalább meghaladja a legrosszabb forgatókönyv által jelzett 7 milliós szintet.
