“Nem tudod, hogy éppen életet mentesz”

Kupsza Péter nappal a tavalyi Szigeten Fotó: Csákvári Péter




Milyen esetekkel találkoztok leggyakrabban?

Mindig is a végtagsérülések voltak az elsők: a bokasérülés és a csuklósérülés, mert elesnek, megbotlanak. A napégés, a napszúrás és a kiszáradás szintén elég sűrű. Abszolút húzóágazat még a koncertek miatt minden olyan sérülés, amit tömegben lehet szerezni. Sokan jönnek azzal, hogy bordán vágták vagy odaszorították őket a kordonokhoz.



Az alkoholfogyasztással ennyire nincsen probléma?



Nem, sőt egyre kevesebb. A fiatalok valószínűleg megtanultak inni, mert tíz évvel ezelőtt sokkal több fesztiválozót kellett azért behozni, hogy kifeküdjék az alkohol okozta állapotot. Idén ezt eddig elenyészőnek mondhatnám. Ehhez hozzá tartozik, hogy az önkéntes járőreink hihetetlen jól tudják kezelni a betegeket, ügyesen sétáltatják őket, megtalálják, hol a sátruk és a barátaik, akik aztán vigyáznak rájuk.



Akadt az idei nyáron olyan baleset, amivel meg tudtak lepni? 



Eddig a Volt Fesztiválon, a Balaton Soundon és a Hegyalja Fesztiválon dolgoztam, de meglepni nem tudtak. Ahhoz már nagyon viccesnek vagy extrémnek kell lennie az esetnek. Ez utoljára egy vidéki fesztiválon fordult elő, és szerencsére jól végződött. Hajnalban kaptunk értesítést, hogy felrobbant egy sátor, mire bakancsban és alsónadrágban indultam el futva. A sátor kilencven százaléka eltűnt, csak az alja és a váz maradt meg, és ott ült a közepén egy fiatal pár, akik picit elvesztették a hajukat és a szemöldöküket.



Onnantól vált számomra aranyossá a dolog, hogy kiderült, romantikázni szerettek volna, ezért teamécseseket gyújtottak meg a sátorban, ami már önmagában nagy butaság volt. Nem számoltak azzal sem, hogy van a sátorban egy gázfőző, ami eresztette a gázt. Később külön-külön helyiségben láttuk el őket, szaladgáltam egyiktől a másikig, és mindkettő csak azt kérdezgette, mi van a másikkal.



Előfordult, hogy valaki a kutyáját hozta be, mert nem volt jobb ötlete, hiába tudta, hogy ez hülyén néz ki. Mi elláttuk, de azért mondtuk, hogy vigye el később állatorvoshoz. Régen hoztak be rendszeresen nem kicsit illuminált állapotban plüssállatokat, hogy leszakadt a keze, segítsünk. Ez a tizedik munkaórában azért inkább fárasztó, mint vicces. 



Kiskorúak is kerülnek be amiatt, hogy túl sokat ittak, esetleg drogoztak?



Természetesen létezik ilyen, kár is lenne tagadni. Valóban isznak, drogoznak, nekünk mégis nagyon kevés ilyen esetünk van, és azok is inkább a 19–22 éves korosztályból.



Akkor a szülők biztonságban tudhatják a gimnazista korú gyerekekeit a hazai fesztiválokon?



Én biztosan elengedném a saját, hasonló korú gyermekemet, ha volna, mert biztonságos. Ezt biztosan tudom, mert én is felelek ezért. Ha azt felfogjuk, hogy inni fog, mert biztosan fog, akkor nyugodtan el lehet engedni, ezekből nem szokott baj lenni. Ki lehet jelenteni, hogy a magyar fesztiválok egészségügyi ellátása jobb és jobban szervezett, mint a külföldieké.



Ha találkoztok droggal, leginkább milyennel?



Ha azt mondom, hogy a legutóbbi fesztiválon öt droggal kapcsolatos esetet láttunk el, azzal közel járunk az igazsághoz. Általában pedig a dizájnerdrogok egyeduralma vált jellemzővé mostanában a régiónkban. Ezek mocskos szerek, gyűlölöm őket, mivel folyton változtatják bennük a hatóanyagokat, ezért nem tudni, mi az összetételük, nem tudni, milyen adagban használjak őket, és ez nagyon nagy veszélyeket rejt. A fű (marihuána – a szerk.) tartja magát még kicsit, de a klasszikus drogok, amikről mindenki hallhatott, mint az extasy, a kokain vagy a heroin, gyakorlatilag eltűnőben vannak.

Éjjel a Nagyszínpadnál Fotó: Valics Dezső

Előfordult, hogy életet mentettetek?



Történt két-három éve egy nagyon komoly baleset, amikor kiesett a katapultból az a fiatalember. Életben maradt, de hosszú idő alatt gyógyult csak fel. Vagy egy azóta megszűnt fesztiválon történt, hogy valaki fejest ugrott a gyerekmedencébe, hiába őrizték. Ő is elég sok időt töltött kórházban. Az életmentés azért érdekes dolog, mert nem tudod, hogy éppen életet mentesz. Előfordult, de három alkalomnál nem többször, hogy kábítószer-túladagolással találkoztunk. Ha tíz perccel később érünk oda, újra kellett volna őket éleszteni, de a járókelőknek köszönhetően időben megtaláltuk őket, így csak el kellett őket látni. 



Mi mindig örülünk, ha pozitív a végkifejlet, de ez a minimum, hogy tesszük a dolgunkat, és a tudásunk legjavát adjuk. Nagy ünneplések nem szoktak előfordulni. Ha egy bonyolultabb esetet oldunk meg, akkor megy a pacsi az orvosnak, hogy szép volt, de ennyi elég is, mert napi 250-300 betegről beszélünk. A Sziget alatt több mint hatezer embert látunk el.



A betegek legalább hálásak?



Azért nehéz lelkileg ez a munka, mert mindenki más is azt várja, hogy te sikeres legyél. Természetesnek veszik, hogy azért vannak az orvosok és az ápolók, hogy meggyógyítsanak. Nagyon ritkán sikerül kivívni a betegek erkölcsi elismerését, de vannak páran, akik évek után is vissza szoktak jönni. Például egyszer az egyik most divatos magyar zenekar egyik tagját láttuk el vagy tizenkét évvel ezelőtt. Akkor még nem is zenélt, csak fesztivállátogatóként szenvedett valamilyen balesetet. Azóta befutott, és most a Hegyalja Fesztiválon a nagyszínpad mögött futottam vele össze vele. Kitörő örömmel fogadott, hogy „Emlékszel? Te voltál az!”. Ezek azok a pozitív visszajelzések, amiért megéri csinálni. 



Segítség Fotó: Csákvári Péter

A 14 év alatt még egy hasonló esetre emlékszem, amikor működött még a Szigeten az orosz kocsma. Valamelyik éjszaka igen magasra hághatott a hangulat, mert az egyik pincérlány az asztalon táncolt, és eltörte a bokáját. Egy bevásárlókocsiban tolták be az ambulanciára. Igen jó kedvű volt a társaság, valószínűleg a lánynak kevésbé fájhatott a bokája, mert előre bevitt jelentős mennyiségű fájdalomcsillapítót. Mi elláttuk, majd másnap visszatolták hozzánk ugyanabban a bevásárlókocsiban, és hozott nekünk egy kétliteres vodkát, hogy megköszönje a segítséget.