Nők utánozzák máig a sminkjét, a frizuráját, férfiak milliói sóvárogtak utána világszerte, férjének mondhatta Arthur Millert, az írót, és felváltva romantikázott a Kennedy fivérekkel.
Karrierje úgyszólván ágyról ágyra emelkedett, a dolog mégsem volt ennyire egyszerű. Egyik barátnője szerint imádta a szexet, úgy fogyasztotta a férfiakat, ahogy ők szokták a nőket. Vagyis nem érzett szégyent, bűntudatot. Csípőjét riszálva, majdhogynem ártatlan magakelletéssel „kacsintott” formás hátsójával a férfiakra. Amíg nem volt éntudata. Aztán lett. Egy idő után már nem érte be a szexis butuska szöszi szerepekkel, ennél többre vágyott. Mire utolsó filmjeiben megcsillanthatta színészi tehetségét is, felőrlődött a filmgyárral és az önmagával vívott harcokban. Mindent elrontott. A saját életét is.
A fotós és a nyugati lány
Amikor Andrè de Dienes – Dienes András – magyar fotós először pillantotta meg Norma Jeane Mortensont, elállt a lélegzete. Előtte állt álmai modellje, a Nyugat lánya. Épp válófélben volt a háborúból hazatért tengerész férjétől, akihez tizenhat évesen adták hozzá a nevelőszülei. Andrè a múlt század húszas éveiben hajózott át szüleivel Amerikába, és divatfotósként próbálta megalkotni élete fő művét. Érezte, hogy ez most sikerülni fog. Norma Jeane, aki korábban ejtőernyőket hajtogatott egy hadiüzemben, akkor már egy modellügynökségnél dolgozott, örömmel tartott vele csavarogni a Vadnyugaton. Egy hónapot töltöttek együtt. Nappal fotóztak, éjjel szeretkeztek. Hazatérésük után eljegyezték egymást. Ezután a fotós visszatért New Yorkba, ám mire újból viszontlátta aráját, nem ismert rá. Egy platinaszőke sztárocskát talált, aki már megvetette lábát a 20th Century Fox stúdiónál, és gőzerővel hajtott a nagypályás pasikra. Ha szerette is Andrèt, már nem számított. A fotós Marilynről készített fotósorozata csak a filmsztár halála után jelent meg, Szerelmem, Marilyn címmel.
A bajnok és az évszázad románca
Amikor Marilyn belebotlik Joe DiMaggióba, már átesett néhány kemény kiképzésen a szakmában, és jólesik flörtölnie egy helyes „kívülállóval”. Lassan rájön, hogy nagy halat fogott ki, a kor legnagyobb baseballbajnokát, aki majdhogynem népszerűbb, mint a legnagyobb filmsztárok. Mióta vele randizgat, a filmgyári szörnyetegek is kedvesebbek hozzá. A lapok pedig úgy írnak viszonyukról, mint az évszázad románcáról. Még az esküvőjüket is kijátssza a filmgyár ellen: „Azt ugye mégsem kívánhatják a New York-i Yankees legendás kapitányának feleségétől, hogy egy hastáncosnőbe oltott tanítónőt alakítson a fenekét riszálva a Rózsaszínű harisnyanadrág (Pink Tights) című fércfilmecskében?” Ez hat. Marilyn boldog, élvezi a győzelmét, és persze szerelmes: soha ilyen szép és szexis nem volt, mint ezekben az években. Utolsó szexbombaszerepe a Hétévi várakozásban, amikor a metróhuzat nyakába fújja a szoknyáját, DiMaggiónál kiveri a biztosítékot. Szétköltözésük, majd válásuk híre atombombaként robban Hollywoodban. Valójában Marilyn továbbra is számíthat, mégpedig élete végéig, DiMaggióra. Éppen a halála előtt tervezi, hogy újra összeházasodnak…
Az író és a hercegnő
A bejelentés, hogy Amerika legnagyobb írója, Arthur Miller elválik a feleségétől és nőül vesz egy szexbombát, megrázta a világot. Sehogyan sem illettek össze ők ketten. Talán éppen emiatt hódította meg Millert, akinek ilyen nővel életében nem volt dolga. Miller mindent elkövetett, hogy leszoktassa az altatókról, vagyis megmentse. De Marilyn sem maradt adósa: áttért férje zsidó hitére, és fejébe vette, hogy gyereket szül neki.
Ennek ellenére, a Legnagyobb Amerikai Koponya és a Legszebb Amerikai Test frigye halálra volt ítélve. Mire az író túlteszi magát a felesége vetéléseit követő depresszión, és megírja neki a Kallódó emberek forgatókönyvét, már küszöbön áll a válásuk. Haldokló kapcsolatuknak Marilyn adja meg a kegyelemdöfést: ráveti magát francia partnerére, Yves Montand-ra. Ez a kapcsolat azonban nem tart sokáig, Montand szépen visszakullog a feleségéhez, a filmsztár pedig, mint mindig, DiMaggióhoz.
Happy birthday, drága elnök úr
1962 áprilisa, Monroe elemében van. John F. Kennedy amerikai elnök születésnapi partiján újult erővel támad fel befuccsolt házassága hamvaiból. Ma már történelmi az a jelenet, amikor belép a színpadra, drágakövekkel kirakott, szorosan testére tapadó estélyi ruhájában, s húszezer vendég jelenlétében énekli: „Happy birthday, Mr. president!” Boldog születésnapot, elnök úr! Bársonyos hangja csupa pajzán évődés, bizalmas viszonyról árulkodik. Nem úgy néz ki, mint aki öngyilkosságra készül. Ezért aztán nem is hiszi el senki az öngyilkosságát. 1962. augusztus 4-ének éjjelén halt meg, 15 hónappal Kennedy elnök meggyilkolása előtt. Mindenki találgat, a beavatottak hallgatnak, a szemtanúkat, akik gyanús dolgokat észleltek éjjel a filmsztár villájában, elhallgattatják. Hoover, az FBI akkori vasöklű főnöke, aki régóta nyomoztatott John F. Kennedy nőügyei után, jó mélyre elásta az aktákat honvédelmi és biztonságpolitikai okokra hivatkozva. A pletykák azonban terjednek, már nem lehet eltitkolni, hogy mindkét Kennedy fivérnek viszonya volt a filmcsillaggal. Amúgy is bevett szokásuk volt, hogy átpasszolták egymásnak a nőiket. Anthony Summers újságíró egyáltalán nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy „valaki segített az altató túladagolásában”. Másként hogyan nyelhetett le 47 kapszula barbiturátot, amikor nemhogy a gyomrában nem találtak vizet, de még egy vizespoharat sem a lakásban?
Ötven évvel Marilyn halála után már arról a verzióról olvashatunk, hogy a maffia rendszeresen szexorgiákat rendezett az egyik New York-i szállodában, amelyeken a díva is megjelent Frank Sinatra énekes és a Kennedy fivérek társaságában. Így akarták zsarolni az elnököt, aki hadat üzent az alvilági bűnözésnek. És hogy mindehhez mi köze volt a szőke szexbombának? Sokat tudott és visszaélt vele. Az elnökről még lemondott Marilyn, az öccséről, Robertről azonban nem. Azt kívánta, hogy vegye őt feleségül. Bobbyt várta utolsó éjszakáján is. Meg is érkezett, egyes verziók szerint a szerelmes nőnek ő adta be a halált okozó barbiturátbeöntést, saját kezűleg. Állítólag jelentkezett egy FBI-ügynök, aki szemtanúja volt a történteknek. Vannak újabb fejlemények is: egy orosz filmrendező dokumentumfilmet forgat arról, hogy az amerikai szexbálvány Mása fedőnéven a szovjet KGB ügynöke volt, ráadásul egy szovjet hírszerző tiszt szeretője. A végén még kiderülhet, hogy Moszkvának is érdekében állt eltenni láb alól a szex édes angyalkáját.
